Archivum: » július, 2010 «

2010. július 21., szerda 

img_02522

A Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galéria

Faragó Miklós festőművész kiállítás-megnyitóját 2010. szeptember 15.-én tartotta. A kiállítást Rogán Antal – országgyűlési képviselő nyitotta meg.
Közreműködött: Oszter Sándor – színművész
Zene: Kovács Ferenc- Magony
A kiállítás 2010. szeptember 15. és 2010. október 8. között látogatható keddtől péntekig 10-18 óra között.

Részletes meghívó: meghivo-152

Bővebben: http://www.farago-fineart.com/

Faragó Miklós A színek szobrásza

f25

FARAGÓ MIKLÓS „A színek szobrásza”

… elhagyva az ecsetet, az új és eredeti technika kedvéért, ujjaival formálja át az élettelen anyagot egy új reneszánsz élő lelkévé …

CURRICULUM VITAE

1947 márciusában a halak jegyében születtem, Mátészalkán, Magyarországon. Művészeti tanulmányaimat Varsóban végeztem, a Képzőművészeti Akadémián grafika és festő szakon, a hatvanas évek végén. Első külföldi kiállításom után norvég királyi ösztöndíjjal Skandináviába kerültem, majd Olaszországban – Rómában és Szicílián – éltem és alkottam. 1971-tôl New York és Montreál után Kaliforniában telepedtem le, ahol Santa Monicán rendeztem be műtermemet. Ez idő alatt Észak-Amerikán kívül Európa jelentősebb városaiban, valamint Izraelben, Ausztráliában és Japánban állították ki a képeimet. Alkotásaim a világ majdnem összes országába eljutottak és vevőre találtak. Az 1980-as évek derekán visszatelepültem Európába, ahol először Zürichben, majd később Liechtensteinben nyitottam meg stúdiómat. A mai napig az Alpok között, a Bodeni tó mellett élek és alkotok. Magyarországon – hosszú idő után először – 1982-ben mutattam be festményeimet egy, a Műcsarnokban megrendezett tárlaton. Ebből a sikeres bemutatkozásból kiállítások, valamint különféle művészeti médiumokban megfogalmazott alkotások sorozata következett. Módom nyílt arra, hogy elképzeléseimet olajképekkel, köztéri emlékművekben, festett és csiszolt ólomkristály valamint üvegfelületeken, porcelánból készített falakon és dísztárgyakon, grafikai munkákban, selymen, textílián fogalmazhassam meg. Ez a csodálatos és megtisztelő folyamat – mely a mai napig tart – segített mind a magam, mind művészetem számára újra felfedezni azt az országot, mely szülőhazám …

MŰVÉSZRŐL

Mi történnék, ha az ember nem a fejében, az agyában, hanem kívül, a hajában, a feje körül hordozná élményeinek személyi és tárgyi emlékeit? Mi történnék, ha az embert többnyire furcsa, kecskearcú, fojtottan derengő színekkel, kegyesen szigorú vonalakkal többdimenzióssá növesztett, gyönyörű leányarc testesítené meg? Mi történnék, ha a rózsaszínbe hajló lilákat, az aranyló szürkészöldöket fel tudnánk emelni és meg tudnánk tapintani alattuk a tehetség selymes borét? Mi történnék, ha megsemmisülne a világ és Isten számára csak Faragó Miklós képei maradnának meg, hogy mintának használva őket megpróbálja újjáteremteni önmaga végtelen testét? Mi történnék, ha az esztétika végre érvényesnek tudná kimondani, meg tudná fogalmazni, mi is a szépség? Garai László szerint a szépség, az emberi szabadságszükséglet szimbolikus átélése. Mi a szabadság? A végtelen tér és a végtelen idő birtoklása, azaz a tökéletes, totális választáslehetőség. Ugyanis, ha örökké élek, ha mindig, mindenütt jelen vagyok, akkor minden lehető és lehetetlen megtörténik velem, akkor nem válaszolhatok tévesen, mert a tévedésnek már nincs érvénye. Az alkotás annál szebb, minél több tér, minél több idő foglal helyet a végesben, minél nagyobb ablakot nyit saját, többrétegű, fagyott istenségére, a megismételhetetlen formába, szerkezetbe sűrített mozgásra. Nézem Faragó képeit. Nem tudom pontosan, mit jelent ez a szó: zseniális. Nagyon sok tényezőtől függő kategória. Tele van mindenféle történelmi, társadalmi, determinált és véletlen feltétellel, elemmel. Ennek ellenére megpróbálom „lerajzolni”: Szerintem a zsenialitás a huszonegyedik emelet, amelyről sok jelölt leugrik, de csak az marad meg, akinek a tizenharmadik emelet magasságában szárnya no, melynek segítségével felrepül a magasságos mennyekbe. Nem tudom Faragó zseniális-e? Egyet viszont biztosan tudok. Most tart a tizenhatodik emeletnél és már kinőttek a szárnyai. Az egekben pedig ott várják a mosolygó és síró kecskearcú lányok, csillag-sűrű hajukban emberentúli fényességgel világítanak a szállást ígérő házak, az igét hirdető csipkebokrok. Én elhiszem Faragó Miklósnak, hogy ilyen a világ. És ha Isten lennék, képeit mintának használva meg tudnám teremteni másodszor is, harmadszor is, végtelenszer is.

Hernádi Gyula

www.farago-fineart.com író, művészettörténész KIÁLLÍTÁSOK

1968 – Nemzetközi képzőművészeti kiállítás, Varsó; 1969 – Grafikai biennálé, Varsó; 1970 – Lengyel Kultúra-Budapest; „Három Kontinens” nemzetközi kiállítás, Varsó; Kunstnerforbundet Gallery, Oslo; 1971 – Galleria d’Arte bln_15751Margutta, Szicília; 1972 – Galleria La Vetrinetta, Szicília; Magna Grecia kiállítás, Academia S.Nicola, Róma; Városháza, Agusta; Gallery Colbert, Montreál; St.Laurent Art Galleries, Ottawa; 1973 – Gallery Colbert, Montreál; 1974 – St. Laurent Art Galleries, Ottawa; Gallerie La Fornace, Agusta; Gallery Internationale, New York; 1975 – Gallery Redfern, Encino, Kalifornia; St. Laurent Art Galleries, Ottawa; Gallerie d’Arte Montcalm, Quebec; Ames Art Gallery-Beverly Hills, Kalifornia; 1976 – Village Gallery-Los Angeles, Kalifornia; Gallery Colbert, Montreál; 1977 – St. Laurent Art Galleries, Ottawa; 1978 – Muse Pars Gallery, Beverly Hills, Kalifornia; 1979 – Galerie Lehner, Linz; Galerie Maringer, St. Pölten; Galerie Ramada, Genf; 1980 – Kunstdepot, Bécs; Galerie Frey und Bee, München; Galerie Guigné, Párizs; Nagy Szalon, Tokio; 1981 – Gallery Colbert, Montreál; 1982 – Tisztelet a szülőföldnek, Mucsarnok, Budapest; 1983 – Villa Bell’Estate, Holzweiler; Fészek Muvész Klub, Budapest; 1984 – Hotel Continental, Zürich; Galerie Altmann, Vaduz, Liechtenstein; Hotel Duc Bertold, Fribourg; 1985 – Die Andere Galerie, Kaiserslautern; 1986 – Muvelôdési Központ, Kecskemét; Scheidegger Art Center, Richterswil, 1987 – Atelier Sahm, München; Galerie Jasmin-Buchs, Zürich; 1988 – Hotel Bellevue, St. Moritz; Convention Centre, Toronto; 1990 – Salzburgi Ünnepi Játékok, Salzburg, Ausztria; 1991 – Dengelgalerie, Reutte, Tirol; 1992 Torkelgalerie, Röthis, Vorarlberg; 1994 – E Galéria, Kecskemét; 1995 Nagyvásárcsarnok, Budapest; 1997 – Hozam Klub, Szolnok; Iparmuvészeti Múzeum, Bécs; Liechtenstein; 1998 – Városháza, Miskolc; 1999 – Hermitage Galerie, Schaan; Schaan-Lichtenstein; 2000 – Hozam Klub-Szolnok; 2002 – Kunstverein, Feldkirch; 2003 – Hozam Klub-Szolnok, Farago Exclusive Galéria, Budapest; Belvedere Szalon, Budapest; 2004 – Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Berlin; 2005 – Horváth-Lukács Galéria, Nagycenk; 2006 – Hozam Klub, Eger; Memphis Kaszinó, Pécs; Szatmár Múzeum, Zsinagóga, Mátészalka; 2007 – Muvelôdési Központ Galériája, Sátoraljaúlyhely; 2008 – Hozam Klub, Eger; Hozam Klub, Szolnok; DOTE Elméleti Galéria, Debrecen; Szônyi István Galéria, Miskolc; 2009 – Vienna MeLounge Club, Budapest; Nemzetközi Operafesztivál, Szônyi István Galéria, Miskolc; 2010 – Vármegye Galéria, Budapest

MÚZEUMOK ÉS GYŰJTEMÉNYEK

Modern Művészetek Múzeuma – Osló, Norvégia New Brunswick Múzeum – Kanada Liberace Múzeum – Las Vegas, USA Porcelán Múzeum – Hollóháza Képzőmuvészeti Akadémia – Varsó, Lengyelország Bronfman Gyujtemény – Montreál, Kanada Taminaga Gyujtemény – Tokió, Japán Siemens Gyujtemény – Stuttgart, Németország Scheidegger Gyujtemény – Richtersvil, Svájc Ospelt Gyujtemény – Vaduz, Liechtenstein Hospiz Gyűjtemény – St. Christoph a. Arlberg, Ausztria Absolut Vodka Gyűjtemény – Stockholm, Svédország

DÍJAK ÉS KITÜNTETÉSEK

1966 Dési Huber István Emlékverseny, Grafikai Fődíj – Budapest 1970 Három Kontinens Nemzetközi Kiállítás, Grafikai Díj – Varsó, Lengyelország 1970 Atelier Nord Művészcsoport meghívása – Oslo, Norvégia 1970 Királyi Ösztöndíj – Oslo, Norvégia 1970 Annie Ariadne Kosirys hercegnő fődíja, Academia San Nicola –

Róma, Olaszország 1971 Intergroup Művészcsoport meghívása – Siracusa, Szicilia 1971 VI. Pál pápa személyes köszönete és áldása – Vatikáni Államtitkárság Róma 1998 BNV Nagydíja, „Négy Évszak” porcelán kollekció – Budapest

TOVÁBBI ADATOK

Zsidó Festők Antológiája, Montreál, Kanada, 1973 Életrajzi lexikon, Seregélyi György, Szeged, 1988 Kortárs magyar művészeti lexikon, Enciklopédia Kiadó, 1999 Ki Kicsoda, Greger Biograf, Budapest, 1999, 2000, 2001, 2002 Who is Who in Europe, Greger Biograf, Budapest, 2003 KÖZÉPÜLETEK ÉS KÖZTEREK

Chiesa Madre Katedrális – Augusta, Olaszország Püspöki Palota – Siracusa, Olaszország Városi Kórház Kápolnája – Augusta, Olaszország Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma – Budapest Magyar Állami Operaház – Budapest Városháza – Szolnok Városháza – Miskolc Városháza – Harkányfürdő Westend City Center – Budapest Szent Korona Emlékmű – Mattsee-Salzburg, Ausztria Milleniumi Országalmás Csobogó – Harkányfürdő Milleniumi Szökőkút – Szigetvár

EGYÉB MŰALKOTÁSOK

Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Bécs – 250. évforduló ajándéktárgyai; Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma – porcelán fal; Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma – Justicia porcelán dísztárgysorozat; Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma – Tokaji díszbutélia sorozat; Malév – Külképviseletek emléktárgyai; Novartis – Zsolnay eozin díszedények, patikaedény sorozat; Golf Európabajnokság – Porcelán trófea és díjak; Világsztárok Nemzetközi Balettgála – díjak; Első Budapesti Operabál – ajándéktárgyak; Beauty Face Kozmetika Szalon – kerámiafal és porcelán ajándéktárgyak; Apáczai Könyvkiadó – porcelán dísztányér sorozat; Sunlight Hotel – kerámiafal; Verne Étterem – üvegfal és étkészlet; Rózsahegyi Bécsi Kávéház – fali porcelánkép és étkészlet; Rózsakert, Emma asszony konyhája – étkészlet; Rosenstein Vendéglô – kerámiafal és üvegképek, étkészlet; Seagram Co. Ltd. – Nemzetközi konferencia emléktárgyai; Magyar Borok Útja Ralli – Bacchus vándordíj, emléktárgyak; Sümegi Pincészet, Baja – üvegfal; König Pincészet, Budafok – díszbutélia sorozatok; Prinyô Borpince, Sopron – kerámiafal és üvegképek, borcímkék; Bock Pincészet, Villány – díszbutélia sorozat; St.Andrea Pincészet, Eger – olajképek; Egri Borvidék Alapítvány, Eger – olajkép; Weinberg 93 pince, Hercegkút/Tokaj – Üveg és kerámiaképek; Hozam Hotel és Klub, Szolnok – kerámiafal, üveg és olajképek, porcelán dísztárgyak; Hozam Klub, Eger – olajkép; Apáczai Kiadó, Celldömölk – tűzzománc falikép; Santa Lucia Egészségcentrum, Miskolc – üvegfal, olajképek.

Faragó Miklós kiállítása Szegeden

nepmese1A Képcsarnok Kft. Gulácsy Lajos terme
meghívja Önt és Barátait
Faragó Miklós
festőművész
kiállításának megnyitójára
Megnyitó: 2010. november 19. 17.00
a kiállítást megnyitja: Faragó Miklós, festőművész
megtekinthető: november 19 — december 5.
hétfőtől-péntekig 10.00 — 18.00, szombaton 10.00 — 13.00
Gulácsy Lajos Terem, Szeged, Kárász u. 17.
Telefon: +36-62-550-038.

Faragó kiállítás Pécsett
összetettSzeretettel várjuk Önöket
Faragó Miklós
kiállításának ünnepélyes megnyitójára
2011. március 24-én 17 órára
Pécsett
a Képcsarnok Ferenczy Károly Galériába.
Köszöntőt mond:
Dr. Andrásfalvy Bertalan professzor
Pécs díszpolgára
A kiállítást megnyitja:
Nagy Csaba
Pécs alpolgármestere
A kiállítást látogatható 2011. április 7-ig.

Faragó Miklós kiállítás
f19

Vármegye Galéria és a Tokaji Borbarátnők Társasága a Mádi Szüreti Napok keretében bemutatta Faragó Miklós festőművész  kiállítását a Mádi Udvarházban 2011. szeptember 23-án. A tárlatot megnyitotta: Kucsár Edit.

http://www.mad.info.hu/

Faragó Miklós kiállítása

Az Erdély Művészetéért Alapítvány VármegyE – Galéria és a Tokaji Borbarátnők Társasága tisztelettel meghívja
FARAGÓ MIKLÓS festőművész kiállításának megnyitójára a
MÁDI FURMINT ÜNNEP keretében
2012. szeptember 7-én 15:30-ra
A kiállítást megnyitja: DEMETER ERVIN, országgyűlési képviselő, kormánymegbízott
Közreműködik:  HERCZEG FLÓRA, énekes

 

Meghívó – Faragó Miklós kiállítás

Az Erdély Művészetéért Alapítvány
E-Galéria
Szeretettel meghívja Önt és kedves családját
Faragó Miklós
Kiállításának megnyitójára és művészeti albumának bemutatójára
2012. november. 27-én 17-órára
A tárlatot megnyitja: Dr Baán László – a Szépművészeti Múzeum főigazgatója
Közreműködik: Török Tilla
Helyszín: 1055 Budapest, Falk Miksa u 8.
Mindenkit Szeretettel Várunk!!

 

” Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Budapesten immáron több mint két évtizede van egy különleges hely, ahol a magyar művészet alatt pontosan azt értik, amit e szóösszetétel jelent. Magyar művészetet határok nélkül. Magyar művészetet abban a teljességben, ahol a nemzeti jelző a művészet előtt nem beszűkít, hanem kapukat nyit.

Ott kezdődött egykor „…egy szinttel a Vármegye utca járdája alatt, de sok-sok szinttel a mai budapesti közízlés fölött.[1] És az Erdély Művészetéért Alapítvány igazi küldetéstudattal mindent megtett azért, hogy a benne érvényesülő szemléletmód felszivárogjon a járószint alól, elterjedjen város- és országszerte, és a legtermészetesebb legyen.

Amikor az alapítvány elkezdte működését, s létrejöttek az első kiállítások, az itt folyó értékőrző és új utakat mutató munka még misszió volt a javából. Egyrészt biztosítani kellett a megjelenést azoknak, akik a szülőföldjükön kevés lehetőséghez jutottak. Másfelől: téríteni kellett és fennhangon hirdetni, hogy ami a magyarok tehetségéből születik bárhol a világban, az közös örökség, az egyetemes magyar kultúra része.

Ki ne emlékeznék azokra az évekre, amikor a fővárosban bemutatkozó, határainkon túlról való életműveket − mint valami könnyen porladó leletet − a megtalált kincseknek kijáró áhítattal adtuk körbe egymás között.

Évek és tárlatok sora kellett hozzá, hogy megszűnjön a mesterséges elszigeteltség, és valóban értelmét veszítse az anyaországi kontra határon túli megkülönböztetés. Ide kellett varázsolni egy darabka Erdélyt, hogy ma megnyugodva lássuk: itt van, bennünk van. Éppen azért kellett a messzebbről érkezőket külön megmutatni, hogy aztán ne csak a határok olvadjanak el, hanem a „külön” létezés is. Úgy érvényesüljön az összetartozásunk a magyar kulturális közgondolkodásban, ahogy magában a művészetben.

Az anyaországon kívül élő magyar alkotók ma a legnagyobb természetességgel vannak köztünk és velünk. Kiállítanak, pályáznak, díjakat nyernek, a magyar kultúra szerves részeként mutatkoznak be külföldön.

Helyüket a kortárs magyar művészeti közéletben már nem kell féltő műgonddal kiporciózni és fenntartani. Mert azt a helyet ki-ki a saját tehetsége, érdemei és értékei alapján foglalja el, távolságra való tekintet nélkül. A legnagyobbaknak jár egy rész a kánonban, a fiataloknak szabad a pálya, benne lehetnek a vérkeringésben.

Egy esztendeje pedig a Budapest képzőművészeti és műtárgy-kereskedelmi főutcájának számító Falk Miksa utcában, az események sűrűjében találjuk az E-Galéria kiállítóterét. Új helyszín − nagyon sok új lehetőséggel. És azzal a lassan két és fél évtizede változatlan, régi üzenettel, hogy a magyar művészek már az egyszerűsített honosítás előtt is egyfajta „állampolgárok” voltak: a magyar kultúra teljes jogú polgárai. Útlevelüket a műveik jelentették, s jelentik ezután is.

Illyés Gyula fogalmazott így: „Magyar az, kinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit is tartsunk igazán magyarnak.”

Ezen az alapon nincs semmi különbség az alkotók között, éljenek és dolgozzanak akár Kolozsvárott, Clevelandben, Berlinben, Zürichben, vagy Ungváron. Ha az eszük „magyarul forog”, mérce más már nem lehet, csak az eredetiség, a beleadott tehetség, a szépség, a színvonal, a szakmai hitelesség, az igazságkeresés.

Ezúttal Faragó Miklós mutatja be itt, az E-Galériában a sok ország pecsétjével teli „útlevelét”. Világjáró művei állnak Önök elé, és kérik a műértő közönség figyelmét, kíváncsiságát, ítéletét.

Hernádi Gyula írta Faragó Miklós nőalakjairól: „…csillag-sűrű hajukban emberentúli fényességgel világítanak a szállást ígérő házak, az igét hirdető csipkebokrok. Én elhiszem Faragó Miklósnak, hogy ilyen a világ.”

Most Önökön a sor, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy döntsenek: vajon hisznek-e neki? Őszintén bízom benne, hogy megtalálják az utat egymáshoz! ”

 Elhangzott 2012. 11.27.-én Faragó Miklós kiállításán Dr Baán László előadásában


“Olajképei is porcelános ragyogást kapnak – Farago Budapesten”

Kulcsár Edit, az E Galéria vezetője Faragó Miklósról és a közelgő kiállításról.
http://mno.hu/grund/olajkepei-is-porcelanos-ragyogast-kapnak-farago-budapesten-1120438

“Art of Life” Farago

Faragó Miklós
Art of Life című albumbemutatója
2012. 12.11-én 11 órakor
az E-Galériában!
(Budapest,Falk Miksa u. 8)

Faragó Miklós Kiállítás képekben – E-Galéria



Faragó kiállítás nyílik szeptember 27-én Ankarában

Az isztambuli kiállításunk után meghívta a Güler Sanat Modern Art Gallery Faragó Miklóst ankarai galériájukba.
A nagyméretű munkákat a művész részben Ankarában készítette el.
http://www.farago-fineart.com/hu/hirek/farago-tarlat-nyilik-ankaraban

Hunor Magor

Megjelent az Egri Csillagok törökül!

Gárdonyi halhatatlan történelmi kalandregényét Erdal Şalikoglu, Magyarországon tanult orvos ültette át török nyelvre, közölte vasárnap Hóvári János ankarai nagykövet. A könyv az isztambuli Török-Magyar Baráti Társaság gondozásában, Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával jelent meg. A kötethez Hóvári János írt előszót, Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója és Császtvay Tünde irodalomtörténész bevezetőt, Kiss Gábor isztambuli főkonzul pedig utószót. A könyv borítóját Faragó Miklós készítette.

egri csillagok torokul borito cikkbe
Az Egri Csillagok borítója

A kötet megjelenéséről Hóvári János hangsúlyozta: “fontos, hogy Törökországban ismerjék a 16. századdal kapcsolatos magyar felfogást és az egri diadal közép-európai jelentőségét. Ez méltó emlékezés is egyben Gárdonyi Gézára, aki 150 éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyban.” A regényt számos idegen nyelvre lefordították már, a német és az angol kiadás mellett létezik bolgár, cseh, eszperantó, észt, finn, holland, horvát, lengyel, litván, orosz, örmény, román, szlovák, szlovén, ukrán, vietnami és kínai fordítása is.
Forrás: index hírportál

Faragó Miklós indiai kiállításra készül

DSCN2361

Faragó Miklós Indiai képösszeállítása
Smilebox_3133525697Smilebox_3133525692llllllllllllllll

2010. július 21., szerda 

Szeretettel várunk mindenkit 2010. augusztus 19-én 17 órára
a Leányfalu- Házba (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.)
Árkossy István grafikus, festőművész tárlatának megnyitójára!

http://www.arkossy.com/Arkossy.com/Galeria/Galeria.html

Kategoria: Nincs kategorizálva  | Cimkek:  | Szoljon hozza
2010. július 08., csütörtök 

FELHÍVÁS!!

Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája
2010. december 1. és 2010. december 24. között

„Fafaragástól a Fametszésig”

címmel, csoportos kiállítást szervez a Vissza a gyökerekhez programsorozat keretében.
A Vármegye Galéria utoljára fametszést bemutató In memoriam Gy. Szabó Béla című tárlatát 1992-ben rendezte, utoljára Salló István faszobrász kiállítását Dr. Nemeskűrty István 2000-ben nyitotta meg a magyar millenneium alkalmából. Tehát ismét hiánypótló kiállításra készülünk. Célunk átfogó képet nyújtani az erdélyi fametszés és fafaragás állapotáról  2010 karácsonya előtt.
A kiállítás megrendezéséhez az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai nyújtanak szakmai segítséget. A kiállítás kurátora Csernyiczky Mária művészettörténész. A szervezés folyamatban van.

Ezúton szeretnénk felkérni a tárlaton való részvételre.

Várjuk mielőbbi jelentkezését és az alkotások megnevezését. A műtárgyakat 2010. szeptember 1. és november 10. között kérjük a Vármegye Galériába eljuttatni (1052 Budapest, Vármegye u. 11. kedd-péntek 10.00-18.00).
Kérjük, a kiállítási lehetőségről értesítse művészkollegáit is, hogy a 22 éves Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett tárlat minél szélesebb körben reprezentálja a kortárs erdélyi fametszést, és fafaragást!
Várjuk jelentkezését a kiállításra.

Budapest, 2010. július 7.
Kulcsár Edit galériavezető 06/20-9-312-234
 kulcsar.edit1@gmail.com

2010. július 06., kedd 

Bardócz Lajos grafikusművész

megnyiton1web2 Bardócz Lajos grafikusművész Sérült tájak című kiállítása a Vármegye Galériában 2003. július 23-án nyílt meg. Megnyitotta Pap Gábor művészettörténész, közreműködött Dinnyés József daltulajdonos. A tárlat 2003. október 5-ig volt látogatható.
„Bardócz előbb nagy magyar szellemeket (Ady Endre, Apáczai Csere János, József Attila) és versillusztrációkat metszett fába. Egyszerűsíti ugyanakkor színnel dúsítja a technikát. A hetvenes évek közepétől datálódik az a közérzet-grafikai hangvétel, amely lázgörbeszerűen követi a nemzetiségi lét tragikusan felgyorsult eseményeit, izgalmát, indulat-ingadozásait. Sorozatainak (Agresszió, Idők, Forrás, Bibliai képek, Várakozva, Szorongás, Nyugalom és mozgás, Shakespeare szonettek, Balladák) a technikáit (fametszet, litográfia, linóleummetszet, fekete-fehér és színezett szénrajz, ceruzarajz, tusrajz) ekkor, ebben a másfél évtizedben szinte reflexszerűen váltogatja a témához legadekvátabb jelrendszer természete szerint. Mindig nyitott, befejezetlennek és egy nagyobb egységből kiszakítottnak tűnő kompozícióit az intenzív és kevésbé intenzív vonalak lüktetésével ritmizálja; nem részletező, tökéletes, pontos kinagyítással teszi hitelessé, kifejezővé a jelentést, hanem „rövidítésekkel”, kihagyásokkal, a képi elemek új összefüggéseinek a meghökkentő voltával.”

Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században
Szeretettel köszöntök Mindenkit Bardócz Lajos grafikusművész Sérült tájak című kiállításának megnyitóján.
Azt kell, mondjam, hogy itt már a kiállításról mindent elmondtak. Ezek a versek, és ezek a zenék, ez az arckifejezés, ahogyan énekelt Dinnyés József barátunk, ez a lelkesedés, amivel válogatta és előadta az anyagot, minden lényegest elmondott már a kiállítás anyagáról, én csak egy-két reflexióval fogom megtoldani.
Annak idején mindig élvezhettük Fülep Lajosnak, a kiváló esztétának és művészettörténésznek az előadásait az egyetemen. Mi voltunk az utolsó évfolyam, akiket, még tanított. Emlékszem máig egy mondására, amit tudomásom szerint, ő írásban is lefektetett. Az pedig így szól:
„Aki az egyik oldalon látja a tartalmat, a másik oldalon a formát, az a művészetet sehol sem látja.”
Hogy pedig ezt miért mondom el itt?
Nagyon sokan, nagyon fontos dolgokat szeretnének elmondani a hazáról, annak a megmaradt részéről, és annak az ideiglenesen nélkülözött részéről. Tehát belső Magyarországról és a külső Magyarországról, de ezek igen sokszor vergődő kísérletek maradnak. Itt most olyan értékeknek lehetünk tanúi, élvezői, amelyek bármilyen magas mércével mérhetők, és amelyek közül, legalábbis néhány – ezeket megpróbálom majd cím szerint is idézni – egészen biztosan benne van a XX – XXI. századi – most már így kell mondanom – magyar, sőt, zárójelben hozzáteszem, európai grafika élvonalában. Egy-két ilyen művet had idézzek cím szerint.
Talán abban a sorrendben, ahogyan megközelíthetjük őket. A Tatárhalom, az Irtás, és a Sütő Andrásnak. Ezek azok a művek, amelyekkel kapcsolatban, ha az ember rájuk hagyatkozik, egész egyszerűen elkerülhetetlen, hogy egy belső hatalmas katarzist ne éljünk át. Először is azt, hogy ennyire szépen, majdhogynem zeneileg, – nem szoktunk hozzá, hogy – idézni tudják a művészek a tájat, mintha nem is lenne már ildomos. Minthogyha már ezt elzenélték volna korábban, ami egyébként nem igaz. Így ezt soha senki nem zenélte el.
De amikor már az ember teljesen ráhangolódott, és érzi, hogy kavarodik föl benne valami emlék, ami fáj is egy kicsit, meg jóleső érzések is kísérik, már kezdene lenyugodni, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy éles pengehasítás van a képben.
És akkor fölötlik az az emlék, amit gondolom többünk átélt már, amikor Bartók Bélának a Kékszakállú herceg vára című operáját néztük vagy hallgattuk, amikor Judit elkezdene már gyönyörködni egy-egy szobában és akkor egyszer csak, észreveszi, hogy de hiszen mindenütt vér van. Tehát még a virágos kertben is véres a virágok alja, gyökere, és a föld alatt. Tehát egy ilyen hazában élünk most, és ilyenben kell megtalálnunk a helyünket. Ezt érezte az ember akkor is, amikor még nem vette észre a hasítást, hogy valahol bujkál egy fájdalom ezekben a művekben, ez a fájdalomtisztító fájdalom.
És ha az ember tovább nézegeti ezeket a képeket, akkor föltűnik, hogy bizonyos témák variálódnak, jönnek elő újra és újra, és az ember nem érti az első pillanatban, hogy aki ilyen gyönyörű képeket tud festeni, és tájon belül ennyire meg tudja idézni mindazt, ami ma nekünk örömet vagy fájdalmat okoz, az hogy nyúlhat még szinte ugyanazzal a mozdulattal, mondjuk, a sámán témához.
Mintha a tájkép meg a sámán téma egymástól idegen lenne. Ezt természetesen csak első közelítésben érezhetjük, s utána, amikor így végignézzük, ezeket is had idézzem cím szerint. Érdemes megjegyezni a címeket, nekem a legnagyobb élményt a Sámán álarcban című grafika jelentette, egészen döbbenetes volt a hatása. De mondhatnám a Révület I.-t, II.-t is, az egyik került rá a meghívóra. Aztán a Jóslatot, aztán a Sámán síremlékét, és én bizony ide sorolnám egy részről a Ködlovast, amelyik már átvezet a múltat közvetlenebbül idéző, tehát nemcsak a sámánizmus keretében múltat idéző képek sorába, hiszen ott már Ezüstkirályként Attila is megidéződik, Aranykirályként Géza megidéződik, és megidéződik a Vészharang címen Csaba királyfi.
Tehát egyre másra jönnek ezek a témák, és egyszer csak, beleütközik szabályszerűen az ember az In memoriam Páskándi Géza című grafikába. És ott zárul egy kör, mert ott kezdjük érezni, hogy ezek a sámán tulajdonságokat megidéző művek, ezek mind készítik elő a talajt ahhoz, hogy ráismerjünk, ez az a tulajdonság, amelyet vissza kellene nyernünk, illetve, ha már megjelent köztünk, akkor föl kéne ismernünk, és nem lenne szabad hagynunk, hogy önemésztő és mások által fölemésztett életpályává váljon. Az egyik csúcsa a jelenkori grafikáknak ez az In memoriam Páskándi Géza című grafika.
Amit én zárszóként elmondanék az az, hogy elég sokan foglalkoznak ma már a sámán témával. Azt gondolom, tudjuk, hogy a 60-as évek második felétől a 70-es évek második feléig divat téma volt a sámánizmus, nem nálunk, hanem a világban.
Egy olyan művészre utalok, akit általában ismerni szoktak, nyugat-európai német volt, de kiment Amerikába, és aki ezt a sámán magatartást, mint a művész alapmagatartását tettekkel, művekkel próbálta népszerűsíteni a világban és egy időre sikerült is neki.
És az ember gondolkozott rajta, hogy tudják ezek egyáltalán, mit jelent sámánnak lenni. A sámán akkor lép be egy társadalom életébe, ha valami elveszett, tehát ha elbitangolt a szarvasmarha – ez keleten, északkeleten általában rénszarvast jelent. Akkor, ha az akár 100 km-ekre barangolt el, akkor is pontosan meg tudja mondani, egészen pontosan kijelöli az utat is, hogy lehet elérni ezt az eltévedt jószágot, és a gazdája nyugodtan rábízhatja az életét erre a tudósításra, elindulhat bele a tajgába, akár hóba, fagyba, egész biztos lehet benne, hogy a sámán nem vezette félre.
De mi van akkor, ha a hazánk veszett el?
Tökéletesen érti az ember, hogy igen, elveszett értékek nyomában indul el a sámán és ahhoz, hogy az ember rá merje bízni az életét, és el tudjon indulni azon az úton, amelyet ebben az esetben Bardócz Lajos mutat nekünk, hát ahhoz bizony olyan szinten kell produkálni. Tehát a bizalmat meg kell nyerni.
Ezért kellett levezetésül jeleznem, ezek itt remekművek, ennek a sámánnak én hiszek, mert megtapasztaltam, hogy lehet neki hinni, azt az utat, amin elindít bennünket, hitelesnek érzem és meg fogjuk találni a hazánkat.
Pap Gábor beszéde Bardócz Lajos Sérült tájak című kiállításának megnyitóján, 2003. 07. 23.

Bardócz kiállítás
nevtelen3-web

Bardócz Lajos Szervátiusz Jenő-díjas grafikusművész  Időhidak című kiállítása megnyilt 2010. május 26-án.

A tárlatot megnyitotta Loránd Klára a Kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Igazgatja. Közreműködött Juhász Zoltán népzenész

A tárlat 2010. május 26. és  július 30. között, kedd, szerda, csütörtök, péntek, 10–18 óra között látogatható.

 

Bardócz cikk a Magyar Nemzetben

magyar-nemzet-cikk-web

SÁRKÁNYREPÜLŐ GYIMES FELETT Bardócz Lajos grafikusművész Időhidak című kiállítása látható a Vármegye Galériában július 30-ig. Az 1936-ban Szástsebesen született, a bukaresti képzőművészeti akadémia grafikai szakán Vátiusz Jenő-díjjal ismerték el, elsősorban az erdélyi tály, történelem, mesék, mítoszok, és a magyar irodalom jelentős alkotói, alkotásai álltal inspirált műveket mutat be. Lát-Hatás Csíkkarcfalvi napkapu, Sárkányrepülő Gyimes felett, Gyergyói fedett híd, Szárhegy emlékezete – noha immár több mint két évtizede annak, hogy Bardócz Lajos Erdélyből Magyarországra telepedett, lapjainak jó részén ma is megjelennek a székelyföldi tájak, motívumok, művészetének örök ihletői. De nem csak a látvány elemei, hanem – még inkább – műveinek szellemisége köti őt ma is szülőhelyéhez, az útnak induló tájhoz, ahol a magyar irodalom, művelődés, tudomány olyan jeleseinek a portréját készítette el, mint például Ady Endre, Apáczai Csere János, József Attila, számos versillusztrációt metszett fába. A hetvenes évek közepétől fa – és – linómetszeteket, fekete – fehér és színezett szén -, tus – és ceruzarajz – sorozatokat készített (Agresszió, Idők, Forrás, Várakozva, Szorongás), emellett számtalan kötetet illusztrált, köztük a Shakespeare – szonetteket. Az erdélyi magyar grafika legjobb hagyományával hozta magával: a szűkszavú drámaiságot – hangzott el többek között laudációjában, a Szervátiusz Jenő – díj tavalyi átvételekor. Valóban, drámaisága a balladáléval rokon, ahogyan művészetének színei átvitt és a szó közvetlen értelmében is. Látszólag visszafogott ez a színvilág, gazdagsága az árnyalatokból, a részletek szépségéből vagy éppen az egymásnak feszülő erőkből alakul ki, a műveivel megidézett idők végtelensége színezi tovább. Megidézi a Tordai – hasadék legendáját, a szarvassá változott fiú viszontagságait, nyitotta a keresztény századok előtti magyarság kultúrája, hitvilága iránt, amely szinte nyomtalanul eltűnt az elmúlt évszázadok alatt, de a grafikus lapjai érzékeny membránként mintha mégis fölerősítenék a távolból érkező jeleket.A keresztény középkor és a népi vallásosság emlékei ugyancsak jelen vannak műveiben (Királyi lelet I-II., Útmenti Korpusz, Székely Veronika kendője), de azon – sajnos nem túl nagyszámú – kortárs művészeink közé tartozik, aki szükségét érezte, hogy grafikáival az 1956-os forradalom hősei mellett hitet tegyen. Kiállításának erősségét jelentik azok a művek, amelyek erdélyi író – költő kortársainak, illetve a XX. századi magyar irodalom nagyjainak a művei inspiráltak. Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Illyés Gyula, Márai Sándor neve fémjelzi ezt a sorozatot, a hegyeit visszakérő Wass Alberté.  Az álom, az emlékezés kifürkészhetetlen útjain járva idézi meg azután újra és újra a régi hajnalokat, őszi tisztásokat, hegyoldalakat, amelyeken valamikor a távolinak tűnő időben már járt valamikor, s amelyről ma is jelen időben beszélhet sajátjaként. P. Szabó Ernő Megjelent a Magyar Nemzet 2010. június 26. szombati számában.

Kategoria: Nincs kategorizálva  | Cimkek:  | Szoljon hozza
2010. július 06., kedd 

magyar-nemzet-cikk-web

SÁRKÁNYREPÜLŐ GYIMES FELETT
Bardócz Lajos grafikusművész Időhidak című kiállítása látható a Vármegye Galériában július 30-ig. Az 1936-ban Szástsebesen született, a bukaresti képzőművészeti akadémia grafikai szakán Vátiusz Jenő-díjjal ismerték el, elsősorban az erdélyi tály, történelem, mesék, mítoszok, és a magyar irodalom jelentős alkotói, alkotásai álltal inspirált műveket mutat be.
Lát-Hatás
Csíkkarcfalvi napkapu, Sárkányrepülő Gyimes felett, Gyergyói fedett híd, Szárhegy emlékezete – noha immár több mint két évtizede annak, hogy Bardócz Lajos Erdélyből Magyarországra telepedett, lapjainak jó részén ma is megjelennek a székelyföldi tájak, motívumok, művészetének örök ihletői. De nem csak a látvány elemei, hanem – még inkább – műveinek szellemisége köti őt ma is szülőhelyéhez, az útnak induló tájhoz, ahol a magyar irodalom, művelődés, tudomány olyan jeleseinek a portréját készítette el, mint például Ady Endre, Apáczai Csere János, József Attila, számos versillusztrációt metszett fába. A hetvenes évek közepétől fa – és – linómetszeteket, fekete – fehér és színezett szén -, tus – és ceruzarajz – sorozatokat készített (Agresszió, Idők, Forrás, Várakozva, Szorongás), emellett számtalan kötetet illusztrált, köztük a Shakespeare – szonetteket.
Az erdélyi magyar grafika legjobb hagyományával hozta magával: a szűkszavú drámaiságot – hangzott el többek között laudációjában, a Szervátiusz Jenő – díj tavalyi átvételekor. Valóban, drámaisága a balladáléval rokon, ahogyan művészetének színei átvitt és a szó közvetlen értelmében is. Látszólag visszafogott ez a színvilág, gazdagsága az árnyalatokból, a részletek szépségéből vagy éppen az egymásnak feszülő erőkből alakul ki, a műveivel megidézett idők végtelensége színezi tovább. Megidézi a Tordai – hasadék legendáját, a szarvassá változott fiú viszontagságait, nyitotta a keresztény századok előtti magyarság kultúrája, hitvilága iránt, amely szinte nyomtalanul eltűnt az elmúlt évszázadok alatt, de a grafikus lapjai érzékeny membránként mintha mégis fölerősítenék a távolból érkező jeleket.A keresztény középkor és a népi vallásosság emlékei ugyancsak jelen vannak műveiben (Királyi lelet I-II., Útmenti Korpusz, Székely Veronika kendője), de azon – sajnos nem túl nagyszámú – kortárs művészeink közé tartozik, aki szükségét érezte, hogy grafikáival az 1956-os forradalom hősei mellett hitet tegyen.
Kiállításának erősségét jelentik azok a művek, amelyek erdélyi író – költő kortársainak, illetve a XX. századi magyar irodalom nagyjainak a művei inspiráltak. Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Illyés Gyula, Márai Sándor neve fémjelzi ezt a sorozatot, a hegyeit visszakérő Wass Alberté.  Az álom, az emlékezés kifürkészhetetlen útjain járva idézi meg azután újra és újra a régi hajnalokat, őszi tisztásokat, hegyoldalakat, amelyeken valamikor a távolinak tűnő időben már járt valamikor, s amelyről ma is jelen időben beszélhet sajátjaként.
P. Szabó Ernő
Megjelent a Magyar Nemzet 2010. június 26. szombati számában

Kategoria: Nincs kategorizálva  | Cimkek:  | Szoljon hozza