Archivum: » június, 2010 «

2010. június 23., szerda 

Magyar Írók Egyesülete

LYUKASÓRA  A  VÁRMEGYE  SZALONBAN
A Lyukasóra folyóirat, hagyományaihoz híven, jeles szerzők és művészek közreműködésével rendezi meg évadzáró műsoros összejövetelét. A művészek és a közönség találkozójára várjuk a lap régi barátait és az érdeklődőket a Vármegye Galéria földszinti szalonjába:
2010. június 23-án, szerdán délután 5 órakor
Budapest, V. Vármegye u. 11.
(a Városház utca és a Semmelweis utca között)

Czigány György költő, rádiós munkatárs a könyvhétre megjelent legújabb Lyukasóra-szám alapján beszélget a művészekkel kulturális és közérdekű kérdésekről. A műsor házigazdái: Kiss Dénes költő és Szakonyi Károly író. Az eszmecserében részt vesznek: Benke László, a hónap költője, Makovecz Imre építész, Osskó Judit televíziós szerkesztő, Kárpáti Kamil költő, Tóth Éva költő, Vathy Zsuzsa író, Wutka Tamás irodalomtörténész, Borbély László író, Réti Attila művészeti szerkesztő.
Közreműködnek: Császár Angela és Szersén Gyula színművészek.  A műsort Sághy Ildikó szerkeszti.
Kedves Barátunk! A fenti alkalomra szeretettel meghívjuk, és megtisztelő jelenlétére számítunk:

a    LYUKASÓRA  SZERKESZTŐSÉGE
és a  MŰSOR KÖZREMŰKÖDŐI

2010. június 15., kedd 

M  E  G  H  Í  V  Ó
Az Erdély Művészetéért Alapítvány,
a Magyar Írószövetség, az Agria c. irodalmi folyóirat szerkesztősége, valamint a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó  tisztelettel meghívja Önt és barátait

Árkossy István és Bágyoni Szabó István

Világ árnya, világ fénye

című kötetének egri bemutatójára

A rendezvény házigazdája
Ködöböcz Gábor egyetemi tanár, az Agria főszerkesztője
Az egykori kolozsvári irodalmi lap (Utunk) volt szerkesztőinek, a grafikusművész Árkossy István és a költő Bágyoni Szabó István  beszélgetőkönyvét Hegedűs Imre János író, irodalomkritikus méltatja
Közreműködik Árkossy Ilona színművész, valamint a két szerző

A könyvbemutató időpontja: 2010. június 15. • 18 óra.
Helyszín: Egri Kálvin Ház, Markhót Ferenc u.2.

2010. június 11., péntek 

Petrás Mária (Diószén)

http://tortenelemportal.hu/2010/03/csango-tavasz-petras-maria-kiallitasa-a-varmegye-galeriaban/

Hitvallásom

“Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Petrás Mária

Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas, csángó iparművész és lánya Petrás Alina karácsonyi kiállításának megnyitója, 2006. november 29-én volt. A kiállítást megnyitotta: Döbrentei Kornél költő A tárlat 2006. november 29. – 2007. január20. között volt látogatható.

A remény jelképei

Akadnak kivételes tálentumok, személyiségek, akiket nemcsak a nevük – nomen est omen -, predesztinál kivételes sorsra, de a születési helyük is; többrétegű, képzelet-elindító, végzet beteljesítő gondolatok elgondolására sarkaltatnak. Mintha beengedni madonna2engednének az Isten titkaiba, amelyeknek egyik legnagyobbika maga a Kezdet. A honnan hová kérdése, amely, meggyőződésem, egyenértékű a Hamlet-i „lenni, vagy nem lenni” dilemmájával. Természetesen, azért egyértelmű: inkább lenni, a magyarság helyzetében kivált. És önérzetünk se felejtse: mindenkivel egyenrangúak vagyunk a Teremtésben. „Születtem a Bákó megyei Diószénben, Romániában. Édesapám Petrás Vazul, édesanyám Miklós Nyica. Mindketten tőzsgyökeres moldvai csángó fölművesek. Nyolcan vagyunk testvérek” – vallja önéletírásában Petrás Mária legidősebbként a nyolc közül. (Ezek után nem értem, mitől mitikus a hetes szám.) Mert e nyolcas után, már a puszta tények tudomásul vétele után is, micsoda erőtér, sugallatosság keríti hatalmába az embert. Pedig ezek „csak” jelzések – ott és akkor – egy leendő, majdani nagy ívű pálya lehetséges pillérei. Az édesapa annak a Vazulnak a nevét viseli, akit a későbbiekben szentté avatott István király, mint a „pogány rendet visszaállítani kívánó” herceget – akiről tudjuk, hogy szintén megkeresztelkedett – mint az Árpádok legidősebb sarját, megvakitatta. S lám egy későbbi Vazul ivadék – még ha névleges is, bár Isten dimenziói rejtélyesek – Petrás Mária jobban lát a tehetségével és nemesebben keresztény a maga őstermészetességével, mint a meredt szeműek és a felhígított hitűek, a formálisan kenetteljesek. Vagyis a farizeusok. Mert hogy ezek sokan vannak! Mostanában pedig különösen nagy a tolongás a Damaszkuszi úton. Szerencsére nem ír mindenki ennek kapcsán levelet. Ami onnan jön hitelesen, az viszont megegyezik Petrás Mária életmeggyőződésével: „mert ha énbennem nincsen szeretet, olyan vagyok, mint a zengő érc és a pengő cimbalom”. Az más kérdés, hogy az utóbbi zeneszerszámmal kapcsolatban, mennyivel különb tudással rendelkezett Rácz Aladár. Hát igen, senki sem próféta a saját házában, honában, ám a kiválasztottnak kötelessége megpróbálni, szükség van rá, sőt, itt és most, kategorikus imperatívusz ez a vállalás. Ebben való belső engedelmességgel az Isten iránt, ám hajlíthatatlan kíméletlenséggel a sátán ellenében. A kettő tűz és víz. De hogy menyivel hatalmasabb az Isten, bizonyítja, éppen azáltal, hogy minden eszköz az övé, mert van olyan dimenzió, amelyben kibékíthető és egy cél szolgálatára fogható a két őselem. S ez a sík a tisztaság, a megtisztulás, tisztítás a tűz, avagy a víz ereje által. Máglyatűz és keresztvíz! Nézzük a tüzet, mint a legősibb ábrándozás szakrális közegét, nézzük a születés helyét és nevét, Diószén. Elsőként a szelíd faszénparázslás, sajátos illatú örökmécsvillogás jut eszembe. Aztán a földmélyi magma elemésztő szenvedélye, amely kiégeti az esendő matériából a salakot, és a tűz tisztító ereje által megszületnek a Babba Máriák: a remény és a folyamatosság kikezdhetetlen, berekeszthetetlen jelképei. Mert szülnek. Édesanyák, úgy tündökölnek itt a falakon, oly erővel tapadnak meg, mint csírasejt a méhfalon, megtartanák magukat akkor is, ha nem volna rögzítésre szolgáló szög, fonál. Ott vannak, mágikusan betöltve helyük, ahol a hazának kéne lennie, és a mi emberi minőségünknek: a magasban! Micsoda szakralitáson és a nemesen emberi őspogányságon túli delej tartja meg ott ezeket a szobrokat, kinyilatkoztatott magyarázatra nem szoruló, ám eligazító jelképeket. És mi tartja őket meg bennünk, a lelkünkben, mihez érnek, mit horzsolnak meg? Ki ad erre választ? Ki tudja, vagy merészeli felfejteni a titkot, amely egyszerűségében, sallangmentességében az emberi talentum segédletével „közbenjárásával” egyféle isteni megnyilatkozás. Tényleg: egyétek és vegyétek – de ne fogyasszatok!, mert az más – azt a létezésen túli lényeget, amely azért jeleníttetik át, hogy a mindennapi élet jelenvalóságát szolgálja. Ennek a misztériumnak papnője, titokhordozója – előidézője? – oka és következménye Petrás Mária. Aki a mélységekből – de profundis – kiáltva hozzánk, föld- és embertörténeti korszakok megszűnő rétegein át jött, fakadt fel, mint a tiszta forrás, éppen a tisztulás, a tisztítás szándékával, amelyre akár Istenáldotta hangjával, vagy Isten vezérelte keze munkájával, vagy egyéni életpéldájával a szelíd szeretet, az együttérzés ítéletelőtti egyetemességével mozgósít. Ám, amikor a mezítelen tisztasággal találkozunk, mint eme művekben is, az életpéldát tettekben is fényességesen felmutatóval, magunkba kell szállnunk, szembesülnünk kell bűneinkkel, mert vannak olyanok is, amelyeket nem kellett, nem lett volna szabad elkövetnünk. Gondolok hamarjában a 2004-es népszavazásra, mely alkalomkor végül is megtagadtuk, nem vállaltuk a leszakított nemzettesteken élő magyar testvéreinket, sem a vérségi, sem a történelmi szolidaritást, egybetartozást. Évszázadok óta tetézi bennünk a bűntudatot – úgy tűnik, a „keresztény Európát” s a Vatikánt mintha nem – a csángó nép elárulása, magára hagyása. Hűtlenség és testvérárulás a vád, amely napjainkban sem évül el. Megint egy magyar önsors-rontásra utaló gyilkos paradoxon: keserves konoksággal fogyunk, illetve elemésztenek minket, miközben azon véreinket, akik ide akarnak tartozni nem vállaljuk, nem védjük meg, nem engedjük közel, nem vesszük fel a harcot értük. A csángók már rég megértek a jézusi magányra. De lesz é megváltás? Nem úgy ígérkezik. Tán két évvel ezelőtt, 2004. májusában egy Szatmárnémetiben tartott püspöki konferencián a kérdésre: a moldvai csángó falvakban miért celebrálják a szentmisét román nyelven, Robu érsek azt válaszolta, hogy „a szentmiséket csak anyanyelven lehet celebrálni, csángó nyelv meg nem létezik”. Szerinte. Úgy tesz, mintha arról sem tudna, hogy még az a csángó ember, aki bár már nem beszél magyarul, magát önazonosítva: „ungur catolic-ként nevezi meg. Ami azt jelenti, hogy a katolikus vallás – idézve Benda Kálmánt – egyszerre testesíti meg a hitet és a magyarságot a csángókban, ez tudatosította a görög-keleti románoktól eltérő kultúrájukat és lehetővé tette, hogy megőrizzék hagyományaikat”. Ilyen hagyományőrző – ez művészi életprogram is egyben – Petrás Mária munkálkodása. Pontosabban: az Isten által rátestált tehetség összes energiájának egy célra, a kihalás, a pusztulás ellen összpontosított, felsőbbrendű dimenziókból áradó akarata. Az eredendő igazság képviselete, megjelenítése az eredendő szépség felmutatásával. Dosztojevszkij szerint a szépség váltja meg a világot. Keats azt mondja: ami igaz, szép, s ami szép, igaz. Régebbi romlatlanabb korok ember arányú álmodozásai, idealizmusa. Mintha nem tudnánk, tapasztalnánk napjainkban hogyan, és hányszor kísért a sátán, a démon a szépség maszkjában. Vezet félre, taszít szakadékba, bénítja meg a lelki felemelkedés felhajtó erőit. Elhitet és kifordít. Elválaszt önmagunktól, a mennytől megtartó eszméinktől. Megoszt, atomokra szaggat szét és egy feketébb, alvilági minőségű egésszé tákol össze. Pontosabban: az önámítás szintjéig elhiteti, hogy az a valódi Egész, amit ő teremtett meg. Valójában az nem más, mint erkölcsi fekete lyuk. És akkor nézzünk menekülve, vezekelve, védekezőn Petrás Mária kerámiáira. Belőlük az integráló, egységesítő erő árad, ránk szakadó, megújhodást kísérő bodzavirág szaggal. S az ismét fellelt önazonosság-tudat mámorával. És a tiszta forrás utáni elementáris szomj keltette vággyal. Mert a tisztaságból, mint eredendő újrakezdésből következik a benső harmónia, és e kettős együttállásból egy új minőségű, ronthatatlan szépség születik, amelyet már nem kísérthet az ördög, mert ez az Isten hímpora. Ezt hírelik hamvasan a művek a legegyszerűbb kinyilatkoztatás erejével. Mert itt már egybe esik talentum, jellemerősség, hit, tisztaság, kiválasztottság, és ami mindebből következik: a rendíthetetlenség. Bár korunkban, sajnos, az a ritkább eset, amikor ezek a nemes tulajdonságok egy alkotóban összegződnek. Hány, de hány nagy művésznek – kiábrándító módon tapasztalhattuk meg – főként, mikor a gyökerekről vagy a hazáról volt szó, jellem és erkölcsgyöngeségét, hogy ne mondjam eltévelyedését vagy árulását. És hogy ilyen, ekkora disszonancia létrejöhetett, a népből vétetett értelmiségiekben, e kis létszámú országban életveszélyes lehet, merthogy mindez „idegen vircsaft” az ország-lakosok életébe kerülhet. Hosszútávon feltétlenül. A rontásnak, az önsors-rontásnak szörnyű pompájú fényűzése ez. Ezt a gyilkos disszonanciát, gyötörtető és öngyötrő hiányérzetet oldják fel a Petrás alkotások, egy mágikusan gyönyörű rét önfeledtségével, virágzanak feltartóztathatatlanul, rajtuk, s általunk bennünk is valóban Isten hímpora a szépség, amely – a konokul újranövő füvek példájára – a világba beleterebélyülő szabadság. Az efféle szabadságot érzékeljük olykor némely öreg arcokon, történelem-viseltes kezeken, merthogy ez nem korfüggő. Aki tehát, mint Petrás Mária, ilyen mindenki által érthető, de rendkívül sokrétűen értelmezhető műveket alkot, az magát az emberi szabadság méltóságát védi. Egy olyan korban, amely ezt a szabadságot – intézményesített, tehát állami formában is – szét akarja zúzni, fel akarja számolni, mint a végső ellenállást. Ezt a minőségi létezésünkért dacolást, értékmegőrzést szolgálja magas lelkes %.

 

Petrás Mária: Frigyesy Ágnes cikke
Csángó tavasz a Vármegye Galériában

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot”

– Mesterségesen kiüresedett világban élünk, melyben Petrás Mária művészete elévülhetetlen kapaszkodót jelent. Alkotásai mély igazságot hordoznak. Nem üveggyöngyökkel operál, hanem az ősi művészetet eleveníti meg. Hamarosan meg kell érkeznie a Feltámadásnak, a Kárpát-medencei Feltámadásnak is el kell jönnie – e szavakkal nyitotta meg Döbrentei Kornél Balassi emlékkard-díjas költő Petrás Mária csángó kerámiaművész kiállítását 2010. március 23-án, Budapesten, a Vármegye Galériában. Döbrentei Kornél hangsúlyozta: – A magyarság gazdag kincsekkel bír, ezért bizonyos politikai köröknek érdeke, hogy ne találjunk el ezekhez a kincsesládákhoz. Vannak pillanatok, amikor a magyarságot csak hadsereg bevetésével tudták legyőzni. Ám Trianon után is talpra álltunk, mert megvolt bennünk az erkölcsi erő. Ezt az erkölcsi-, lelki kapaszkodót akarják elvenni tőlünk. Petrás Mária a csángó korpuszokkal, angyalaival és Mária szeretetével szelíd erőt képvisel, alkotóereje átizzik minden fölött, s e szelíd hatalom által legyőzhetjük az árulásokat. Szobrainak kisugárzásával erősíthetjük a magyarság tartását – hangsúlyozta Döbrentei Kornél a kiállítás megnyitón. A Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész, Petrás Mária a Csángó tavasz című tárlat alkotója így vall magáról és őseiről: – „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.  A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.” A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az Erdély Művészetéért Alapítvány által rendezett tárlat megtekinthető 2010. március 23-a és 2010. május 21-e között, kedd, szerda, csütörtök, péntek, 10 és 18 óra között. Cím: 1052 Budapest, Vármegye u. 11. A művésznő alkotásai a helyszínen megvásárolhatók. A kiállítás a Csángó művészek a megmaradásért rendezvénysorozat része. /Frigyesy Ágnes/

 

Petrás Mária könyvbemutató!

Emeld fel, Uram, kicsiny népemet Beszélgetőkötet Petrás Mária titokzatos hitéről

„Emeld fel, Uram, kicsiny népemet” címmel jelent meg Petrás Mária csángó száramzású kerámikusművész, dalénekes életútjáról, hitéről egy karcsú kötetecske, melyet az ember egy ültő helyében elolvas. Szervátiusz Klárapetras_maria_konyvenek_bemutatojan_a_varmegye_galeriaban_001 találkozása és beszélgetése a művésznővel mélyre ás a hagyományokban, kultúrában, a csángó szokásvilágban. Petrás Mária pedig jó interjú-alany, noha néha úgy érzi, a mély érzésekről nem szabadna beszélnie, mégis titokzatos hitének erőforrásaihoz juttatja el a nagyérdemű olvasót. A Miért hiszek? sorozatban napvilágot látott kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.  A ma Pomázon élő művésznő gondolatban visszautazik szülőfalujába, Diószénbe, s a beszélgetés fonalát végig mély hite – mely életének váza –, határozza meg. Már gyermekkorában érzi: „keresni kell az Isten érintését. Én keresem szüntelen, mert szükségem van rá…” Petrás Mária szerint minden embernek szüksége van csendre, egy alkotó embernek pedig különösképp: „Sokszor érzem úgy, hogy el kell vonulnom, s ilyenkor néhány napra bezárkózom, zenét hallgatok, festek, és senkinek nem nyitok ajtót…” Véleménye szerint meg kell élnünk a belső csendet, amikor feltehetjük magunknak a kérdést, miért is vagyunk?  Petrás Mária szerint „nem balzsamozni kell a tudást, hanem a leheletet, a lelket kell megtartani, visszaadni…El-elgondolkodom Jézus szavain, s keresem, amit nekem mond vele. Mert hiszem, Jézus mindenkihez szól, minden egyes embernek szól valamiképpen az Ő tanítása. Mindenkinek másképp szól az Isten. Ha nem így lenne, nem példabeszédeket mondott volna, hanem utasításokat: tedd ezt, tedd azt! Ezért nem veszem késznek, amit megmagyaráznak a Szentírásokból.  A művésznő vallja, a tehetség isteni adomány: „Ma már nemigen beszélünk a képzeletről, mert azt szinte kiirtják, ki akarják irtani az emberből. Épp azt, ami isteni. S a tehetség, a művészi tehetség is az.”   Véleménye szerint „nagyon sokat ártott nekünk, de az egész világnak is a vagyonosodás, a földi dolgokhoz való mértéktelen ragaszkodás. Nincs egyensúly a mai életben, és emberekben a szakrális dolgok és földi dolgok kérdésében. Valami nagyon nagy csoda kellene, hogy visszataláljunk a jó útra. A jó út szerintem az, hogy az ember meg tudja élni, amiért teremtve van. Nem hiszem, hogy szomorúságra, fájdalomra, szenvedésre lettünk teremtve. Nem hiszem ezt. Érzem, hogy a Jóisten minket nagyon szeret, s akkor örülne, ha boldogok lennénk.”  Petrás Mária imádsággal kezdi a napot, de ez a csángóknál természetes szokás lassan kiveszőben van rohanó világunkban. Természetesen érinti népe sorsának helyzetét is. Rámutat: „Az én kicsi népem nagyon sok mindenen áthaladott, s úgy érzem, már a kereszten van. Hogy feltámadás mikor lesz, csak az Isten tudja. Márpedig az ember ideje nem azonos az Isten idejével. Hiszek abban, hogy a rossz halálra van ítélve, s elmúlik. Így múlik el majd népem felől is a baj, az akadály. S még a földi feltámadását megérem.” petras_maria_konyvenek_bemutatojan_a_varmegye_galeriaban_002 Mély hitéről megvallja: „Én nagyon kapaszkodom abba, amit Jézus mondott… Ha az ember megél dolgokat, s erővel imádkozik, akarattal, akkor nincs szüksége mások által közvetített üzenetekre, meg fogja kapni ő maga a választ a kérdéseire, s az üzenetet is meg fogja kapni… Amit kérek az Istentől vagy a Szűzanyától, s amit kapok a kérésemre, az másra nem tartozik, az egyedül az enyém. Ez a csodálatos, mint ahogyan nincs két egyforma ember, úgy két egyforma kapcsolat sincs az Istennel.”    A csángó hagyományokról, szokásokról elárulja, „ha gyermek született, vagy haldokolt valaki, akkor béhoztak a szobába több szénát, azt leterítették tiszta lepedővel, s ott történt meg az első és utolsó lépése az életnek: a születés és a halál… Az ágy tisztán megmaradt a visszamaradóknak… Ennyire tiszteletben tartották az embereket, a tárgyakat, nagyon tapintatos volt a régi ember. Született nemesség volt bennük.”  Petrás Mária felelősen ápolja Istentől kapott tálentumát, s hiszi, hogy csak Isten segítségével képes a lelki, szellemi szépség felmutatására. „Ha a Jóisten ad egy szikrát, akkor az erőt is megkapja hozzá az ember…”   A Szervátiusz Klára által vezetett beszélgetés Petrás Mária mély és titokzatos hitéhez, s annak forrásaihoz juttatja el az olvasót. Hit-keresőknek és mélyen hívőknek kincs és ajándék a most megjelent Emeld fel, Uram, kicsiny népemet című kötet.

Frigyesy Ágnes A szerző felvételeivel

 

Petrás Mária kiállítása Tokajban

masolat-img_4301

A Tokaji Borbarátnők Társasága és a Vármegye Galéria 2010. május 29-én nyitotta meg Petrás Mária Csángó Tavasz című kiállítását a Tokaj Galériában a 17. Tokaji Fesztivál keretében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Petrás Mária Mádon!

babba-maria-meghivo-1babba-maria-meghivo-2A Demetervin, a Tokaji Borbarátnők Társasága, és a Vármegye Galéria a Mádi Szüreti Napok keretében bemutatta Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész kiállítását 2011. szeptember 23-án. A tárlatot megnyitotta: Tolvaly Ferenc író.

 

 

E-Galéria Petrás Mária kiállítás

angyalok

A 23 éves Erdély Művészetéért Alapítvány újonnann nyíló
E-Gakériájában (Budapest V. Falk Miksa u. 8.)
2011. november 22-én
Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész adventi galériaavató megnyitóját tartottuk.
A kiállítótermet átadta: Rogán Antal polgármester, a tárlatot megnyitotta: Tolvaly Ferenc író, közreműködött: Sipos Mihály és Kardos Mária.
A tárlat 2012. január 20-ig várja a látogatókat!
Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk Mindenkinek!
Kulcsár Edit – galériavezető
Frigyesy Ágnes Petrás Mária adventi kiállításáról!
Böjttel, imádsággal és Mária erejével

 

Petrás Mária adventi kiállítása Budapesten

 

A 23 éves Erdély Művészetéért Alapítvány 2011. november 22-én megnyitotta új Galériáját Budapesten, a Falk Miksa utcában. A zsúfolásig megtelt E-Galériában Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész adventi szobrai fogadták az érdeklődőket. A galériaavató megnyitóján Rogán Antal polgármester adta át a kiállítótermet, a tárlatot Tolvaly Ferenc író nyitotta meg, Sipos Mihály Kossuth-díjas előadóművész közreműködésével.

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével győzték le a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni – mondja Petrás Mária.

Majd így folytatja: – „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.

2011-nov-14-051Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Petrás Mária a Bákó megyei Diószénben született, nyolcgyermekes csángó földműves családban. 1990 nyarán jött először Magyarországra egy csángó küldöttség tagjaként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére.  1990 óta folyamatosan és aktívan részt vesz a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. 1990 óta él Magyarországon. Mintegy 170 belföldi és külföldi kiállításával bejárta a világot. 2006-ban Szervátiusz Jenő- és a Magyar Művészetért díjjal jutalmazták.

Frigyesy Ágnes

A szerző felvételeivel

Petrás kiállítás sajtómegjelenései

petras-maria-adventi-kiallitasa-budapesten-172

Történelemportál: http://tortenelemportal.hu/2011/11/petras-maria-kiallitasa-az-erdely-muveszeteert-alapitvany-uj-e-galeriajaban/
http://bonumtv.hu/olvasoi-hir/petras-maria-adventi-kiallitasa-budapesten
http://www.port.hu/pls/w/event.event_page?
http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=319820&ctag=articlelist&iid=1
http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=57852
http://www.magyarhirlap.hu/kultura/petras_mariakiallitas.html
http://www.erdely.ma/ajanlo.php?

 

 

 

Petrás Mária kiállítása az E-Galériában

vizitacio1

Nagy érdeklődésre való tekintettel, Petrás Mária művésznő kiállítását Január 20-ig meghosszabbítottuk.
Megtekinthető Falk Miksa utca 8 szám alatti E-Galériában.
megközelítés

Petrás Mária Adventi kiállítása

Tulipános Szent Család

 25 éves Erdély Művészetéért Alapítvány E-Gakériája

(Budapest V. Falk Miksa u. 8.)

tisztelettel meghívja Petrás Mária keramikusművész

Adventi kiállításának megnyitójára,

  2013. december 3-án 17 órára.

A tárlatot megnyitja:

Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke.

 Közreműködik: Sipos Mihály Kossuth-díjas előadóművész

 

 

Petrás Mária kiállítás Miskolcon 2013. december 5-én!


MEGHÍVÓ

 

Petrás Mária kiállítás megnyitója az E-Galériában!


Szent család köszöntése

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Az emberiség mitikus emlékezete úgy tartja, Atlantisz első korszakában az angyalok még szoros közelségben éltek az emberekkel. Az atlantisziak az ő irányításuk és felügyeletük alatt éltek egy olyan bensőséges és meghitt kapcsolatban, amely Atlantisz felemelkedésének és virágzásának a kulcsa volt.

A  hírvivő angyaloktól és az Istentől való elfordulás lett végül  Atlantisz veszte.

Az  eszményi Atlantisz elsüllyedése után az emberiségnek maradt néhány el nem süllyedt evilági Atlantisza.  A magyarság részére egy ilyen el nem süllyedt Atlantisz a világ legelfeledettebb kisebbségei egyikének, a csángómagyaroknak a földje.

Ennek a földnek a hírnöke Petrás Mária, aki hitvallásával ezekkel a szavakkal üzen a világnak:

„Nálunk, a faluban imádságos harangozással kezdődött a nap, és azzal is ért véget. A családok gazdagságát 8-10-12 gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig, mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az emberek kitisztították a lelküket, életüket, házaikat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat.

Megbocsátottak egymásnak, misére mentek szép, ünneplő ruhában, és délután felkeresték egymást. Az ünnepek nagy örömben teltek.

Mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az idő járása és a mélységes Isten-hitük útbaigazította őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a seregnyi gyermekkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni. Varázslatossá tudták tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Szűz Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a néhány gondolat olyan világot idéz, amiben az ember otthon lehet. Ez a csángómagyar   hitvallás nem az európai  múlt emlékképe, hanem – bízzunk benne –,  az európai  jövő üzenete.

Engedjék meg, hogy e gondolatsorból egyetlen mozzanatot kiemeljek. S ez a mozzanat a szabadság. A szabadság, amire gyakran hivatkozunk, de ami igazi, mélyebb értelmét csak egy efféle világban találja meg.

A szabadság, ami saját munkánkból fakad: nem szükségszerű, hogy bárki vagy bármi szolgája legyen az ember, ha nem szabad akaratából teszi.

Szabadság, ami arról szól, hogy összetartozunk, mert mindannyian egy Atyának, az Istennek vagyunk a gyermekei. Szabadság, amit nemcsak magunknak teremtünk meg, hanem amit megosztunk egymással. Ez a szabadság az emberi kapcsolatok nagyszerűségét hozza magával: az egymásért végzett munka, az egymásért meghozott áldozatok semmihez sem fogható kötelékét.

Ez a szabadság a felelős szeretet szabadsága, a tovább adott élet szabadsága, a nehéz fizikai munkában is az égieket kereső, az életet a maga mélységeiben megélő lelki ember szabadsága.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Petrás Mária közöttünk él, alkot és üzen. Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy hírt adjon az el nem süllyedt Atlantiszról. Amely addig él, amíg hiszünk benne.

Hírt adjon azoknak, akik sokszor a  kormos egek alatt élve nem látják már a fényt, és a hangzavarban nem hallják már a csendet. Hírt adjon azoknak, akik úgy gondolják, hogy az igazi értékekhez vezető út, munka és fáradtság megtakarítható. Hírt adjon arról, hogy érdemes egymásnak ajándékoznunk az életünket, és érdemes összetartoznunk

Petrás Mária művészete az elrendelt hírvivő  eszköze, hogy célba jutassa üzenetét. Olyan művész, aki életével tesz tanúságot arról, hogy mi magyarok, el nem süllyedt Atlantiszok népe,  hegyen és erdőn innen és túl összetartozunk.

Ma sokan jöttünk el ezen a korán sötétedő adventi délutánon, hogy találkozzunk az ön örömhíreivel. Azokkal az örömhírekkel, amiket otthonról hozott magával: amelyeket megörökölt, és amelyeket életre váltott.

Domokos Pál Péter A moldvai magyarságcímű könyvének bevezetőjét a következő gondolattal zárja:

„Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkodó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha százezer ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.”

Petrás Mária is elmondhatja: ha  egyetlen csángómagyar üzenete is célba ér, jobbá tette a magyar világunkat.

Kedves Mária, kívánom Önnek, és kívánom mindannyiunknak, hogy halljuk meg ezeket az örömhíreket. És teljen sok örömünk a mai napban és mindabban, amit még Öntől láthatunk és hallhatunk.

 

Isten segítse!                                                  Dr.Kövér László

 

 Elhangzott az E -Galériában 2013. december 3-án Petrás Mária kiállítás megnyitóján!

Petrás Mária a Prima Pimissima!

Kiállítás megnyitó az E-Galériában2013-ban a népművészet és közművelődés kategóriában Petrás Mária nyerte a Prima Primissima díjat! Gratulálunk!

 

 

 

 

 

 

Petrás Mária és Alina kiállítás Esztergomban

1549493_734606389894798_151285683_n

A kiállítás 2014. május.15-ig látható Esztergomban a Prímás Pincében.

A remény jelképei Petrás Mária és Alina kiállítás

A remény jelképei1     A remény jelképei2Megjelen a Műhely című folyóirat 2008/2. számában.

Petrás Mária és Alina Kiállítás Képei!

A kiállítás 2014. május 15-ig látható Esztergomban a Primás Pincébe! Várunk mindenkit sok szeretettel.

DSC_0177DSC_0225DSC_0170DSC_0213

DSC_0201DSC_0198