Archivum: » március, 2016 «

2016. március 29., kedd 

Múltra épített ma                                                                                                                         

    Hideg Orsolya öltözéktervező iparművész kiállításáról

Sajátos színfolt a fővárosi művészeti életben az E-Galéria. A Falk Miksa utcai galériás tülekedésben kitűnik valamiféle külön állásával. Hogy miben, azt fejtsük meg a galéria nevét adó betűből. Az „E”  Erdélyre utal, s arra, hogy a galéria tulajdonosa, vezetője Kulcsár Edit – korábbi hagyományaihoz, érdeklődéséhez ragaszkodva – elsősorban olyan művészek munkáit mutatja be, akik vagy Erdélyben éltek vagy onnan származnak vagy ott élnek és sajátos művészeti teljesítményük bemutatása misszió. Azonban az E-Galéria kiállítja olyan művészek munkáit is, akik valamilyen módon kötődnek, kapcsolódnak ahhoz a kulturális atmoszférához, eszményhez, amelyet Erdély képvisel, de nem feltétlenül származnak onnan. Ebben a körben is különleges, hogy az E-Galéria nem csak képzőművészeti kiállításokat rendez, hanem úgynevezett iparművészeti karakterűeket is, s ezekből kiemelkedik az öltözködés kultúra. Volt itt kiállítása Tankó Juditnak, a közelmúltban elhunyt Madarászné Kathy Margitnak, akik azzal újították meg a magyar ruhatervezői gyakorlatot, hogy bátran és intenzíven építettek mai szellemű ruháik tervezésekor is a magyar népművészet motívum világára, létrehozva ezzel egy egészen új szemléletű tervezői gyakorlatot. Most pedig a kiállítóhelyen egy olyan – a fiatalabb generációhoz tartozó – tervező munkái láthatók, aki ugyancsak ezen az úton jár, aki megvalósítja önmaga ízlését, tehetségét, ötleteit, szellemiségét, de egyben olyat hoz létre, mely –  miközben nagyon is eleget tesz a funkcionalitás és a kor követelményeinek, aközben –  jelentős többletként, forrásként tekint a magyar folklór világára.

Rengeteg ruhát, öltözéket látunk utcán, áruházban, filmen, színpadon, barátainkon. Látjuk, hogy az öltözködés sokszor egyforma, hasonlít egyik a másikra, érdekes módon még akkor is, ha az ezeket viselő emberek esetleg egészen más személyiségűek is. Nem látunk különbséget két ember öltözködése között, sőt, ha külföldre utazunk vagy külföldi filmeket nézünk, ott is hasonlóak az öltözetek, nincs különbség. Ez az uniformizálódás. A világ ízlése egységesül, a pillanatnyi divat meghatározó. Ennek vannak előnyei, s vannak hátrányai. Előnye, hogy bármi pótolható bármivel, s mindez elérhető. Igazodni lehet a trendekhez. Hátránya, hogy elveszítjük önállóságunkat, függetlenségünket. És egy kérdés: ha a nyelvben, a verbális kifejezés során őrizzük különbözőségünket, akkor képi nyelvünkben, művészetünkben, uram bocsá’ ruházatunkban miért ne lehetnénk szintén mások? Ezt a különbséget, eltérőséget egyikként a népművészet fejezheti ki, az azonban ma már nehezen épül be a városi kultúrába, mégis fontos, hogy tudjuk: nem csak nyelvünkben, de például ruházatunkban is magyarok vagyunk, pontosabban: lehetünk. Minden művészi értékben fontos, hogy őrizzük saját hagyományainkat, irodalomban, zenében, filmben, s ez valahol így van az iparművészetben és annak eme ágában is. S tapasztaljuk mindezt a világkultúrában is. A posztmodern, poszteklektikus világban miért ne lehetne jogos egy posztfolklór ízlés, felfogás? Nos, Hidegh Orsolya épp ebben ér el jelentős eredményeket, s ebben tér el kortársai többségétől. A mai felfogást követi formában, szabásban, de őriz valamit a múltból, a hagyományból és – fontos – motívumvilágában finoman érzékeljük, hogy például nem párizsi, de lehet, hogy nem is budapesti, de finoman magyar karakterű ruhát látunk munkáiként. Ezt úgy éri el, hogy a magyar népművészet széles díszítő- és minta-kincséből, a tradícióból, a folklórból motívumokat vesz át és ezekből, jellemzően mai szabás keretében, új díszítő funkciókat hoz létre. Hitvallása és tervezői, művészi gyakorlata is ez: a mai igényeket, a mai tudást alkalmazva hozni létre öltözéket, merítve a gyökerekből. Erre predesztinálja hajlama, érzelmei, származása, s így ötvöződik tervezői karakterében a mai és az ősi. Ahogy e sorok írója látja, mintha három fundamentuma volna tervezői habitusának: az első természetesen a szépség törvényei szerinti alakítás, a második: megfelelni a hasznosság, a gyakorlatiasság kívánalmainak, s mindehhez – harmadikként – szervesíteni a hagyományok szellemét. Ami döntő, hogy ennek a három összetevőnek milyenek a belső arányai. Ha bármelyik a szükségesnél nagyobb arányban érzékelhető, felborul a harmónia. Így viszont ruhái, ruhakabátjai jelképi erővel is bírnak, s így jelzik egyben alkotójuk világnézetét is. Bizonyítják, hogy például a matyó díszítés átemelhető egy mai, városi öltözékbe. Mindezt párosítja gazdag anyag- és kelme alkalmazásával, a pamutok, vásznak, selyembrokát változatosságával. Alkalmi, dísz ruháiban feltűnik a kivitelezés mívessége, a kézi plisszírozás, a strasszos díszítés nemessége. Meri felhasználni a nemzeti színeket, de azok diszkrét jelzés-szerű megjelenítése is igen kulturált, harsogás mentes. A paszományalkalmazásnak is van ma már egy szimbolikus jelentősége, de ezek is szervesülnek modelljeibe, miként bőrrátétjei (Molnár Imre iparművész segítségével) eredetibbé teszik pl. gyapjú blézerét. Racka karakterű ruhája, melyben fontos szerephez jut a nemeztechnika is, pályamű volt a 2015. évi Szombathelyi Textilművészeti Triennálén, s e ruháját most – egyéni kiállításán kívül – meg lehet tekinteni a Triennálé kollekciójának nagyszabású Pesti Vigadóban megvalósított bemutatóján. Hidegh Orsolya öltözéktervező iparművész sokféle funkciójú ruhát tervez, s közben tanít is. Azt a folyamatot próbálja folytatni, amelyet a Modern Etnika néven működött és ismert művészcsoport hosszú éveken át megvalósított a magyar textilművészet ezen ágában. Összehangolja a hagyományt és a modernet, az európait és a magyart. S mindezt olyan szenvedéllyel teszi, ami ritka ebben a piacközpontú világban. Kiállítása április10-ig tekinthető meg az E-Galériában.

                                                                                                          Feledy Balázs

2016. március 25., péntek 

Kép

2016. március 25., péntek 

árkossy istván

2016. március 23., szerda 

Truáni Testvériség

2016. március 09., szerda 

A népművészet alapja a tradíció, amely a kultúra fejlődésének forrása. Vendégek: Kulcsár Edit, az Erdély Művészetéért alapítvány kuratóriumi tagja és Hideg Orsolya öltözéktervező iparművész.

2016 03.06.-án a vasárnapi Echo Tv adásában volt látható.

Aki lemaradt róla az alábbi linken megtekintheti a műsort:

2016. március 09., szerda 

1956

2016. március 09., szerda 

Screen Shot 2016-02-16 at 16.24.14

2016. március 02., szerda 

Árkossy István képzőművészről

Névtelen2  Névtelen

Kategoria: Nincs kategorizálva  | Cimkek:  | Szoljon hozza
2016. március 02., szerda 

Öltözékünk üzenete


Fatal error: Uncaught exception 'wfWAFStorageFileException' with message 'Unable to verify temporary file contents for atomic writing.' in /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php:52 Stack trace: #0 /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php(659): wfWAFStorageFile::atomicFilePutContents('/var/www/custom...', '<?php exit('Acc...') #1 [internal function]: wfWAFStorageFile->saveConfig('livewaf') #2 {main} thrown in /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php on line 52