2016. szeptember 7-én az E-Galériában került megrendezésre Isa Schneider Szőlő és Bor című kiállítása és a Demterevin Pincészet első pezsgőjének bemutatója.
Megnyitotta: Tolvaly Ferenc, Író Közreműködött: Karády István, zenész
2016. szeptember 7-én Tolvaly Ferenc nyitotta meg Isa Schneider Szőlős és Bor című kiállítását az E- Galériában.
Az ember egyik legősibb törekvése, nem ritkán szenvedélye, az alkotás. Legszélesebb területe a művészet, annak minden termő oldalával. A művészi kreációk kincstárában egymás közelében van a szépirodalom a képzőművészet és Isten ajándéka, a bor. Egyaránt esztétikai értékek hordozói és közvetítői. Ritka az a művész, aki ezekben a diszciplínákban egyformán nagyot, maradandót tud alkotni. Megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom ennek a nemes művészfajtának talán legutolsó erdélyi képviselőjét. Dr. Isa Schneider Marosvásárhelyen született, akárcsak én is. Annak ellenére, hogy azt vallja egész életében úton volt, mégis minden érzékszervével kötődik a szülőföldhöz. Isa még ma is érzi a nyári zivatar, a frissen vágott fű, a poros falusi út, a fenyvesek illatát, a moha puha tapintását, a móc brinzával készített túróspuliszka és a vajas kenyér selymes ízét. Gyerekkorában zongorázott, rajzolt, festett, verselt és táncolt, így aztán a körülötte élők joggal gondolhatták, hogy a kis szőke Izabellából egyszer majd színésznő lesz. Talán a világot jelentő deszkákat választja, ha a nagymamája iránt érzett szeretete és csodálata nem tereli más irányba. Így emlékszik vissza: “Volt egy tündér nagymamám. Persze csak én neveztem Tündérnek. Volt benne valami, ragyogás, bölcsesség és ősi tudás, mint majdnem minden asszonyban, aki az erdélyi hegyek között nőtt fel. Azt hiszem, én folytatom azt, amit ő elkezdett. Orvossá váltam és gyógyítottam, és írtam, festettem, írtam. Szeretem az igaz meséket. Kedvelem, ha mesélnek nekem. A jó történetek aztán nem hagynak békén, álmodom velük. Amíg le nem írom, nincs nyugalmam. Muszáj leírnom. Talán ez a muszáj az ars poeticám: a történetek azért vannak, hogy valaki leírja őket.”Történetei mindenképpen hatnak az érzékszerveinkre. Szinte halljuk a zenét és a mondatokat, érezzük az ízeket, és hirtelen megjelenik a cselekmény a képzeletünkben, olyan mintha egy filmet néznénk.
Az írónő kameráján keresztül láthatjuk a világ történéseit, vagy ismerhetjük meg magát az alkotót. Iza Schneider többször orvosi pályafutása alatt összegyűjtött
történeteit sűríti egy cselekménybe vagy fiktív helyszíneken misztikus történeteket jelenít meg előttünk. Több regényében foglalkoztatja a misztika, a paranormális jelenségek és a lélek mélységei. Írásaiban fel-felsejlik a lidérc, úgy, mint telente az erdélyi fenyvesekben.
A Homokzene c. művének története Isa Schneider szülővárosában, szülővárosunkban játszik. A Városban, melyet soha, sehol nem nevez meg, mert a név elveszett az Időben. Több mint húsz regénye közül azért emelem ki ezt az egyet, mert ebben látok némi párhuzamot munkásságommal, hiszen sok regényemben szerepelnek marosvásárhelyi képek, anélkül, hogy utalnék szeretett szülővárosomra. Isa leírásaiban csupán a ragyogás tűnik elő, mellyel emlékszik a Székelyföld történelmi fővárosára. Csak ennyit hagyott meg számunkra a Szülőföldből a történelem. A ragyogást lelkünkben.
Ez a ragyogás sugárzik képeiből is. Vérbeli kolorista. Dinamikus, felfokozott színhatású festményeiben tisztán kivehetők a formák, annak ellenére, hogy átalakulásban vannak. Érzékeli az absztrakció veszélyét. Ezért nem hagyja el az ábrázoló művészetet, mindig nyújt egy támpontot az embereknek, hogy ne vesszenek el az absztrakcióban. Megpróbál bizonyos formai elemeknek jelentést adni. A szót: „megpróbál”, tudatosan választottam, ami ebben az esetben nem azt jelenti, hogy vagy sikerül, vagy nem, hanem inkább Isa Schneider festészethez való viszonyulását illeti. „Amikor megjelenik a kép szemem előtt, – mondja -, keresek egy papírt és intuíciót adok a felületnek, hiszen úgy is az lesz, amit akar.” A most kiállított képeken is érzékelhető, hogy képes pusztán színekkel is megérinteni minket. A vörösek ellenállhatatlan élénkséggel csendülnek meg bennünk. A jellegzetes égi színnel, a kékkel megnyugtat és meditációra hív. A sárgák Isa képeiben éteri színek. A fehéret, ugyan ritkán használja, de tudatosan zenei szünetként van jelen festményeiben. Műveinek muzikalitása által, a lélek nyelvével szólít meg minket.
Összesítve irodalmi és képzőművészeti életművét Isa Schneider regényeit és festményeit pont ez az újabb dimenzió, műveinek muzikalitása teszi egyedivé. Csillogjanak itt is, ezek az Erdélyből hozott, lélekből fakadó gyöngyszemek! Merüljünk el Isa Schneider festményeiben és fogadjuk be lelkünkbe ennek az egyedülállóan sokoldalú művésznőnek lélek üzeneteit. Ebben bizonyára segítségünkre siet a Demetervin pezsgője, amitől a lélek amúgy is súlytalanul lebeg és kitűnő borai is tágítják tudatunkat.
„Szeresd a bort, mert a barátság itala!” – írja Csávossy György költő és borszakértő. „Szeretetet és melegséget csepegtet szívedbe, megtérést, de ha kell megbocsájtást is. Szeresd a bort, benne rejlik a hosszú élet titka. Testnek és léleknek Istenáldotta orvossága. Gyógyítja a bánatot, a keserű csalódások sebeit, de testet építő, vért és szívet frissítő balzsam erejű táplálék.” Akárcsak Schneider Izabella írásai és festményei. Az utolsó gondolat már tőlem származik.
Tolvaly Ferenc
Elhangzott 2016. szeptember 07-én, Budapesten, az E-Galériában,
Isa Schneider Szőlő és Bor című kiállításának megnyitóján
