Csomortáni Gál László

Európa kellős közepén, hogy lehet megmaradni emberként, ezek a művek nagyon szépen példázzák. Mielőtt a formavilága képekben beszélt anyanyelv útjára rátérünk, egy nagyon érdekes, és nagyon szép sajátossággal is érdemes megismerkedni. Hiszen itt az alapanyag amire a festmények rákerülnek az fa. Igen, ám de ezek a fából készült lapok több száz éves életnek a tartozékai, tehát itt több száz éves ládafia, ágy, bútorajtónak darabja és ugyanakkor pedig egy 1978-ban született kiváló képzőművésznek a gondolatai találkoznak…

Hogy lehet megbecsülni azokat a dogokat, amelyeket a múltból kapunk, mondjuk egyszerű alapanyagként, de a maga idejében egy élet szerves tartozékai voltak és annak a szerves élet tartozékainak pedig ugyanolyan szerves módon történik meg az újjá varázslása, átalakítása. Szó szerint mondhatjuk, hogy az a mitológiai főnix a poraiból így szokott föltámadni.

„S ennek a kiállításnak talán az egyik legszebb vezérlő gondolata maga a feltámadás.”

Szántai Lajos

Elhangzott Csomortáni Gál László kiállításának megnyitóján a Vármegye Galériában 2007. december 4-én.

“Az Isten nélkül élő művész az anyagra néz, az Istennel élő a lélekre. Az anyag emberének csupán lába van, a lélek emberének szárnya is. A láb kis téren mozog. A szárny a végtelenségben.”

Heinczinger Mika

„ Csomortáni Gál László festményei:… szakrális művészet, olyan ősképek jönnek a felszínre,amelyek messze a jövőbe mutatnak, a művész a teremtés képi nyelvén, a népművészet formanyelvén szól, munkáiról maga a mindenség néz vissza ránk. A jövő vagy szakrális lesz, vagy nem lesz.”

Fülöp Szabolcs