2017. február. 16. a”Magyarnak lenni nagy, szent akarat” című beszélgető estünkön Woth Imrét, a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének elnökét és Szilágyi Ákost, a Nemzet naptára és a Zászló napja megálmodóját Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró kérdezte a Budapesti Székely Kör rendezvényén Budapesten, a Vármegye Galériában.
Archivum: » február, 2017 «
„Magyarnak lenni nagy, szent akarat”
Szeretettel meghívjuk Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró beszélgető-műsorára a Vármegye Galériába
- március 22-én 18 órára
Vendégeink: Dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész és Bethlen Farkas, ősi főnemesi család sarja, a Julianus Barát Alapítvány elnöke.
Cím: Vármegye Galéria, 1052 Budapest, Vármegye utca 11.
Estünk címe: „Szívvel, lélekkel – Imanap Verőcén”
A Budapesti Székely Kör rendezvényére minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!
Estjeinkre a belépés ingyenes, adományát köszönettel fogadjuk!
Az estre szíveskedjen regisztrálni a frigyesy@gmail.com címen vagy a +36-20/383-1417-es telefonszámon!
Papp Lajos professzor ars poeticája honlapján olvasható:
Életem szolgálat Szolgálni az embert, szolgálni a betegeket. Teremtőtől kapott hittel, krisztusi szeretet jegyében gyógyítani. Több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalataimat, tudásomat kívánom ötvözni a holisztikus gondolkodással és az elfelejtett, évezredes népi bölcsességekkel. Gyógyítani szívvel-lélekkel. Szívet-lelket-testet. Az EGY-etemes embert.
Frigyesy Ágnes beszélgetése Bethlen Farkassal, részlet – megjelent 2008-ban a 3szek.ro erdélyi honlapon:
– Meddig tudják visszavezetni a családfát?
– Kiváltságos helyzetben vagyunk, papíron lefektetve 1060-ig, mely nagy erőt jelentett mindig a családnak. Talán tudni kell rólunk, a Bethlen család sok olyan embert adott Erdélynek, illetve magyarságunknak, akár írásaival, költeményeivel (Árva Bethlen Kata), akár politikájával, gazdaságával (Bethlen Gábor), akik hozzájárultak a magyarság fennmaradásához.
– Tudomásom szerint két ága van a családnak.
– A történészek vitatkoztak azon, két ágról beszélhetünk-e, vagy két külön családról. Mindkettő erdélyi: az egyik az iktári gróf Bethlenek, a másik a bethleni gróf Bethlenek. Az iktáriaknál egy példát említek: az iktári ágból származik Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Sajnos, ez az ág már kihalt, nem létezik. A bethleniek mi vagyunk, és megpróbálunk a névhez méltóan élni.
Gondos gazdaként alázattal szolgálni. (B. F.)
A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával
www.szekelykor.hu
Meghívó
a Budapesti Székely Kör ismeretterjesztő estjére
Horváth Zoltán György
író, könyvkiadó, egyetemi oktató
Az 1848-as szabadságharc ünneplése Székelyföldön
című vetített-képes előadására
Időpont: 2017. március 8., 18 óra
Helyszín: Vármegye Galéria
Cím: 1052, Budapest, Vármegye utca 11.
Megközelíthető: A Ferenciek tere felől a Városház utcából az Astória felől pedig a
Semmelweis utcában Kapucsengő: Vármegye Galéria
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával
Horváth Zoltán György további programja:
- április 19., 18 óra Szent László király évében: Szt. László-freskók Erdélyben
Adószámunk, ahová az 1%-át felajánlhatja:
19638933-1-41
2017. január 31-én az E-Galériában került megrendezésre Molnár Imre “Bőr,szőr, csont című kiállítása.
Megnyitotta: Feledy Balázs – művészeti író
Közreműködött: Szvorák Katalin – Kossuth -és Liszt Ferenc díjas énekművész
A kiállítás megtekinthető : 2017. március 10-ig az a E -Galériában
MEGHOSSZABBÍTVA
Molnár Imre Bőr,Szőr, Csont című kiállításának megnyitója
Tulajdonképpen már vártuk ezt a megnyitót, s azt a kiállítást, ahol Molnár Imre mutatja be tárgyait. Vártuk, mert az elmúlt években már többször itt volt, nem csak személyében, de munkáival is, más és más kiállításokon, ruhatervező kolléganők bemutatkozásain. De míg azokon a kiállításokon munkái bármily nélkülözhetetlennek is számítottak, mégis csak kiegészítői voltak különböző megoldású öltözékeknek, ezúttal csak és kizárólag az ő általa tervezett műveket látjuk, ami részben nem meglepetés, részben azonban igen, hiszen ezúttal az itt látható felső ruházati darabok tervezése is az ő munkája. Molnár Imre tehát kilépett tulajdonképpen amúgy már eddig is tágan értelmezett és gyakorolt hivatása határai mögül, s az itt látható bőr felsőruharészek tervezője – és egyben természetesen kivitelezője is – ő maga.
De egy kicsit előre szaladtam! Különös, elegáns és ugyanakkor pontos, egzakt meghívót kaptunk kézhez a mai alkalomra, melynek címe: „Bőr, szőr, csont”. Talán – hangsúlyozom: talán – eltöprenghettünk azon, hogy három azonos súlyú és kategóriájú anyagról van-e szó, vagy azért mindig a bőr-e a „főszereplő”, hiszen Molnár Imre köztudottan bőrműves iparművész (a meghívóban is ez a minősítés szerepel)? S a válasz, hogy: összességében természetesen három azonos súlyú és fontosságú anyagról van szó, de persze ezek „jelenlétének” súlya darabonként, művenként változó! Hogy a három anyag mennyire együtt, szervesen tartozéka ennek a hosszú munkásságnak, arra engedjék meg, hogy immár egy – jogos a minősítés! – történelmi dokumentumból, írásból idézzek (megjegyzem: Imréről viszonylag sok írás született, de ezt az alábbi okfejtést eddig talán nem idézték elemzői, a róla véleményt formálók). Az írás 1985-ben jelent meg, tehát több mint 30 éve, s írója rögtön egy több mint 40 évvel (!) ezelőtti történést idéz fel. Így ír:
„A véletlen a szó szoros értelemben a kezemre játszott. 1975-ben ugyanis oldaltáskát kaptam születésnapomra. A jól megtermett bőrtarisznyában nemcsak kézirataimnak lett kényelmes és biztonságos helyük, hanem én is sokat nyertem – a munka látványával. Szívként megemelkedő sarkaival és puhán omló íveivel kellemes élmény a szemnek. E marhabőrből készült
darabnak középen fényes fekete bivalyszőr az egyetlen éke, hacsak nem számítom dísznek azt a csontocskát, ami a nem kívánatos kezek elől zárja el a fedő fülén átdugva a táskát. Készítőjéről hosszú ideig semmit sem tudtam. Eredete felől érdeklődnöm nem illett, az M.I. monogram pedig, amit rajta találtam, akárhogy keresgéltem is az iparművészek között, nem vezetett nyomra. Míg egy napon a 2-es villamoson a táskámmal szembejött egy másik, és annak a tulajdonosa éppúgy felfigyelt az én soha másnál nem látott darabomra, mint én az ő, enyémre olyannyira hasonlatos tarisznyájára. Az ismerkedés elől nem lehetett kitérni. Így oldódott meg a rejtély. Akivel a villamos összehozott, a táska készítője, Molnár Imre volt, népi iparművész, a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának egyik alapító tagja.”
Nos, kedves barátaim ebben az írásban, amely tehát egy 1975-ö tarisznya-oldaltáska „élményét” eleveníti fel a szerző, már ott a három (az írásban általam kiemelt!) ma és itt is fontos alapanyag: a bőr, a szőr, a csont. Vagyis Molnár Imre tevékenységében és munkásságában a kezdetektől fogva ez a három anyag együtt és egyszerre, szervesülve van jelen munkáiban. Ja:hogy ki írta mindezt? Hát Vadas József művészettörténész, a tehát 1985-ben megjelent Nem mindennapi tárgyaink című, akkor nagy vitát kiváltott kötetében, amely a remek Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg…
Molnár Imre átfogó munkásságát ismerhetjük, amelyről 2014-ben a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, a Fő utcában jeles áttekintést láthattunk. Tudjuk és immár ez is közhely, hogy amit bőrből meg lehet valósítani, azt ő, a bőr szerelmese (kis frivol szójáték: minden jó bőr szerelmese…) megvalósította. Ma itt, a kiállítóhely hagyományaihoz illően elsősorban az öltözék- és öltözék kiegészítő tervező áll előttünk, de öröm, hogy láthatjuk olyan bőrkompozícióit, amelyek felmutatják nekünk a látomásait is bőrben megvalósítani képes alkotót, s melynek alapján állíthatjuk: Molnár Imre egyáltalán nem, na jó: nem csak iparművész, hiszen semmit nem készít sorozatban, nem design tervező, mindenben és mindenkor az egyedi darabok híve, igaz annyiban alkalmazott művész, hogy harmonikusan igazodik az egészhez, akár ő tervezi azt az egészet, akár más. Ám nekem mindig képzőművész, vagy képzőművész is, hiszen még a látszólag legfunkcionálisabb tárgyában is (táskák, ékszerek), mindig van valami funkción túli is, valami spirituális is, valami, ami a matérián és a formán túli tartomány. Mindezt talán itt legjobban úgynevezett Afrika-sorozata jelzi
nekünk a falon és a legújabban készült fali, keretbe foglalt képei, a maguk míves összetettségükkel, utalásaikkal.
Ma is aktuálisak Csoóri Sándor 1973-ban, a Tiszatájban felvetett kérdései. Így írt: „Népművészet? Csak részben. Iparművészet? Képzőművészet? Csak annyiban, amennyiben alapformái, nem a mindenütt honos civilizációs keverékkultúrák alapformáira emlékeztetnek, hanem a mi népi kultúránk tárgyi, építészeti és formai elemeire.” (Csoóri Sándor, Tiszatáj, 1973. augusztus).
Igen és persze. Molnár Imre a bőr elhivatottja mindig több is tehát, mint alkalmazott (alkalmazkodó!) művész, s ennek egyik tartalmi attribútuma finoman és elegánsan értelmezett folklór-gyökerezettsége. Sosem hangsúlyoz valamit túl, nem magamutogat, csak (csak?) szervesít.
Az öltözködéskultúrával kapcsolatban Szilvitzky Margit már 1976-ban dicsérően zsűrizte. A nyolcvanas években az Iparművészeti Vállalat több divatbemutatóján már együtt dolgozott Kozma Verával, Bányász Judittal, Polgár Rózsával, Balázs Klárával. A nagy „áttörés” éve azonban 1995 (s igazán mi is akkoriban ismertük csak meg egymást személyesen,aVigadó galéria kiállításai kapcsán), amikor Mészáros Éva vezetésével létrejön a Modern Etnikum, majd Modern etnika, végül Tradíció iparművész csoport. Itt Imre együtt dolgozik az azóta is „élő legendákkal” (sajnos és bánatunkra azonban már többen testi mivoltukban nincsenek köztünk): Balázs Klárával, Bein Klárival, Bányász Judittal, Borz Judittal, Egresssy Terivel, Góth Katalinnal, Göbölyös Mártával, Katona Szabó Erzsébettel, Manninger Máriával, Madarászné Kathy Margittal, Nyáry Ildikóval, Sárváry Katalinnal, Tankó Judittal. Már a névsor is tehát illusztris, s minden tervezővel megtalálja a hangot, pontosabban képes a ráhangolódásra, készülnek kiegészítői: táskák, övek, mellények, fejfedők, gombok (csontból!), nyakékek. Az eredmény látványos, nemes és emelkedett. A tervezők bizonyítják (s nemzetközi sikereik ezt argumentálják), hogy a konzumtársadalmakban, a posztindusztriális és posztmodern társadalmakban is lehetséges összeegyeztetni hagyományt és modernséget, természetest és mesterségest, nemzetit és nemzetközit, kézművességet és high-tech-et, magas technikát, folklórt és világkultúrát. Molnár Imrének pedig mindebben nagy szerepe van, aki Madarászné,Kathy Margit, Tankó Judit és Hideg Orsolya nagysikerű, itt korábban megrendezett egyéni kiállításait követi az E-Galériában. Most és itt maga is bizonyítja önálló
tervezői és egyben kivitelezői entitását, összegző képességét és készségét. Bőr felsőruházati darabjai, a maguk lézervágott igényes megoldásaival, a bőr gyökereire történő utalásaival rendkívül anyagszerűek, ugyanakkor kiemelten fontosak színei: egyrészt a hagyományos bőr-árnyalatokkal (ezek gazdagságával is), másrészt a fekete-fehér-szürke rendkívül esztétikus alkalmazásával, szintetizálásával.
Kedves Barátaim! Jankovics Marcell, 2008-ban, ezt írta a művészről: „Molnár Imre mindent tud a bőrről. Ezek után meg kell tanulnia sokáig élni, mert igen sok tennivaló vár még rá.” Nos, azóta is lassan eltelt kilenc év. Valóban. Imrének meg kell tanulnia sokáig élni, mert – én most így fogalmazok – nagy szükség van rá. De addig is ne menjünk el szó nélkül az ez év március 25-ike mellett majd, amikor Molnár Imre pontosan 75 éves lesz! Már ma is éltesse az Isten, hát még akkor!
Feledy Balázs
Elhangzott 2017 január 31.-én, Budapesten, az E-Galériában,
Molnár Imre “Bőr, szőr, csont ” című kiállításának megnyitóján.
Molnár Imre Ferenczy Noémi-díjas, bőrműves iparművész ” Bőr, szőr, csont” című kiállításának megnyitója 2017.január 31.-én került megrendezésre az E-Galériában. A Tárlatot megnyitotta Feledy Balázs művészeti író. Közreműködik Szvorák Katalin, Kossuth és -Liszt Ferenc díjas énekművész. A kiállítás megtekinthető 2017. március 10. -ig kedd, szerda, csütörtök, pénteki napokon 10-18 óráig. Ezen a linken megtekinthetik a 6. perctől Molnár Imre kiállításának rövid összefoglalóját.
http://www.mediaklikk.hu/video/kulturalis-hirado-2017-02-01-i-adas/