2009 július 03., péntek

Árkossy István Templomépítő című kiállítás megnyitó 2018. november 06. Bécs

  

  

 

 

Árkossy István ” A Nagy Lépés” című  kiállítás megnyitója 2018. szeptember 5.-én 17.00 órától a Pozsonyi  Magyar Intézet székházának I. emeleti kiállító termében került bemutatásra Pozsonyban. Köszöntőt mondott  Pető Tibor Magyarország pozsonyi nagykövete. A kiállítást megnyitotta: Demeter Ervin Borsod- Abaúj Zemplén Megyei kormánymegbízott. Közreműködött Bertók Tibor / hegedű/ a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatója.

A kiállítás megtekinthető 2018. október 4.-ig.

Megnyitó beszéd :

 

A ma itt kiállító, kolozsvári Árkossy István, amikor kinézett szobájuk ablakán minden alkalommal egy híres Szent György szobrot pillanthatott meg. A Kolozsvári Testvérek – Márton és György – alkotását, Európa első teljes alakos, szabadtérre tervezett bronz lovas szobrát.  A zseniális alkotás joggal világhírű, igazi remekmű. Az eredeti szobrot 1373-ban készítette el a testvérpár, valószínűleg királyi megrendelésre. Ennek a Szent György szobornak a Kárpát-medencében több másolata is ismert. A leginkább helyhez illő másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt áll. Ebben gyönyörködhetett nap, mint nap Árkossy István.

 

A 641 éves Szent György szobor eredetije pedig Prágában, a Hradzsinban a Szent Vitus-székesegyház melletti téren látható. A szobor témája a Szent György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ez a több mint 600 éves Közép-európai gondolat ma is aktuális. Most is az itt élő népeknek – akiket most itt, Visegrádi 4-ek ismerünk – kell Szent György módjára küzdeniük Európa jövőéjért.

 

Amikor néhány utcával odébb sétált, kiérkezett Kolozsvár főterére. Itt is egy nagyszerű szobor várta. Mátyás király lovas szobra, amit a pozsonyi Fadrusz János készített, aki a XIX. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja. Ezzel az alkotással Fadrusz mester Kolozsvár városa által kiírt pályázat első díját nyerte el.

A szobor a nagy királyt abban a pillanatban ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról harci ménjén ülve győztes hadaira tekint. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között, a kiváló kortársainak és vetélytársainak, a nemzeti szobrászat megteremtőinek, Zala György és Strobl Alajos szobrásznűvésznek a műveivel együtt, a kiállítás Grand Prix elismerését nyerte el, Pozsony és Kolozsvár dicsőségére.

 

Hunyadi Mátyás Pozsony városában is kiemelkedőt alkotott. 1467-ben, Pécs és Buda után megalapította a királyság harmadik egyetemét itt, Pozsonyban. Néhány sarokkal odébb található Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, az Óvárban található, gótikus stílusú műemlék, Mátyás király szülőháza. Jelenleg a Művészeti és Design Egyetemnek ad otthont. Ide járt egy időben naponta Árkossy István, itt végezte művészeti tanulmányait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A kolozsvári grafikai iskola egyik legsokoldalúbb egyéniségének, Árkossy Istvánnak a munkáit – pontosabban annak egy kis részét – megismerni jöttünk ma, itt össze. A művész 1943-ban születet és 1966-ban végezett a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán. Rögtön egy irodalmi-művészeti hetilaphoz kerül, grafikai szerkesztőnek. Ez a szellemi műhely méltón egészítette ki lakóhelyének korábban vázolt auráját. A kortárs irodalom legkiválóbb személyeivel dolgozhatott.

 

A lap tipográfiájának tervezése mellett illusztrált újságot és könyvet, színházi műsorfüzetet, plakátot tervezett, azaz folyamatosan jelen volt Erdély szellemi életében. Több mint 300 könyv grafikai megalkotása fűződik munkásságához. 1987-óta Budapesten él családjával.

Kiállításain alkalomról alkalomra, ugyanarra a feladatra vállalkozik: arra, hogy a művei segítségével megidézze, újraálmodja azt a teljességet, amelyet Erdély (egykori) fővárosának, Kolozsvárnak a léte jelentett évszázadokon át, a magyar és az európai szellemi élet, művészet és a művelődés számára.

 

Most itt, az elmúlt 3 évben készült munkái közül láthatunk 17-et, és egy 2010-ben készült elkezdett olajfestményt. A 75 születésnapja alkalmából rendezett tárlat munkái közül valók az alkotások.

 

A művész a szürrealizmus világában mutatja be a klasszikus műfajok elemeit. Munkáiban megjelennek a dráma, a romantika a tragikomédia, és a groteszk stílusjegyei. Az alkotó művészi képzeletvilága fénnyel telített, motívumokban gazdag, színes, játékos álomvilág, ami igazán megtornáztatja a nézői képzelőerejét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A két patinás város lelki rokonsága jó alapot ad a művész világában való elmélyedéshez. Fogadják nyitottsággal és szeretettel, a munkák adjanak inspirációt a fantáziánk határtalan elszabadulásához, és adjanak erőt egy nagy lépéshez a valóság feletti világban.

A kiállítást ezennel megnyitom.

 

 

 

Árkossy István grafikus- és festőművész (1943. Kolozsvár)

Árkossy István kiállítása az Egri Polgári Szalonban 2007. október 19-ig volt látogatható. A tárlatot megnyitotta Demeter Ervin országgyűlési képviselő.

Lakni valahol

„Rettenetes lehet egy olyan házban lakni, ahol, ha kipillantasz az ablakon: a Kolozsvári Testvérek, – Márton és György – Szent György szobra áll, – az első szabadtérbe tervezett lovas szobor Közép-Európában; ahol balról egy olyan XIV. századi templom kőfalai emelkednek, amelyből fejedelmeket, legutóbb pedig Kós Károlyt temették, mellette Apáczai Csere János iskolájának alapfalai, valahol ott írta a Magyar Logikátskát, jobbról, nem messze a Bánffy-ház, ahol Bánffy Kisbán Miklós néven az Erdélyi történet című trilógiát kezdte el, aztán a reneszánsz-barokk Toldalagi-Korda ház, a jezsuita rendház és templom, s végül a sarkon az Egyetem, amit alig hogy felépítettünk, idegenek iskolája lett. Szóval itt élni évtizedekig, míg egyszer csak egy éjjel rájössz, mint évtizedekkel korábban Áprily Lajos, hogy nem vagy idehaza többé.”
Az Egri Polgári Szalon és az Erdély Művészetéért Alapítvány jóvoltából most, olyan emberekkel ismerkedhetünk meg akik Banner Zoltán kiváló kolozsvári művészettörténész által a fentebb lefestett miliőben és lelki közegben éltek. Ebben a házban laktak.
A kolozsvári grafikai iskola egyik legsokoldalúbb egyéniségének, Árkossy Istvánnak a munkáit megismerni jöttünk össze. Ez a kiállítás egyúttal tisztelgés is. A művész ezzel fejezi ki tiszteletét az édesapja, dr. Árkossy Sándor, és a neki második otthont adó Eger városa iránt.
Árkossy Sándor 20 esztendővel ezelőtt, 1987-ben települt át, érkezett Egerbe. Már ekkor is nyugdíjas volt, és nyugdíjas létére nagy szeretettel dolgozott évekig (pontosan még 5 évig) az Egri Gyermekváros nem kimondottan könnyűnek mondható nevelői beosztásában. A város 1992-ben „Comenius díj”-jal ismerte el munkásságát. Áldásos tanári tevékenységét Kolozsváron a Református Fiúlíceum tanáraként kezdte, majd a líceum igazgatója lett. Ezt követően nyugdíjazásáig a messze földön híres Brassai Sámuel Kolozsvári líceum tanára volt. Földrajzot, történelmet és csillagászatot tanított a kincses város nagyreményű diákjainak. Kezembe került egyik növendékének két esztendővel ezelőtt, a 90. születésnapjára készített írása. Ebből megtudhatjuk – idézem: „Olyan tanárokból álló közössége volt akkor, – a diktatúra éveiben – ennek az iskolának, hogy ez volt Kolozsvár szellemi arany-csapata, és ennek Árkossy Sanyi bácsi volt a Puskás Öcsije.”
A méltatásból kiderült, miért szerették, és miért beszélnek ma is (öt évtizeddel az iskola befejezése után) rajongással róla. Ismét csak őket tudom idézni: „Mondanom sem kell, felnéztünk rá. Nem csak azért, mert az iskolában mindig frissen vasalt fehér köpenyben, nyakkendősen jelent meg, de tekintetéből sugárzó melegség bizalmat ébresztett az első pillanattól, amikor ötödikben az első osztályfőnöki órán megismertük.”
Ez a szeretet teljes bizalom – teszem hozzá én – mind a mai napig él a tanár és egykori diákjai között. Sándor bátyánk házi statisztikájában feljegyezte: 44 évet tanított főleg földrajzot, csillagászattant mindösszesen 22 000 diáknak. 360-nak volt osztályfőnöke, és kb. 38 800-szor lépett a katedrára. Tanítványain keresztül ott van szellemisége a kolozsvári Donát út végén most épülő református templomban, a torockói Ifjúsági Szabadidő Központban, az Erdélyi-szigethegység vízi erőműiben, és számos más helyeken. Ott van a kincses várostól Budapesten át, egészen Kanadáig számos, ember által teremtett értékben, kézzel foghatóan. És egy fontos részecskéje fia Árkossy István szellemiségében, most itt a falakon látható munkáiban, rajzaiban és festményeiben is megjelenik.
Villantsuk fel egy pillanatra, hogy a művész miként élte (éli) át az otthoni és a családi gyökereit: „Kolozsvár egyik legszebb részén, a hársfasor szegélyezte Farkas utcában laktam, az ódon gótikus templom és megannyi műemlék épület tövében, ami mind-mind a kincses város múltját idézte. A nyitott ablakon át Bach muzsika szűrődött be a templomból, gyerekkoromtól ezen nevelkedtem.”
Itt és ebben a miliőben születet 1943-ban Árkossy István. 1966-ban végzett a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán. Rögtön az Utunk című irodalmi- művészeti hetilaphoz került, grafikai szerkesztőnek. Ez a szellemi műhely méltón egészítette ki a lakóhely auráját. Sütő András, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos, és még sokan alkották ezt a szellemi közösséget, ahol a lap tipográfiájának tervezése mellett újságot és könyvet illusztrált, színházi műsorfüzetet vagy plakátot tervezett, azaz folyamatosan jelen volt Erdély szellemi életében.
1987-óta Budapesten él családjával. Eredetileg Ő is Egerben szeretett volna új otthonra találni, de olyan sokáig húzódott el az „ügyintézés”, hogy közben betöltötték az előzetesen felajánlott állásokat: felesége, Ila számára a felkínált színésznői állást a Gárdonyi Géza Színháznál, illetve István tanári lehetőségét a Főiskolán. Így kerültek Budapestre.
Munkáit szemlélve minduntalan felbukkan a „kincses Kolozsvár” nosztalgiája. Kiállításain alkalomról alkalomra, ugyanarra a feladatra vállalkozik: arra, hogy a művei segítségével megidézze, újraálmodja azt a teljességet, amelyet Erdély egykori fővárosának, Kolozsvárnak a léte jelentett évszázadokon át a magyar szellemi élet, művészet és a művelődés számára.
A művész kiemelkedő grafikai tudása (egyik kritikusa így jellemzi: rajzai középkori szerzetes türelmével készülnek) és a festészetét átható erőteljes érzelmi víziók ötvözete egy sajátos, egyedi és nagyon jellegzetes karaktert adnak művészetének. Képein a reneszánsz és a szürrealizmus ötvöződését, pontosabban együtt élését láthatjuk. Ez vélhetően a gondolati asszociációk párosításából fakad. A tárgyak cizellált megfestése adja a festmények realista vonásait, ami megfestve egy újjászülető, reneszánsz képet mutat. Az érzelmi töltetből adódóan pedig a valóság határain túllépő, szürrealista világ tárul elénk. Találó az a munkájáról szóló értékelés, ami szerint a GRAFIKUS Árkossy a városnak a régi alaprajzát, szellemi-urbanisztikai térképét rajzolja, a FESTŐ pedig a város ostromát, apokalipszisének szörnyalakjait és villámfényben felrévedő romjait vizionálja. Néhány munkáját nézve az az érzésünk támadhat, hogy a művész a „minden Egész eltörött” állapotát kísérli meg visszafordítani; de nem olyképpen, mint hajdan a leejtett cserépfazekat a drótostót, hanem a töredék gyönyörűségében láttatva az Egészet. A töredékekből összeálló új Egészet, tehát az emlékek és a megőrzés fenségességét állítja szembe a történelem oktalan és alantas pusztításaival. Ezt a műveletet természetesen csak a szellemvilágban, azzal a hihetetlenül kiművelt szakmai tudással lehet elvégezni, mint amilyet Árkossy István halmozott fel. Erről adnak tanúbizonyságot munkái. Fogadják szeretettel.

Demeter Ervin
Elhangzott 2007. szeptember 19-én, Egerben, a Polgári Szalonban,
Árkossy István kiállításának megnyitóján

A Budapesti Őszi Fesztivál rendezvényeként Árkossy István grafikus- és festőművész kiállítása 2004. október 19-én nyílt meg a Vármegye Galériában. Megnyitotta Banner Zoltán művészettörténész. Közreműködött Pitti Katalin operaénekesnő. A tárlat 2004. november 26-ig volt látogatható.
Árkossy István új anyaggal készült a Vármegye Galéria kiállítására, mely egyben bemutatkozása a budapesti kortárs művészeti fesztiválon.

„…Árkossy egész szemléletével a maga értékrendjének, kora szellemiségének humánumának hű krónikása, érzékeny felmérője és felmutatója. Látásmódjának legmegfelelőbb rokonítása a költői képpel eshet, annak lebegő szabadságaival él, s így elmélyült szemlélője számára még mutatja, őrizgeti is azt az eltűnődő, álmodozó rácsodálkozást a világ dolgaira, a létezés és pusztulás lehetséges látványaira, ami az álmodozókra, a „költőkre” mindenkor olyan jótékonyan jellemző…”

Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas író

Töredékek gyönyörűségeVolt egyszer egy KOLOZSVÁR, ujjain ékköves, sodronyrekesz-zománcos gyűrűkkel, nyakán Corvin-lánccal (hiszen itt született Mátyás király), palotáiban az alexandriai könyvtár kistestvéreivel, s faragott kőpárkányos ablakaiból olyan szellemek tekintettek ki a világra, akikről minden európai fővárosban utcát vagy teret kellene elnevezzenek – de akiknek saját városukban sincs terük utcájuk.
Itt született Árkossy István 1943-ban.
Rettenetes lehet egy olyan házban lakni, ahol, ha kipillantasz az ablakon: a Kolozsvári Testvérek, Márton és György Szent György szobra áll, az első szabadtérbe tervezett lovas szobor Közép-Európában; ahol balról egy olyan 14. századi templom kőfalai emelkednek, amelyből fejedelmeket, legutóbb pedig Kós Károlyt temették, mellette Apáczai Csere János iskolájának alapfalai, valahol ott írta a Magyar Logicskát, jobbról, nem messze a Bánffy-ház, (nem a főtéri Palota, hanem a családi ház), ahol Kisbán Miklós néven az Erdély-trilógiát kezdte el, aztán a reneszánsz-barokk Tordalagi-Korda ház, a jezsuita rendház és templom, s végül a sarkon az Egyetem, amit alig hogy felépítettünk, idegenek iskolája lett; szóval itt élni évtizedekig, míg egyszer csak egy éjjel rájössz, mint évtizedekkel korábban Áprily Lajos, hogy nem vagy idehaza többé:
A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.

Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
„Nem ismerem…”

Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.

Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: „Idegen…”
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:

Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! – Ahasvér,
gyerünk tovább!
(Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel)

Árkossy István ebben a Farkas utcában lakott valamikor, s Áprily nyomán érkezett Budapestre másfél évtizede. Azóta is annak a városnak a régi alaprajzát, szellem-urbanisztikai térképét rajzolja a GRAFIKUS Árkossy, a FESTŐ pedig a város ostromát, apokalipszisének szörnyalakjait és villámfényben felrévedő romjait vizionálja.
A művész a „minden Egész eltörött” állapotát kísérli meg visszafordítani; de nem olyképpen, mint hajdan a leejtett cserépfazekat a drótostót, hanem a töredék gyönyörűségében láttatva az Egészet, azt sugallva, rekonstruálva – s a töredékekből összeálló új Egészet, tehát az emlékek és a megőrzés fenségességét állítja szembe a Történelem oktalan és alantas pusztításaival.
Ezt a műveletet természetesen csak azzal a hihetetlenül kiművelt szakmai tudással lehet elvégezni, mint amilyet Árkossy felhalmozott.
Mondják: az erdélyi művészet „konzervatív”; tudjuk, milyen viszonylagos fogalom lett hazánkban ez a fogalom; ebben az esetben pedig egyszerűen egy meghosszabbított hűséget jelent azokhoz az egyezményes JELEKHEZ, amelyek még a 20. században is összekapcsolták a művészetet a társadalommal. De ez a huszadik századi erdélyi jelbeszéd, jelképrendszer nem a középkorban, s még csak nem is a 19. században gyökerezett. Árkossy az avantgárd első és második hullámának szinte valamennyi technikáját végigbillentyűzte, de főleg a szimbolizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus értelmező lehetőségeit. És éppen az a sajátos eljárás avatja műveit izgalmas olvasattá, vizuális (és nem narrációs) élménnyé, hogy – miközben bevallottan is tiszteli a reneszánsz és a barokk mestereinek a fantasztikus manualitását – szinte klasszikusan előadott látványtöredékeket szerkeszt egybe, avantgárd technikával. Álomszerűségüket az egyenes és az íves vonal, a kristályos és az amorf forma, a ragyogás és a homály ellentéteinek az abszurd (de nem absztrakt) elvontsága hitelesíti. S közben, titokban annak örülünk, hogy ezek az úszó szigetek – beköltözhetőek.
Árkossy István legalábbis mindig hazatalál képeiben a süllyedő Atlantiszra. Példáját mindenki követheti, aki haza akar találni, s akinek van hová hazatalálnia.

Banner Zoltán megnyitó beszéde 2004. október 19-én

Árkossy István kiállítása Leányfalun

Szeretettel várunk mindenkit 2010. augusztus 19-én 17 órára a Leányfalu- Házba (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.) Árkossy István grafikus, festőművész tárlatának megnyitójára!

http://www.arkossy.com/Arkossy.com/Galeria/Galeria.html
Árkossy István áttekintő monográfia

mono_megh

Árkossy István

475158_501660279883478_228000209_o

 

 

Árkossy István Kiállítás képekben

arkossy_004

arkossy_005

arkossy_033

arkossy_016

arkossy_077

arkossy_091
Tudósítás az Árkossy István Kiállításról
TudósításForrás: Dr. Horváth K. József

Árkossy István Prágai kiállítása

Árkossy István prágai kiállítására készülünk 2014 márciusában!

Az E-Galéria 2013-as kiállításáról Hegedűs Imre János írt az Újművészet 2013/08-as számában.

ÚJMŰVÉSZET

KÉP

 

Árkossy István kiállítás Prágában április 18-ig

arkossy_002_DSCF6907_20140306arkossy_013_DSCF6916_20140306arkossy_003_DSC_0875_20140304

Korábbi megjelenések a Sajtóban  Árkossy István

3a_Ren_Szinopszis_csak_szoveg

15_Kopacz_Ildiko_Ren_portrekrol_E_Galeria

16_Szakolczay_Ren_portrekrol_E_Galaeria

42 Aniszi interju

14_Hegedus_Ren_portrekrol_E_Galeria

untitled1