Archivum: » március, 2010 «

2010. március 30., kedd 

 
Csángó tavasz a Vármegye Galériában

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak,
gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot”

– Mesterségesen kiüresedett világban élünk, melyben Petrás Mária művészete elévülhetetlen kapaszkodót jelent. Alkotásai mély igazságot hordoznak. Nem üveggyöngyökkel operál, hanem az ősi művészetet eleveníti meg. Hamarosan meg kell érkeznie a Feltámadásnak, a Kárpát-medencei Feltámadásnak is el kell jönnie – e szavakkal nyitotta meg Döbrentei Kornél Balassi emlékkard-díjas költő Petrás Mária csángó kerámiaművész kiállítását 2010. március 23-án, Budapesten, a Vármegye Galériában.
Döbrentei Kornél hangsúlyozta: – A magyarság gazdag kincsekkel bír, ezért bizonyos politikai köröknek érdeke, hogy ne találjunk el ezekhez a kincsesládákhoz. Vannak pillanatok, amikor a magyarságot csak hadsereg bevetésével tudták legyőzni. Ám Trianon után is talpra álltunk, mert megvolt bennünk az erkölcsi erő. Ezt az erkölcsi-, lelki kapaszkodót akarják elvenni tőlünk. Petrás Mária a csángó korpuszokkal, angyalaival és Mária szeretetével szelíd erőt képvisel, alkotóereje átizzik minden fölött, s e szelíd hatalom által legyőzhetjük az árulásokat. Szobrainak kisugárzásával erősíthetjük a magyarság tartását – hangsúlyozta Döbrentei Kornél a kiállítás megnyitón.
A Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész, Petrás Mária a Csángó tavasz című tárlat alkotója így vall magáról és őseiről: – „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.  A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.
Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.
Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az Erdély Művészetéért Alapítvány által rendezett tárlat megtekinthető 2010. március 23-a és 2010. május 21-e között, kedd, szerda, csütörtök, péntek, 10 és 18 óra között. Cím: 1052 Budapest, Vármegye u. 11. A művésznő alkotásai a helyszínen megvásárolhatók. A kiállítás a Csángó művészek a megmaradásért rendezvénysorozat része.
Frigyesy Ágnes