A Tokaji Borbarátnők Társasága és a Vármegye Galéria
megrendezte a Tokaji Kulturális és Konferencia Központban
(Tokaj, Serház u. 55.)
a Tokaji Borbarátnők VI. jótékonysági báljához kapcsolódóan
Csathó Pál
grafikusművész
A Szőlő és a Bor dicsőítése
című kiállítását.
A megnyitó 2010. február 5-én 16 órakor volt.
A kiállítást megnyitotta:
Majer János Tokaj polgármestere, a kiállítás fővédnöke.
Szőlő és bor dicsérete
E címmel rendeztek kiállítást Tokajban, a Kulturális és Konferencia Központban, Csathó Pál grafikus művész válogatott munkáiból.
Domesztikáció – Házasítás. A magyar nyelv fejezi ki talán a legszebben, hogy az ember a természet valamely darabját házasítja, ez azt jelenti, hogy a legintimebb szférájába, az otthonába engedi. A szőlő egy ilyen növény és a belőle készült nedű, a bor leginkább az.
A művésznek a szőlőről és a borról alkotott gondolatainak az idézetével nyitotta meg a kiállítását Májer János, Tokaj polgármestere.
A legkellemesebb, egy megnyitó személy számára az, ha egy olyan kiállítást nyithat meg, amelynek az alkotásai kivétel nélkül tetszenek, és beleilleszkednek abba a gondolatiságba, stílusba, amit a megnyitó is vall.
Májer János elmondta, hogy volt szerencséje a Vármegye Galériában a művész munkásságát szélesebb körben is megismernie, amely a reneszánsz életörömről szól. Egyébként vannak olyan képei, amelyek a Budavári és a Visegrádi palotákba illesztenek be embereket korhű ruhákba öltöztetett vidám embereket, és Csathó Pál művészetének egy másik szegmentesét a szőlő, bor és az ember kapcsolata köti le.
Ha a fentebb megidézett sorokra gondolunk, akkor az ókortól- máig nincs olyan korszak, művészeti ág, amelyben a szőlő és a bor ne szerepelne. Vagyis ez a kiállítás, Tokaj-Hegyalján igazi otthonra talált.
Ez a kiállítás egyébként a Tokaji Borbarátnők 6 báljának az elő nyitánya, amely jól illeszkedik a bál filozófiai életre hívásának. Hiszen ezen a bálon a hölgyek, a férfiaktól eltérően teljes egységben a mutatják be a borvidék legkiválóbb borait, amelyhez ételcsodákat rendeltek.
A hölgyek azok a személyek, akik könnyebben kötnek kompromisszumot a minőségi szigortól függetlenül, könnyebben megértik egymást, és toleránsabbak egymás iránt.
De ennek a kiállításnak van egy másik apropója is, amely szintén a borvidékhez kötődik. Újra felütötte magát a Szerencsi szalmatüzlésű erőmű hídjára, amely e borvidéknek az erkölcsi és minden bizonnyal minőségi leépüléséhez is vezethet.
Közös ellenségeink várva-várják az abbahagyott kapavágás folytatását. Nem véletlen, hogy magánszemélyek, borászati egyesületek felemelik a szavukat az erőmű ellen, a Parlament előtt tüntetést szerveznek, stb.
Nem túlzás, hogy ez az erőmű olyan évszázadokon fennmaradó megbélyegzést jelent Tokaj-hegyalja számára, mint Báthory Erzsébet szerepe évszázadokkal ezelőtt – akik egyes állítások szerint – szüzek vérében fürdött minden nap, hogy szépségét megőrizze. Az eset, ha igaz – ha nem akkor is ráveti magát a történelmi Báthory családra és Magyarországra. Éppen ilyen lehetne a Szerencsi Szalmatüzelésű erőmű megépítése is, aminek nem egy történelmi borvidéken, hanem, – ha annyira nagy szükség van rá -, akkor az Alföldön lenne a helye.
Csathó Pál amikor válogatott grafikáit közreadta műveit megtekintésre, akkor maga is a civilek mellé, és a reneszánsz gondolkodású emberek mellé, állt. Hiszen a szőlő és a bor az életöröm megtestesítője, a szabadság a szókimondás és az egyéni és a közösségi boldogság talán egyik jelképe. Művein, minden ember mosolyog, ami jellemző azokra az emberekre, akik boldogok, vagy kilátásuk van a jövőben a boldogságra.
Kérem így tekintsenek erre az igazán grandiózus kiállításra.
