Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galéria tisztelettel meghívja
Faragó Miklós festőművész kiállítás-megnyitójára 2010. szeptember 15. 17 óra.
A kiállítást megnyitja Rogán Antal – országgyűlési képviselő.
Közreműködik: Oszter Sándor – színművész
Zene: Kovács Ferenc- Magony
A kiállítás 2010. szeptember 15. és 2010. október 8. között látogatható keddtől péntekig 10-18 óra között.
Mindenkit szeretettel várunk.

Részletes meghívó:

meghivo-152

http://www.arkossy.com/Arkossy.com/Galeria/Galeria.html

Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája
2010. december 1. és 2010. december 24. között

„Fafaragástól a Fametszésig”

címmel, csoportos kiállítást szervez a Vissza a gyökerekhez programsorozat keretében.
A Vármegye Galéria utoljára fametszést bemutató In memoriam Gy. Szabó Béla című tárlatát 1992-ben rendezte, utoljára Salló István faszobrász kiállítását Dr. Nemeskűrty István 2000-ben nyitotta meg a magyar millenneium alkalmából. Tehát ismét hiánypótló kiállításra készülünk. Célunk átfogó képet nyújtani az erdélyi fametszés és fafaragás állapotáról  2010 karácsonya előtt.
A kiállítás megrendezéséhez az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai nyújtanak szakmai segítséget. A kiállítás kurátora Csernyiczky Mária művészettörténész. A szervezés folyamatban van.

Ezúton szeretnénk felkérni a tárlaton való részvételre.

Várjuk mielőbbi jelentkezését és az alkotások megnevezését. A műtárgyakat 2010. szeptember 1. és november 10. között kérjük a Vármegye Galériába eljuttatni (1052 Budapest, Vármegye u. 11. kedd-péntek 10.00-18.00).
Kérjük, a kiállítási lehetőségről értesítse művészkollegáit is, hogy a 22 éves Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett tárlat minél szélesebb körben reprezentálja a kortárs erdélyi fametszést, és fafaragást!
Várjuk jelentkezését a kiállításra.

Budapest, 2010. július 7.
Kulcsár Edit galériavezető 06/20-9-312-234
 kulcsar.edit1@gmail.com

 Bardócz Lajos grafikusművész Sérült tájak című kiállítása a Vármegye Galériában 2003. július 23-án nyílt meg. Megnyitotta Pap Gábor művészettörténész, közreműködött Dinnyés József daltulajdonos. A tárlat 2003. október 5-ig volt látogatható.
„Bardócz előbb nagy magyar szellemeket (Ady Endre, Apáczai Csere János, József Attila) és versillusztrációkat metszett fába. Egyszerűsíti ugyanakkor színnel dúsítja a technikát. A hetvenes évek közepétől datálódik az a közérzet-grafikai hangvétel, amely lázgörbeszerűen követi a nemzetiségi lét tragikusan felgyorsult eseményeit, izgalmát, indulat-ingadozásait. Sorozatainak (Agresszió, Idők, Forrás, Bibliai képek, Várakozva, Szorongás, Nyugalom és mozgás, Shakespeare szonettek, Balladák) a technikáit (fametszet, litográfia, linóleummetszet, fekete-fehér és színezett szénrajz, ceruzarajz, tusrajz) ekkor, ebben a másfél évtizedben szinte reflexszerűen váltogatja a témához legadekvátabb jelrendszer természete szerint. Mindig nyitott, befejezetlennek és egy nagyobb egységből kiszakítottnak tűnő kompozícióit az intenzív és kevésbé intenzív vonalak lüktetésével ritmizálja; nem részletező, tökéletes, pontos kinagyítással teszi hitelessé, kifejezővé a jelentést, hanem „rövidítésekkel”, kihagyásokkal, a képi elemek új összefüggéseinek a meghökkentő voltával.”

Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században
Szeretettel köszöntök Mindenkit Bardócz Lajos grafikusművész Sérült tájak című kiállításának megnyitóján.
Azt kell, mondjam, hogy itt már a kiállításról mindent elmondtak. Ezek a versek, és ezek a zenék, ez az arckifejezés, ahogyan énekelt Dinnyés József barátunk, ez a lelkesedés, amivel válogatta és előadta az anyagot, minden lényegest elmondott már a kiállítás anyagáról, én csak egy-két reflexióval fogom megtoldani.
Annak idején mindig élvezhettük Fülep Lajosnak, a kiváló esztétának és művészettörténésznek az előadásait az egyetemen. Mi voltunk az utolsó évfolyam, akiket, még tanított. Emlékszem máig egy mondására, amit tudomásom szerint, ő írásban is lefektetett. Az pedig így szól:
„Aki az egyik oldalon látja a tartalmat, a másik oldalon a formát, az a művészetet sehol sem látja.”
Hogy pedig ezt miért mondom el itt?
Nagyon sokan, nagyon fontos dolgokat szeretnének elmondani a hazáról, annak a megmaradt részéről, és annak az ideiglenesen nélkülözött részéről. Tehát belső Magyarországról és a külső Magyarországról, de ezek igen sokszor vergődő kísérletek maradnak. Itt most olyan értékeknek lehetünk tanúi, élvezői, amelyek bármilyen magas mércével mérhetők, és amelyek közül, legalábbis néhány - ezeket megpróbálom majd cím szerint is idézni - egészen biztosan benne van a XX - XXI. századi – most már így kell mondanom – magyar, sőt, zárójelben hozzáteszem, európai grafika élvonalában. Egy-két ilyen művet had idézzek cím szerint.
Talán abban a sorrendben, ahogyan megközelíthetjük őket. A Tatárhalom, az Irtás, és a Sütő Andrásnak. Ezek azok a művek, amelyekkel kapcsolatban, ha az ember rájuk hagyatkozik, egész egyszerűen elkerülhetetlen, hogy egy belső hatalmas katarzist ne éljünk át. Először is azt, hogy ennyire szépen, majdhogynem zeneileg, - nem szoktunk hozzá, hogy - idézni tudják a művészek a tájat, mintha nem is lenne már ildomos. Minthogyha már ezt elzenélték volna korábban, ami egyébként nem igaz. Így ezt soha senki nem zenélte el.
De amikor már az ember teljesen ráhangolódott, és érzi, hogy kavarodik föl benne valami emlék, ami fáj is egy kicsit, meg jóleső érzések is kísérik, már kezdene lenyugodni, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy éles pengehasítás van a képben.
És akkor fölötlik az az emlék, amit gondolom többünk átélt már, amikor Bartók Bélának a Kékszakállú herceg vára című operáját néztük vagy hallgattuk, amikor Judit elkezdene már gyönyörködni egy-egy szobában és akkor egyszer csak, észreveszi, hogy de hiszen mindenütt vér van. Tehát még a virágos kertben is véres a virágok alja, gyökere, és a föld alatt. Tehát egy ilyen hazában élünk most, és ilyenben kell megtalálnunk a helyünket. Ezt érezte az ember akkor is, amikor még nem vette észre a hasítást, hogy valahol bujkál egy fájdalom ezekben a művekben, ez a fájdalomtisztító fájdalom.
És ha az ember tovább nézegeti ezeket a képeket, akkor föltűnik, hogy bizonyos témák variálódnak, jönnek elő újra és újra, és az ember nem érti az első pillanatban, hogy aki ilyen gyönyörű képeket tud festeni, és tájon belül ennyire meg tudja idézni mindazt, ami ma nekünk örömet vagy fájdalmat okoz, az hogy nyúlhat még szinte ugyanazzal a mozdulattal, mondjuk, a sámán témához.
Mintha a tájkép meg a sámán téma egymástól idegen lenne. Ezt természetesen csak első közelítésben érezhetjük, s utána, amikor így végignézzük, ezeket is had idézzem cím szerint. Érdemes megjegyezni a címeket, nekem a legnagyobb élményt a Sámán álarcban című grafika jelentette, egészen döbbenetes volt a hatása. De mondhatnám a Révület I.-t, II.-t is, az egyik került rá a meghívóra. Aztán a Jóslatot, aztán a Sámán síremlékét, és én bizony ide sorolnám egy részről a Ködlovast, amelyik már átvezet a múltat közvetlenebbül idéző, tehát nemcsak a sámánizmus keretében múltat idéző képek sorába, hiszen ott már Ezüstkirályként Attila is megidéződik, Aranykirályként Géza megidéződik, és megidéződik a Vészharang címen Csaba királyfi.
Tehát egyre másra jönnek ezek a témák, és egyszer csak, beleütközik szabályszerűen az ember az In memoriam Páskándi Géza című grafikába. És ott zárul egy kör, mert ott kezdjük érezni, hogy ezek a sámán tulajdonságokat megidéző művek, ezek mind készítik elő a talajt ahhoz, hogy ráismerjünk, ez az a tulajdonság, amelyet vissza kellene nyernünk, illetve, ha már megjelent köztünk, akkor föl kéne ismernünk, és nem lenne szabad hagynunk, hogy önemésztő és mások által fölemésztett életpályává váljon. Az egyik csúcsa a jelenkori grafikáknak ez az In memoriam Páskándi Géza című grafika.
Amit én zárszóként elmondanék az az, hogy elég sokan foglalkoznak ma már a sámán témával. Azt gondolom, tudjuk, hogy a 60-as évek második felétől a 70-es évek második feléig divat téma volt a sámánizmus, nem nálunk, hanem a világban.
Egy olyan művészre utalok, akit általában ismerni szoktak, nyugat-európai német volt, de kiment Amerikába, és aki ezt a sámán magatartást, mint a művész alapmagatartását tettekkel, művekkel próbálta népszerűsíteni a világban és egy időre sikerült is neki.
És az ember gondolkozott rajta, hogy tudják ezek egyáltalán, mit jelent sámánnak lenni. A sámán akkor lép be egy társadalom életébe, ha valami elveszett, tehát ha elbitangolt a szarvasmarha - ez keleten, északkeleten általában rénszarvast jelent. Akkor, ha az akár 100 km-ekre barangolt el, akkor is pontosan meg tudja mondani, egészen pontosan kijelöli az utat is, hogy lehet elérni ezt az eltévedt jószágot, és a gazdája nyugodtan rábízhatja az életét erre a tudósításra, elindulhat bele a tajgába, akár hóba, fagyba, egész biztos lehet benne, hogy a sámán nem vezette félre.
De mi van akkor, ha a hazánk veszett el?
Tökéletesen érti az ember, hogy igen, elveszett értékek nyomában indul el a sámán és ahhoz, hogy az ember rá merje bízni az életét, és el tudjon indulni azon az úton, amelyet ebben az esetben Bardócz Lajos mutat nekünk, hát ahhoz bizony olyan szinten kell produkálni. Tehát a bizalmat meg kell nyerni.
Ezért kellett levezetésül jeleznem, ezek itt remekművek, ennek a sámánnak én hiszek, mert megtapasztaltam, hogy lehet neki hinni, azt az utat, amin elindít bennünket, hitelesnek érzem és meg fogjuk találni a hazánkat.
Pap Gábor beszéde Bardócz Lajos Sérült tájak című kiállításának megnyitóján, 2003. 07. 23.

SÁRKÁNYREPÜLŐ GYIMES FELETT
Bardócz Lajos grafikusművész Időhidak című kiállítása látható a Vármegye Galériában július 30-ig. Az 1936-ban Szástsebesen született, a bukaresti képzőművészeti akadémia grafikai szakán Vátiusz Jenő-díjjal ismerték el, elsősorban az erdélyi tály, történelem, mesék, mítoszok, és a magyar irodalom jelentős alkotói, alkotásai álltal inspirált műveket mutat be.
Lát-Hatás
Csíkkarcfalvi napkapu, Sárkányrepülő Gyimes felett, Gyergyói fedett híd, Szárhegy emlékezete – noha immár több mint két évtizede annak, hogy Bardócz Lajos Erdélyből Magyarországra telepedett, lapjainak jó részén ma is megjelennek a székelyföldi tájak, motívumok, művészetének örök ihletői. De nem csak a látvány elemei, hanem – még inkább – műveinek szellemisége köti őt ma is szülőhelyéhez, az útnak induló tájhoz, ahol a magyar irodalom, művelődés, tudomány olyan jeleseinek a portréját készítette el, mint például Ady Endre, Apáczai Csere János, József Attila, számos versillusztrációt metszett fába. A hetvenes évek közepétől fa – és – linómetszeteket, fekete – fehér és színezett szén -, tus – és ceruzarajz – sorozatokat készített (Agresszió, Idők, Forrás, Várakozva, Szorongás), emellett számtalan kötetet illusztrált, köztük a Shakespeare – szonetteket.
Az erdélyi magyar grafika legjobb hagyományával hozta magával: a szűkszavú drámaiságot – hangzott el többek között laudációjában, a Szervátiusz Jenő – díj tavalyi átvételekor. Valóban, drámaisága a balladáléval rokon, ahogyan művészetének színei átvitt és a szó közvetlen értelmében is. Látszólag visszafogott ez a színvilág, gazdagsága az árnyalatokból, a részletek szépségéből vagy éppen az egymásnak feszülő erőkből alakul ki, a műveivel megidézett idők végtelensége színezi tovább. Megidézi a Tordai – hasadék legendáját, a szarvassá változott fiú viszontagságait, nyitotta a keresztény századok előtti magyarság kultúrája, hitvilága iránt, amely szinte nyomtalanul eltűnt az elmúlt évszázadok alatt, de a grafikus lapjai érzékeny membránként mintha mégis fölerősítenék a távolból érkező jeleket.A keresztény középkor és a népi vallásosság emlékei ugyancsak jelen vannak műveiben (Királyi lelet I-II., Útmenti Korpusz, Székely Veronika kendője), de azon – sajnos nem túl nagyszámú – kortárs művészeink közé tartozik, aki szükségét érezte, hogy grafikáival az 1956-os forradalom hősei mellett hitet tegyen.
Kiállításának erősségét jelentik azok a művek, amelyek erdélyi író – költő kortársainak, illetve a XX. századi magyar irodalom nagyjainak a művei inspiráltak. Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Illyés Gyula, Márai Sándor neve fémjelzi ezt a sorozatot, a hegyeit visszakérő Wass Alberté.  Az álom, az emlékezés kifürkészhetetlen útjain járva idézi meg azután újra és újra a régi hajnalokat, őszi tisztásokat, hegyoldalakat, amelyeken valamikor a távolinak tűnő időben már járt valamikor, s amelyről ma is jelen időben beszélhet sajátjaként.
P. Szabó Ernő
    Megjelent a Magyar Nemzet 2010. június 26. szombati számában

LYUKASÓRA  A  VÁRMEGYE  SZALONBAN
A Lyukasóra folyóirat, hagyományaihoz híven, jeles szerzők és művészek közreműködésével rendezi meg évadzáró műsoros összejövetelét. A művészek és a közönség találkozójára várjuk a lap régi barátait és az érdeklődőket a Vármegye Galéria földszinti szalonjába:
2010. június 23-án, szerdán délután 5 órakor
Budapest, V. Vármegye u. 11.
(a Városház utca és a Semmelweis utca között)

Czigány György költő, rádiós munkatárs a könyvhétre megjelent legújabb Lyukasóra-szám alapján beszélget a művészekkel kulturális és közérdekű kérdésekről. A műsor házigazdái: Kiss Dénes költő és Szakonyi Károly író. Az eszmecserében részt vesznek: Benke László, a hónap költője, Makovecz Imre építész, Osskó Judit televíziós szerkesztő, Kárpáti Kamil költő, Tóth Éva költő, Vathy Zsuzsa író, Wutka Tamás irodalomtörténész, Borbély László író, Réti Attila művészeti szerkesztő.
Közreműködnek: Császár Angela és Szersén Gyula színművészek.  A műsort Sághy Ildikó szerkeszti.
Kedves Barátunk! A fenti alkalomra szeretettel meghívjuk, és megtisztelő jelenlétére számítunk:

a    LYUKASÓRA  SZERKESZTŐSÉGE
és a  MŰSOR KÖZREMŰKÖDŐI

Árkossy István és Bágyoni Szabó István

Világ árnya, világ fénye

című kötetének egri bemutatójára

A rendezvény házigazdája
Ködöböcz Gábor egyetemi tanár, az Agria főszerkesztője
Az egykori kolozsvári irodalmi lap (Utunk) volt szerkesztőinek, a grafikusművész Árkossy István és a költő Bágyoni Szabó István  beszélgetőkönyvét Hegedűs Imre János író, irodalomkritikus méltatja
Közreműködik Árkossy Ilona színművész, valamint a két szerző

A könyvbemutató időpontja: 2010. június 15. • 18 óra.
Helyszín: Egri Kálvin Ház, Markhót Ferenc u.2.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként, erdélyi magyarként és európai  parlamenti képviselőként üdvözlöm a mai történelmi jelentőségű politikai tettet. Mert történelmi jelentőségű az, hogy a Magyar Országgyűlés mai, szerdai ülésén 344 igen, 3 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta a magyar állampolgársági törvény kiterjesztéséről szóló módosítását, mely szerint „kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja”.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az idei évet Trianoni Emlékévnek nyilvánította – azzal a deklarált szándékkal, hogy magyar nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján vessünk végre véget a terméketlen köldöknézésbe fulladó önsajnálatnak, és az elkövetkezendőkben – Trianon gyógyításaként – a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülésének programadó eszménye hassa át cselekedeteinket.
A 2004. december 5-i „önkéntes Trianonunkat” a magyar állampolgárok a nemzeti ügyek kormányának rendkívüli, kétharmados felhatalmazásával írták felül. Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök által vezetett Fidesz-KDNP szövetség mai törvényjavaslatával e felhatalmazás szellemében járt el. A szavazatok száma viszont azt mutatja, hogy kialakulóban van az a szükséges nemzeti minimum, amely mentén a nemzeti együttműködés rendszere kiépíthető.
Illesse köszönet a törvény kezdeményezőinek munkáját – és köszönet jár a Magyar Országgyűlés össznemzetben gondolkodó tagjainak szavazataiért is.
Trianon gyógyítása elkezdődött.
Egy a nemzet!

Washington, 2010. május 26.

Tőkés László
EP-képviselő

Tételes kimutatás intézményektől, szervezetektől és más alapítványoktól
megpályázott és elnyert összegekről

2005.

Nemzeti Civil Alapprogram       4.300.000,- Ft
Határon Túli Magyarok Hivatala          200.000,- Ft
Illyés Közalapítvány           250.000,- Ft
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma          0   Ft
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Bizottság        400.000,- Ft
Budapesti Fesztiválközpont Kht          150.000,- Ft
Belváros-Lipótváros Önkormányzata         860.000,- Ft
NKA Iparművészeti Kollégium             0   Ft
NKA Képzőművészeti Kollégium          300.000,- Ft
Budapest Főváros Önkormányzata         200.000,- Ft
SZJA 1% -ok             398.000,- Ft

Összesen:         7.058.000,- Ft

2006.

Nemzeti Civil Alapprogram       2.695.000,- Ft
Határon Túli Magyarok Hivatala          500.000,- Ft
Illyés Közalapítvány           550.000,- Ft
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma          0   Ft
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Bizottság          0,- Ft
Budapesti Fesztiválközpont Kht          400.000,- Ft
Belváros-Lipótváros Önkormányzata      1.200.000,- Ft
NKA Iparművészeti Kollégium           800.000,- Ft
NKA Képzőművészeti Kollégium            0   Ft
Budapest Főváros Önkormányzata           0   Ft
Képző- és Iparművészeti Lektorátus         600.000,- Ft
SZJA 1% -ok             325.310,- Ft

Összesen:         7.070.310,- Ft

2007.

Nemzeti Civil Alapprogram       2.500.000,- Ft
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Bizottság          0,- Ft
Budapesti Fesztiválközpont Kht          360.000,- Ft
Belváros-Lipótváros Önkormányzata      1.050.000,- Ft
NKA Iparművészeti Kollégium             0,- Ft
NKA Képzőművészeti Kollégium          200.000,- Ft
Budapest Főváros Önkormányzata           0   Ft
Szülőföld alap Iroda            500.000,- Ft
SZJA 1% -ok             325.310,- Ft

Összesen:         4.935.310,- Ft

2008.

Nemzeti Civil Alapprogram       3.666.000,- Ft
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Bizottság          0,- Ft
Budapesti Fesztiválközpont Kht          120.000,- Ft
Belváros-Lipótváros Önkormányzata         470.000,- Ft
NKA Iparművészeti Kollégium             0,- Ft
NKA Képzőművészeti Kollégium          600.000,- Ft
Budapest Főváros Önkormányzata           0   Ft
Szülőföld alap Iroda         2.200.000,- Ft
SZJA 1% -ok             344.366,- Ft

Összesen:         7.400.366,- Ft
2009.

Nemzeti Civil Alapprogram       4.157.000,- Ft
Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Bizottság          0,- Ft
Budapesti Fesztiválközpont Kht          240.000,- Ft
Belváros-Lipótváros Önkormányzata          580.000,- Ft
NKA Iparművészeti Kollégium             0,- Ft
NKA Képzőművészeti Kollégium          500.000,- Ft
Budapest Főváros Önkormányzata           0   Ft
Szülőföld alap Iroda          1.800.000,- Ft
SZJA 1% -ok             199.000,- Ft

Összesen:         7.476.000,- Ft

Az eredmény-levezetésben látható, hogy az évek óta áthúzódó hiány oka a nem növekvő pályázati támogatás, mely jelentős és egyre növekvő forráshiányt eredményezett az alapítvány gazdálkodásában. A gazdasági válság és megszorító intézkedések hatására az alapítvány 2009 évi összes támogatása 3.000.000,- Ft-ra csökkent. A Vármegye Galéria és Szalon fenntartási költségei azonban nem csökkenthetők a végtelenségig, költségvetésünk szinte csak minimalizált állandó költségeket tartalmaz.
A költségvetési támogatásként is értékelhető alapokból elnyert pályázati összegek tételes elszámolása határidőben megtörtént, azok dokumentációja az egyes rendezvények és a pályázatok elszámolása dossziékban találhatók meg, amely megegyezik a hivatkozott naplófőkönyv adataival. Az NCA támogatás elszámolása, tételesen a Magyar Államkincstárral történt.

A cél szerinti juttatások az alábbiak szerint alakultak:
Nemzeti Civil Alapprogram      4.157.000,- Ft
(Az összeget a 2009. évi programok megvalósításához, valamint a Vármegye Galéria és Szalon fenntartásához használtuk fel.)
Az NCA Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégium nyertes pályázatának támogatásával bemutattuk az erdélyi kortárs grafikát, és a „Csángó Művészek a Megmaradásért” sorozat keretében Petrás Mária és Antal Imre művészetét. Az NCA Országos Hatókörű Civil Szervezetek Támogatásának Kollégiuma működési célú pályázatán elnyert összeget működési költségeinkhez használtuk fel.
Az NCA támogatás utófinanszírozási jellegéből adódóan a mérlegadat torzul.

Budapesti Fesztiválközpont Kht         240.000,- Ft
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében Petrás Mária - Csángó Tavasz című kiállítását rendeztük meg.

Szülőföld Alap Iroda          1.800.000,- Ft
Az összeget a 2009. évi programok megvalósításához, valamint a Vármegye Galéria és Szalon fenntartásához használtuk fel.

Belváros-Lipótváros Önkormányzata     580.000,- Ft
A Vármegye Galéria kerületben megvalósuló programjait támogatta.
Az önkormányzat pályázatán elnyert támogatást a Vármegye Szalon működési költségeihez és a 2009. évi programok megvalósításához használtuk fel.
Az önkormányzat Kulturális, Emberi jogi és Kisebbségi Bizottsága pályázatain elnyert támogatást a pályázatokban benyújtottaknak megfelelően használtuk fel.

NKA Képzőművészeti Kollégium         500.000,- Ft
A NCA Képzőművészeti Szakmai Kollégium 2009-ben induló, új típusú pályázatán a Vármegye Galéria első félévi programjának megvalósításához nyertünk támogatást.

SZJA 1% -ok            199.000 ,- Ft
Az Erdély Művészetéért Alapítvány köré tömörült művészetpártoló közönség, felhívásunkra, minden évben lehetősége szerint felajánlja SZJA adójának 1 %-át. A felajánlásról értesíti az alapítványt is. A nagylelkű támogatást megköszönve tájékozatjuk az adományozókat éves tevékenységünkről, rendszeresen, postai úton vagy elektronikus levélben értesítést, meghívót küldünk rendezvényeinkről. Sajnos a gazdasági válság hatására 1%-os támogatásunk a 2008-as év 61%-ára csökkent, amit nemcsak támogatói körünk elöregedése, hanem körükben növekvő munkanélküliség is okozott.

A fenti pályázati támogatások esetében – melyek írásbeli szerződéseken alapulnak – minden esetben betartjuk az elszámolás határidejét, részletes szakmai beszámolót készítünk a támogatónak. Az elszámolás az egyes intézmények előírásainak megfelelő formában és tartalommal történik, és a támogatott rendezvény dokumentációi között kerül megőrzésre.

Az alapítványi vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás:

Az Erdély Művészetéért Alapítvány 1988-as alapításakor induló vagyona 150.000,- Ft volt. Feladatait a beérkező támogatásokból végezte. Éves bevétele a 2006. évi közel 16 millió forintról 12.153.000,- Ft-ra csökkent. Az éves ráfordítások is 11.922.000,- Ft-ról 13.926.000,- Ft-ra emelkedtek. Ez az összeg az előző évekhez hasonló színvonalas működés fenntartását épphogy fedezte, főleg a megnövekedett energiaárakkal magyarázható, hisz 2009-ben a teremőrzést is önkéntesek biztosították, bérköltséget nem tudtunk tervezni és fizetni. A magas járulékok kigazdálkodása non-profit civil szervezetünk számára lehetetlen volt.
Az alapítvány lekötött tartalékokkal nem rendelkezik, forrásait a programjában szereplő kiállítások megvalósítására fordítja.
A költségtakarékos működés biztosította előző évi 8.018.000,- Ft-ról 5.090.000,- Ft-ra csökkent a rövid lejáratú kölcsöntartozása.
Az alapítvány vállalkozói tevékenységet nem folytat. Államháztartási körbe tartozó és egyéb szervezettől nem pénzbeli támogatásban nem részesült.

Közhasznú tevékenységről szóló rövid tartalmi beszámoló:

Az Erdély Művészetéért Alapítvány alapító okiratának megfelelően 2009-ben is az Erdélyben élő és alkotó művészek megismertetése érdekében kiállításokat szervezett a Vármegye Galériában és Vármegye Szalonban, valamint vidéki helyszíneken. A kuratóriumi döntésnek megfelelő beszámolóhoz csatolt kiállítási programját maradéktalanul teljesítette, a kapott támogatásokat, adományokat e cél érdekében használta fel.

Az Erdély Művészetéért Alapítvány 2009. évi megvalósított programja

2008. december 3. – 2009. január 30.  Agyagból épülő világ
Vármegye Galéria Kárpát-medencében alkotó keramikusok kiállítása

2009. február 4. – 2009. március 16.  Művésztelepek
Vármegye Galéria     Berekfürdői Nagykun Nemzetközi
művésztelep csoportos kiállítás

2009. március 24. – 2009. május 26.  Budapesti Tavaszi Fesztivál
Vármegye Galéria     A befogadó Transylvánia
című csoportos tárlat

2009. június 9. – 2009. július 30.   Kerékgyártó László
Vármegye Galéria     nagyváradi festőművész kiállítása

2009. szeptember 14. – 2009. október 16. Én Istenem hová leszünk
Vármegye Galéria     Antal Imre csángó
festőművész tárlata

2009. október 20. – 2009. november 25.  20 év változásai
Vármegye Galéria     Aba Béla grafikusművész tárlata

2009. december 1. – 2010. január 30.  Életképek a történelmi Magyarországról
Vármegye Galéria                Csathó Pál grafikusművész kiállítása

A vezető tisztségviselőknek nyújtott támogatások kimutatása:

Az alapítvány tisztségviselői megalakulás óta bérben, tiszteletdíjban, költségtérítésben, megbízási díjban, folyósított kölcsönben, természetbeni juttatásban nem részesültek.
Tevékenységüket önkéntes segítőként végzik.