2017. május 26., péntek
“Erdélyi Művészek az autonómiáért” kiállítás sorozat keretében 2017. május 30.-án került megrendezésre Csobaji Zsolt festőművész Erdélyi Fakazettás mennyezetek ( Kalotaszeg) című, a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás az E -Galériában.
A kiállítás fővédnöke: Dr. Hoppál Péter Emberi Erőforrás Minisztériuma Kulturáért Felelős Államtitkára.
A kiállítást megnyitotta: Dr. Finta József Kossuth díjas építész.
Közreműködött: Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth díjas színművésznő.
A tárlat megtekinthető : július 30.-ig
Csobaji Zsolt Erdélyi Fakazettás mennyezetek című kiállítás megnyitója
Nagyon szép, nagyon különös, és nagyon időszerű kiállítás, amelynek megnyitóján most részt veszünk.
Különös, mert egy megszállott, Kalotaszeg – imádó festőművész – Csobaji Zsolt költői hitvallásának lehetünk tanúi a kalotaszegi “virágos reneszánsz” kazettás famennyezet – motívum kincsét, szerkesztési törvényeit feldolgozó – felhasználó, fatáblákra festett képeit mustrálva, az 500 éves reformáció előtt tisztelegően. És időszerű, mert egy tájegység pusztulási folyamatának tanúi lehetünk, elmúló, fájdalmas felkiáltó jeleit látva.
Manapság, szerencsénkre, sokat foglalkoznak Erdéllyel, de ez a figyelem elsősorban Kolozsvárra és a Székelyföldre fókuszál, és a szórványokra, e nem kevésbé fontos és értékes területekre alig. Pedig, a XIX – XX. század figyelme épp Kalotaszeg művészetén keresztül fordult Erdély felé, és a magyar népi szecesszió épp e terület által inspirálódott, s lett ihletője pl. a hazai építészet egy nagy korszakának.
Kalotaszeg, a Kalota és a Kőrös völgyében, a Gyalui havasok, a Vlegyásza /a Vigyázó/ és a Meszes hegység között fekszik, az Alszeg és a Felszeg 34 falujában, Bánfihunyad központtal. Jelértékű, hogy a régi Bánfihunyadra is már csak a temploma emlékszik. A városka az 50-es évek végére leégett, karaktere véglegesen eltorzult.
Már a századforduló idején is mindössze 20 ezer magyar élt itt, többnyire vegyes lakosságú falvakban. Földművelésre alig alkalmas ez a vidék, erdőit már abban az időben is kiirtották, jócskán megkopasztott nehéz életű lett ez a táj. De ha tudjuk – valljuk, hogy a legnemesebb rendű népművészet általában is a legszegényebb tájakon jött létre, s nem a gazdag területeken, akkor ez Kalotaszegre a legigazabb megállapítás. Mintha Isten is furcsán összegyűrte volna ezt a földet, s mintha ez a föld mélyen belülről is szenvedne, ilyen e táj karaktere. S ez a különös világ, különös föld, különös lakossága, művészete azonnal rabul ejti, akik hozzá látogatnak, – főként azokat, akik Erdélyből származnak. Így ejtette rabul Csobaji Zsoltot, s így ejtett meg engem is életre szólóan.
A megejtő szépségű, jobbára gótikus eredetű templomok – erődtemplomok, négy fiatornyos sisakjaikkal, fehér tisztaságukkal, kerítettségükkel, cintermeikkel hagyták magukat megzabolázni – megörökíteni Csobaji Zsolt képeiben, amelyekben jól megférnek egymással az ornamens kettős keretek, és a nagyon tudatosan szerkesztett realista ábrázolások, az attraktív színezések, – és persze a képek szerves részeit képező Ady, Áprily, Remenyik versidézetek. Midegyik kép egy – egy dráma, mert dráma az, ami Kalotaszeggel történik. Malonyai híres munkája, a “Magyar népművészete” 1907-ben megjelent Kalotaszeg kötetében még a Bikali temető 10 -15 öreg fejfája szerepelt, de amikor én kezdtem rajzolni ezeket, csupán 5 – 6 volt még meg közülük, mára talán egy sincs! S ahogy látom / bár ne így lenne/ – a megcsúszó temetődomb tetején álló gyönyörű templom, csodálatos kazettás mennyezetével követheti ezt a pusztulást, mihamarabb összedőlhet /Kós Károly által tervezett tornyával együtt./
S még egy szomorú példa: Kalotaszeg talán legszebb temploma, a gyerőmonostori. Ám a faluban már tudtommal csak 30 magyar család lakik, s alig tudnak eltartani saját papot. Már pedig ha megszűnik az iskola, s nehezen működik a templom, megszűnhet a falu magyar élete is. Mementónak – egy ideig megmarad a temető, pusztuló sírjaival, fejfáival. S ez már nem csak egy templom története.
S engedjék meg, – hogy szégyentelenül nem versenyezve a kazetták idézeteivel, egy Kalotaszegről szóló kicsi versemmel zárjam mondandómat:
Az erdőket már rég kiölték,
A vadakat is mind leölték,
Az embert űzték és megölték,
Meztelen hulla lett a föld.
Csodáljátok hát ezt a tájat
A fénye csend, árnyéka bánat
Boldog, aki sírjába fárad,
Akit az Isten meggyötört.
Dr. Finta József
Elhangzott 2017. május 30. -án az E-Galériában Csobaji Zsolt Erdélyi fakazettás mennyezetek című kiállításának megnyitóján.
Karc FM rádió Karcolat című rádió műsorában interjú Perjés Klárával, Csobaji Zsolttal és Kulcsár Edittel:
https://www.mixcloud.com/karcfm/karcolat-2017-06-08-1300-1400-1/
