Archivum: » január, 2011 «

2011. január 19., szerda 

> Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Alkotók! Tisztelt Ünneplő Közönség!
 
varmegye-galeria-2010-009-web> „A hegycsúcsról más távlatok tárulnak elénk.” – mondja Nemeskürty tanár úr. Ezért van az, hogy azon a hosszú vándorúton, ami az életünk, időről időre fel kell másznunk a hegytetőre, és más távlatokban is át kell gondolnunk a dolgokat. Át kell gondolnunk, hogy mit teszünk, hogy hogyan élünk. Át kell gondolnunk, hogy mennyi utat tettünk meg, helyes-e, jó-e az irány, ami felé tartunk.
 
> A művészet mindig emberségünkről beszél. Feladatról és küldetésről, szerelemről és szeretetről, jóról és rosszról, hiányról és vágyról, összetartozásról és közösségről, távolságról és közelségről. Egyszóval: életről és halálról.
 
> A művészet, az alkotás hatalmas titok. Régi szobrász mondás, hogy a szobor benne van a kőben, a fában, vagy a márványban csak ki kell szabadítani. Egyszerűen le kell faragni róla a fölösleget. De honnan szabadítjuk ki a gondolatot, magát a művet, amely a fában testet ölt. És vajon kiszabadítjuk-e, vagy megérkezik hozzánk? Mi alkotjuk meg kemény munkával vagy ránk talál? Egyszerűen csak hozzánk tartozik, mint maga a munka, amellyel elkészül?
 
> A művészet, az alkotás nincs meg találkozás nélkül. A befogadó emberrel történő találkozás nélkül, aki figyelmes lélekkel közeledik a műhöz, és gondolataival befejezi az alkotás folyamatát. Vagy az alkotó fejezi be benne? Akármint is van nagyszerű pillanat ez.
 
> Ezért aztán hatalmas dolog, igazi ünnep – ha szabad így mondanom – igazi hegymászás egy-egy kiállítás megnyitó.
 
varmegye-galeria-2010-004-web> Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
> „Minden, ami a hazafiakat összehozza, még ha legcsekélyebb ok lenne is, hasznos és jó, s áldott következési számlálhatatlanok.”  – írja gróf Széchenyi István, s maga is sokat tett azért, hogy a nemzet tagjait, a honfiakat közelebb hozza egymáshoz. Épített tudományos akadémiát, lóversenypályát és kaszinót. Gondolata különösen igaz, ha kultúráról, művészetről beszélünk.
 
> „A Vármegye Galéria jó szövetségest választott küldetése teljesítéséhez: a képzőművészetet, amely a lelkekre hat, ezért soha megunni nem lehet. Ide mindig sokan jönnek. Néha be sem férnek a pinceterembe. Mert itt Erdély ég és éget a lelkekben. Kiolthatatlanul.” – állítja Beke György. A galéria és az Erdély Művészetéért Alapítvány küldetése, hogy Erdélyt, az emberséges erdélyi emberek életét állítsa elénk. Az a küldetése, hogy segítse létrejönni a találkozást az erdőntúli ország gondolataival. Köszönet és hála ezért a munkáért, amelyet két évtizede végez hatalmas lelkesedéssel és elszántsággal, ügyességgel és elkötelezettséggel.
 
> Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
> Kölcsey Ferenc unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írott művében, a Parainesis-ben így ír: „Szeretni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban – jól megértsd! – az ember véges állat (értsd: élőlény), hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök, s a föld minden tartományainak egyforma polgáruk legyünk. A nap temérdek égitesteket bevilágít, de a világegyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagyobb erőt nyert örökül, s erejének megfelelő állást vőn a sorstól, ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat, de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni az a nagyok legnagyobbikának sem adatik.”
 
> Más szóval – Tamási Áronéval – azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ott kell élnünk, ahol értik a szavunkat, a gondolatainkat. Ott kell élnünk, ahol a mi napunk melegíteni tudja azokat, akik ránk vannak bízva. Ott kell élnünk, ahová tartozunk. Az otthonunkat – meglehet – készen kapjuk. Meglehet, magunknak kell újra felépíteni – de dolgoznunk kell érte az bizonyos!
> Másképpen fogalmazva: lakóhelyet, állampolgárságot – ilyent vagy olyant – születéssel nyerünk. Hazánk és otthonunk csak rajtunk által lehet. A felelősség által, melyet érte magunkra veszünk.
 
> A mi otthonunkkal csúnyán elbánt a 20. század. A nemzetnyi családot sokfelé szaggatta és szórta szét az idő, s az elmúlt 20 esztendőben éppen csak el tudtunk indulni újra egymás felé.
 
> Ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak ennek az egész családnak újra meg kell tanulnia vágyakoznia arra, ami az övé. Különösen nekünk itt, Magyarországon és Budapesten. Újra meg újra fel kell fedeznünk, meg kell ismernünk Erdélyt, s a benne élőket a magunk számára. Szükségünk van minden találkozásra, minden kézfogásra, minden egymás felé induló gondolatra.
 
> Tisztelt Alkotók! Tisztelt Ünneplő Közönség!
 
> Hálásan köszönöm tehát, hogy eljöttek közénk. Köszönöm, hogy van mondanivalójuk a számunkra. Köszönöm, hogy engedik magukat felfedezni, s Önökkel, az Önök által létre hívott, anyagba formázott gondolatokkal felfedezhetünk egy darab Erdélyt. Erdélyt, ami nem csak „ég és éget”, hanem világít és melegít, ami összeköt, és nem elválaszt. Ami nem csak viharos múltunk, hanem meglehetősen munkás jelenünk és reményeink szerint békés jövőnk része.
 
> Kívánom tehát mindannyiunknak, hogy gyönyörködjünk ezekben a távlatokban, találjunk egymásra gondolatainkban.
 
> Ünnepeljünk együtt!

2011. január 13., csütörtök 

virag1

 

 

A Vármegye Galéria  Kolosváry Bálint grafikus- és festőművész Tusnádtól Dévényig című kiállításának magnyitóját 2011. február 3- án tartotta. A tárlatot rendezte és megnyitotta: Csernitzky Mária művészettörténész Közreműködött: Cseke Zsombor.

A kiállítás 2011. március 14-ig látogatható.

Mindenkit szeretettel várunk!

2011. január 05., szerda 

Vissza a gyökerekhez
Erdélyi művészek Budapesten

varmegye-galeria-2010-013-web– A művészet mindig emberségünkről beszél. Feladatról és küldetésről, szerelemről és szeretetről, jóról és rosszról, hiányról és vágyról, összetartozásról és közösségről, távolságról és közelségről. Egyszóval: életről és halálról – mondta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke kiállítás megnyitó beszédében 2010. december 1-én Budapesten, a Vármegye Galériában. A Vissza a gyökerekhez, a fafaragástól a fametszésig című kiállítás megnyitóján mintegy húsz erdélyi származású művész mutatkozott be.
A megnyitón Kövér László hangúlyozta: ¬¬¬¬¬¬¬¬- A művészet, az alkotás hatalmas titok, Régi szobrász mondás: a szobor benne van a kőben, a fában, vagy a márványban, csak ki kell szabadítani. Egyszerűen le kell faragni róla a fölösleget. De honnan szabadítjuk ki a gondolatot, magát a művet, amely a fában testet ölt. És vajon kiszabadítjuk-e és megérkezik-e hozzánk?
Az Országgyűlés elnöke rámutatott: – A Vármegye Galéria és az Erdély Művészetéért Alapítvány küldetése, hogy Erdélyt, az emberséges erdélyi emberek életét állítsa elénk. Az a küldetése, hogy segítse létrejönni a találkozást az erdőntúli ország gondolataival. Köszönet és hála ezért a munkáért, melyet két évtizede végez hatalmas lelkesedéssel és elszántsággal, ügyességgel és elkötelezettséggel.
varmegye-galeria-2010-005– A mi otthonunkkal csúnyán elbánt a XX. század. A családot sokfelé szaggatta, és szórta szét az idő, s az elmúlt 20 esztendőben épp csak el tudtunk indulni újra egymás felé. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak, ennek az egész családnak újra meg kell tanulnia vágyakozni arra, ami az övé. Különösen nekünk itt Magyarországon és Budapesten. Újra és újra fel kell fedeznünk, meg kell ismernünk Erdélyt, a benne élőket. Szükségünk van minden találkozásra, minden kézfogásra, minden egymás felé induló gondolatra – mondta Kövér László.
A rendkívül nagy érdeklődés mellett megnyílt kiállítás alkotói között találjuk Szervátiusz- Jenőt és Tibort, Gy. Szabó Bélát, Csomortáni Gál Lászlót, Demeter Istvánt, Gálffy Bódi Tamást, Imets Lászlót, Miholcsa Józsefet, Portik Sándort és Sütő Leventét.  
A kiállítás megtekinthető a Vármegye Galériában, cím: 1052 Budapest, Vármegye utca 11.

Frigyesy Ágnes

nyomdas3