Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festőművész képei 2014. május 30.-ig látható az  E-Galériában.

Mindenkit várunk sok szeretettel Molnos Zoltán képeinek megtekintésére az E-Galériába!

A képek 2014. május 30. láthatók.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Tisztelt Művész úr, kedves Zoltán!

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte a művészt, a befogadó helyet és együtt ünnepli velünk ma itt, végső soron az egyetemes magyar kultúrát!

Amikor Edit Asszony felkért Molnos Zoltán mai fővárosi köszöntésére, szinte másnap útnak indultam a műtermi találkozó céljával egy sokadik erdélyi, székelyföldi utamra. Ez volt az a pillanat, amikor ott, a művek csodás és gazdag világában elmerülve tudatossá vált bennem a szándék, mely szerint ma nekem itt valóban a szabadságról és az önrendelkezésről kell szólnom.

Nézzenek körül, nézzetek körül kedves barátaim itt a galériában! Mi más, ha nem a szabadság ereje vitte, vonta és tolta végig az amúgy akadémiai tudástól alázatra béklyózott, fegyelmezett kezet a vászon fölötti lebegésben. Minden vonala precíz, minden színe tudatos és közben az egész Egynek, a Műnek minden esetben éteri, túlvilági ereje van. Metaforák, jelképek, hangulatok egy szabad szellem emanációja, kiterjedése a világban. Világunkban, amely közben talmi kacatokból, sárból, vérből és verítékből emel emlékműveket az egyén, a közösség, a nemzet sőt az egész teremtett emberi faj jobb sorsának megcsúfolásáról. Molnos mégis mindegyre a gravitációval dacoló vagy azt meghaladó „események” látnoka.

A művész nemcsak a képzőművészet erejével szólít meg, verseiből saját szavait, jelképeit is felidézhetjük a festmények szemléjén. Olyan világban vívja ki a magáét, ahol „üveg élű a hó”, „éjjeli szurok borítja az eget” és „fenyőfa illatú ecsetből” készít evezőt, hogy a távoli Édesapához siessen. A viking drámák, Kalevalás zord telek és a Székely anyaföld horpadt, sokat szenvedett világát egyszerre találjuk ott a versben, a vásznon, abba az absztrakt jégkorszaki háttérbe fagyottan, amit csak a szellem szabadsága bír legyőzni.

Égitestek, ősök és hősök vonulnak néma önazonosságukkal a besűrített időben és térben. Attila, Csaba királyfi, Árpád és Géza hun-török engesztelhetetlenséggel, honfoglaló tekintetekkel állnak az időtlen örökkévalóságban. Szent István Vejnemöjnen-szelídséggel borítja virágba jogarát és László királyunk hermája alatt is ott a Csodaszarvas. Molnos Zoltán ön-azonos és tudatos ember! A művész egyetemes eszközökkel dolgozik, de minden esetben szervesen kötődik a családhoz, nemzethez és a világhoz, melyben él és alkot. Ez a tér a „bartóki univerzum”, mely erdélyi székely-magyar és egyetemes üzenettel bír, akár a Cantata Profana vagy a Kékszakállú őseposz Bartók kottáiban.

A nemzeti Pantheon mellett azonos súllyal találjuk ebben a teremtett univerzumban a családi felmenőket. A látott, látható világot a látomásossal kettőzi meg. Ebben az isteni erőtérben halottaiból is feltámad, aki már nem látható a sorban. Apák, nagyapák, nagyanyák ráncai, nagyobb gondban feledett cigarettavég, a hátraszegett fej ékszereként, nyakon is begombolt ing a zord idők ünnepi rendje szerint. Szabadság és önállóság ecsettel, krétával és színekkel írva!

Kérdezhetjük: Ki indította? Hogyan boldogult eddigi útján? Hogyan nyitott ilyen tágasan a nagyvilágra Dalival, Ernsttel, Csontváryval, inúit énekkel, sámán csörgővel, síppal-dobbal? Honnan hozott türkizt Körösi Csoma egére? Honnan a parázs József Attila tüzéhez? Honnan a nyugalompor Deák Ferenc vagy Tamási arcán? Nem vitás: a világlátott ember jártassága, magabiztos léptei ott vannak minden újabb vászon-feszítéskor az udvarhelyi műteremben. Svédország, Kanada és megannyi más földrajzi pont formálta belső világát. Ami azonban minden kétséget kizár ennek a tárlatnak üzeneteként is, az a felelősség és hűség, amelyet szűkebb szülőhazájának, háza tájának univerzuma adott neki otthon Székelyudvarhelyen a Rózsa utcai „búra” alatt. Ott, ahol egy diktatúra és idegen elnyomás kettős terhe alatt élt együtt szomszédként székely mellett szász, örmény, zsidó és román. Egy színmagyar világban ez kivételes helyszín és kihívás, már az induláskor. A szabadnak született és egyetlenségét őrző Molnos Zoltán számára ez a szeretet és az önálló gondolkodás inkubátora lett.

Csak az tud a valósnál is valódibb hatásút: azaz szürreális konstrukciót alkotni, aki az életet és a világot szereti. Nem képzelhető el különben semmiféle valós vagy képzelt térnek még részként való ábrázolása, absztrahált sűrítménye sem egy negyed-négyzetméteren! Márpedig ez Zoltánnak mindig sikerül! Ez a szabad ember sikere, mégpedig egy szabad székely-magyar sikere Isten és a Világ előtt. Egyetemes eszközökkel, Bábel-előtti tiszta hangján hirdeti a saját igaza mellett egész nemzetének igazságát. Zoltán székely népe, „a nép melyből vétetett, bizonnyal megél” – ahogy Körösi Csomáról írták. És máig érvényes ebben a relációban, amit ugyanez a Magyari Lajos vers tartogat a nagy utazó testamentumaként:

„Akit feldob magából a nép,

 az nevében akarjon nagyot.

 Kit érdekelne különben Bokharában,

 hogy székely-magyar vagyok?”

(Körösi Csoma testamentuma)

Ez köti tehát össze az indító közösséget az indulóval, aki jóban-rosszban hűséggel fizet vissza mindazért, amit a létezés puszta öröme is adhatott az életúton. Közösségünk küzdelmében az önrendelkezés, a nemzeti függetlenség útjain Székelyföldtől Csallóközig, Beregszásztól Eszékig az egyéni teljesítmény, a személyes áldozatvállalás útjelző kövei vezetnek a történelmi mérföldkövekhez! Közösségi törekvéseink elismerése a nagyvilágban megismertetésünkkel kezdődik: ebben pedig oroszlánrészt vállal a művész és a műveket kiállító tér. A VármegyE-Galéria alapító-családjának negyedszázados tevékenysége újabb jelzőkőre mutat a mai alkalom által. Most a távoli, mégis szívünk által éppen itt levő Udvarhelyről hozta Molnos Zoltán ide az „írott követ”, hogy a galéria autonómia-programja szerint az elsők között mutathasson irányt az önrendelkezés felé vezető úton székely-magyar népének és az egész nemzetnek a Kárpát-hazában.

Kedves Barátaim!

A mai alkalom arra is jó, hogy ki-ki tehetsége szerint gondolja újra élet-feladatát. Mindannyian a magunk módján azon kell lennünk, hogy egyre több tehetséges ember kaphasson esélyt az egyéni kibontakozásra. Ám nincs egyéni boldogulás közösségi felemelkedés nélkül, ezért a művész feladata sem lehet más mint, hogy közösségét szolgálva, annak céljait a művészet eszközével és erejével jelenítse meg. Nemzetünk nem a semmi ágán idegenül pislogó, didergő, elidegenedett, kishitű, széthúzó ember-palánták pusztulásra érett halmaza, hanem mindenben ezt meghaladó tudatos és szabad emberek közössége kell, hogy legyen. Nagy múltunk is ezt követeli, jelenünk is ezt igazolja, jövőnk pedig a nemzeti találkozás feltételül szabja!

Molnos Zoltán immár letette a közösség asztalára azt, ami egyéni lét-programjának betetőződéséhez elegendő. Isten adjon sok erőt a folytatáshoz! Ünnepeljük egyéni szabadságát az alkotásban! Üdvözöljük hűségét a nemzethez és emeljük fel azok közé, akikre büszkék lehetünk, akik teljesítményükkel a világ színe előtt is dicsőséget szereztek nemzetünknek!

A kiállítás 2014. május 15-ig látható Esztergomban a Primás Pincébe! Várunk mindenkit sok szeretettel.

Megjelen a Műhely című folyóirat 2008/2. számában.

Miféle konok 25 év

3a_Ren_Szinopszis_csak_szoveg

15_Kopacz_Ildiko_Ren_portrekrol_E_Galeria

16_Szakolczay_Ren_portrekrol_E_Galaeria

42 Aniszi interju

14_Hegedus_Ren_portrekrol_E_Galeria

Árkossy István képei 2014. április. 18-ig tekinthetők meg Prágában.

 A kiállítás 2014. május.15-ig látható Esztergomban a Prímás Pincében.

http://www.kronika.ro/kultura/muveszet-a-szekely-autonomia-jegyeben     Krónikában