Petrás Mária és Alina Adventi tárlatának megnyitóján interjút készített Perjés Klára melyet 2018. november 29.-én 13.05 perckor hallhatnak a Karc FM Karcolat című műsorában.

A Sárospataki Református Kollégium és a 30 éves Erdély Művészetéért Alapítvány 2018. november 29. -én ( csütörtök) 15 órától rendezte meg  a Magyar Messiások című Plakett kiállítás megnyitóját melyet, Lázár Imre öntőmester gyűjteményéből állítottunk össze.

A tárlatot megnyitotta  Demeter Ervin Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Kormánymegbízott

A kiállítás fővédnöke volt  Prof. Dr. Dienes Dénes kollégium közigazgató

A tárlat megtekinthető 2018. december 20.-ig  hétfő-csütörtök 9-16, péntek 9-13 óra között Sárospatak Rákóczi u.1.

Bejelentkezéssel: reftud@iif.hu e-mail címen

Mindenkit szeretettel várunk  !

Kedves Művészetpártoló Barátaink !  Szeretettel meghívunk benneteket Csomortáni Gál László Napnak, Égnek című kiállításának megnyitójára. Szolnok Tiszapart Mozi Templom u. 4.  2018. november 15. 18.30.  A kiállítást megnyitja Boldog István és Gézy Gábor. 19.00 órától Heinczinger Mika a kiállításhoz kapcsolódó zenés előadói estje látható és hallható az “A” teremben. Belépés 990 Ft. www.tiszamozi.hu

Csíkszeredában születtem 1978 február 7.-én. Csíkcsomortánban, falusi környezetben nevelkedtem , szüleim egy ideig a rendszerváltás után, kényszerből,az önellátó gazdálkodó életmódot választották. A nagy nehézségek ellenére ez az időszak olyan nyomot hagyott bennem ,hogy nősülésem és három gyermekem születése után is ezt az életmódot követjük, újraépített több százéves éves házakban élünk… villanyáram használata nélkül, természet közeli állapotban,mely nagy inspirációs erő számomra képzőművészként.

A csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban érettségiztem 1996-ban,majd a

Nagyváradi Képzőművészeti Egyetem Szobrászat szakán államvizsgáztam 2003-ban. Azóta szülőfalumban élek és alkotok. Több mint félszáz egyéni kiállításom volt azóta, főleg Magyarországon és Erdélyben. Budapesten, Szentendrén,Esztergomban, Nagyváradon, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson,Szekelykereszturon, Csíkszeredában.. és még több kisebb településen is ..

Az ősz folyamán New Yorkba,Los Angelesbe,Torontoba, Münchenbe is hivatalosak  vagyunk nagyszerű zenész barátommal  Heinczinger Mikaval  közösen…  Legmélyebb nyomot tanításukkal Bone Rudolf,egyetemi tanárom, és Beczásy Antal festőművész hagyták látásmódom alakulásában. Alkotásaimban a többszázéves fákat, deszkákat használom melyek leomlott épületek és régi bútorok maradványaiként kerülnek ki és ezekre a Mesefákra ráhangolódva a népművészet formanyelvén festem meg a pozitív és a negatív formák egyenértékűségén alapuló Fényüzeneteket…

Csíkcsomortánban, Erdély keleti határvidékén születtem és élek ma is .Kis falu ,mely fenyvesekkel körülölelve,igen regényesen fekszik. Szülőfalumban jártam kisiskolásként és itt szerettem meg a természet közeli élet rejtelmeit és csodás egyszerűségét. A legjobb gyerekkori barátom már akkor is a Fa volt. Valósággal,az erdőn nőttem fel , és annyira közel engedett a Rengeteg magához,hogy ma is a közelében és benne élek. Művészeti tanulmányaimat a középiskolában Csíkszeredában kezdtem és Nagyváradon a Képzőművészeti Egyetem Szobrászat szakán teljesítettem ki, ösztöndíjasként.2011-ben családot alapítottam, szülőfalumban. Géczy Gáborral való megismerkedésem és barátságom visszavezetett a “régi” faluba, együtt élni a természettel,egyfajta megújult,tudatosan vállalt önellátó gazdálkodást tartani fent,amely nem pusztítja,hanem építi a tájat.

Ez az életmód nemcsak tiszta élelmiszert,otthont nyújtó hagyományos székely parasztházat ,nagy családot (három kisgyerek édesapjaként),nem létező számlákat,hanem emberhez méltó életet jelent. Régen a falusi közösségek mindent megtudtak termelni a fizikai javaktól a lelki és szellemi kincsekig. Ezzel a szellemi kinccsel találkozván , képzőművészetem forrása a Fák ősi mesélő képességének,erezetének, görcseinek, mély színeinek a felfedezése lett. Több százéves újjáépített faházban, több százéves Fákra, deszkákra festve, erős ráhangolódással, mély ismeretséget és “testvéri” kapcsolatot alakítottam ki az Idők rejtett üzeneteivel és a Korok egymást igazító folytonosságával . Alázattal együttműködve,a Fák megmutatták csodás üzeneteiket számomra és boldogan továbbíthatom azoknak akik még odafigyelnek a Természet sugallataira. Képeimen sosem választok témát,a fa több százéves erezete vezeti kezemet és tudatomat. A képek hátteréből,mint népművészetünkből ,az Égvilágból , a Fényből egy választ kapunk a felmerült témára. A jószágot igába kényszerítő ember háta mögött ,a fényből, egy szabadon ugrándozó Szarvas alakja rajzolódik ki(a negatív formából),vagy a beteg kiscsikó és gyógyítója mögül és alól az újjászülető csikó,egy szabad madár, és a Tűzmadár jelenik meg! Nagyon fontos ,mai világunkban, milyen képeket nézegetünk,mert tudatunk mindent feldolgoz és Képességünk nem mindegy milyen üzeneteket tárol,mert lelkünk és szellemünk nem szabad szemetes ládává váljon!!! Keressük a természet jóakaratú

sugallataiban a lelkünk és szellemünk táplálékát, és egy szebb Napra ébredünk hamarosan!!!

Petrás Mária és Alina Adventi  kiállításának megnyitója, 2018. november 20- án (kedd) 15.30 órakor került bemutatásra Budapesten az E – Galériában (  Budapest V. Falk Miksa u. 8. )

A tárlatot megnyitotta  Dr. Kásler Miklós miniszter, közreműködött Sipos Mihály és Kardos Mária.

A tárlat megtekinthető 2018. december 21.-ig. kedd-péntek  10-18 óra között.

“Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.

Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Petrás Mária

Petrás Mária közöttünk él, alkot és üzen… Hírt ad azoknak, akik sokszor a  kormos egek alatt élve nem látják már a fényt, és a hangzavarban nem hallják már a csendet. Hírt adjon azoknak, akik úgy gondolják, hogy az igazi értékekhez vezető út, munka és fáradtság megtakarítható. Hírt adjon arról, hogy érdemes egymásnak ajándékoznunk az életünket, és érdemes összetartoznunk. Petrás Mária művészete az elrendelt hírvivő  eszköze, hogy célba jutassa üzenetét. Olyan művész, aki életével tesz tanúságot arról, hogy mi magyarok, el nem süllyedt Atlantiszok népe,  hegyen és erdőn innen és túl összetartozunk.

Dr.Kövér László

„Nézzük a tüzet mint a legősibb ábrándozás szakrális közegét, nézzük a születés helyét és nevét, Diószén. Elsőként a szelíd faszénparázslás, sajátos illatú örökmécsvillogás jut eszembe. Aztán a földmélyi magma elemésztő szenvedélye, amely kiégeti az esendő matériából a salakot, és a tűz tisztító ereje által megszületnek a Babba Máriák: a remény és a folyamatosság kikezdhetetlen, berekeszthetetlen jelképei. Mert szülnek. Édesanyák, úgy tündökölnek itt a falakon, oly erővel tapadnak meg, mint csírasejt a méhfalon, megtartanák magukat akkor is, ha nem volna rögzítésre szolgáló szög, fonál. Ott vannak, mágikusan betöltve helyük, ahol a hazának kéne lennie, és a mi emberi minőségünknek: a magasban!”

Döbrentei Kornél