A kommunista diktatúra alatt Budapestről Mádra kitelepített, megbélyegzett, vagyonuktól megfosztott, ártatlan emberek, családok emlékére állított emléktáblát tegnap a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Nemzeti Örökség Intézete a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Mádon. 1951-ben több mint 40 családot telepítettek Mádra, akiknek kényszerlakhelyét a 70 éve kiadott minisztertanácsi határozat oldotta fel, ennek az évfordulónak emlékére került emléktábla a Bercsényi utca 3. szám előtti házra, ahol több család kapott elszállásolást. Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója az emléktábla avatáson arra mutatott rá, hogy fontos az emlékezet megőrzése, a múlt átadása a későbbi generációk számára, hiszen ez lehet a garancia arra, hogy a történelem ne ismételje önmagát. „Mi, magyarok már egyszer átéltük a felejtés kultúráját, és határozott véleményünk az, hogy még egyszer nem kérünk belőle. A Nemzeti Örökség Intézete minden lehetséges eszközzel azon dolgozik, hogy a múltat megismertesse a felnövekvő nemzedékkel, legyenek azok példaértékű cselekedetek, vagy éppen ellenkezőleg, olyan mozzanatok, amikre azért kell emlékezni, hogy ne ismétlődjenek meg. Az intézet ezért szervez megemlékezéseket vagy avat okos parcellaköveket példaértékű életutak bemutatására. És ezért támogattuk a mádi emléktábla felavatását is, hiszen mint a nemzeti és történelmi emlékhelyek ernyőszervezete, pontosan tudjuk, hogy történelmünk jeles helyszíneinek megismertetése az egyik legfontosabb küldetésünk”- hangsúlyozta a főigazgató. Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja az emléktábla avatáson kiemelte: a felavatott emléktábla mindenkit arra emlékeztet, hogy a 20. század második felében, Európa közepén a kommunista diktatúra megtehette a kitelepítéseket. De emlékül szolgál a családoknak is, akikhez idegen embereket telepítettek be, mégis emberségesen bántak velük, és végezetül emléket állít annak a közösségnek is, akik nem hagyták, hogy elfeledjék mindazt, ami az 1950-es években történt. És emlékeztet arra is mindannyiunkat, hogy ilyen soha többé még egyszer meg ne történjen.Budapesten 1951. május 21-én kézbesítették az első véghatározatokat, ekkor kezdődött meg és július végéig tartott a fővárosban élő osztályidegenné, népellenséggé, reakcióssá minősített családok kitelepítése. Két hónap alatt 13 ezer embert, 5182 családot hurcoltak el, csecsemőket, aggokat is, közülük Mádon mintegy 120 személy kapott kényszerlakhelyet, legismertebb közülük gróf Almássy Miklósné Déry Sarolta, aki Bacsó Péter Te rongyos élet! című filmjét ihlette. Volt, akit csak azért hurcoltak el, mert magas rangú személy vetett szemet a lakására, villájára. Megkönnyebbülést számukra az 1953-as amnesztia sem hozott, hiszen a fővárosba senki nem költözhetett vissza, otthonaikban már ávósok, pártvezetők, rendőrök, a nómenklatúra tagjai, elenyésző számban sztahanovista, többgyermekes családok laktak.
