Évfordulósok

Siklódy Tibor (Mezôbánd, 1929.05.05. – Marosvásárhely, 2009.02.09.) festô születésnapja lesz.

Képzômûvészeti tanulmányait 1945-ben a Marosvásárhelyi Városi Szabad Festôiskolában kezdi, itt Bordi András látja meg tehetségét és irányítja a képzômûvészeti pályára. 1948-ban nyer felvételt a kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet festészeti szakára, ahol mesterei Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor és Mohy Sándor. 1954-ben amikor végez, már Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola néven kétnyelvû, egyetemi rangú az intézmény.

A fôiskola elvégzése után visszatér Marosvásárhelyre, ahol 1954 és 65 között az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet anatómia tanszékének rajzolója. Ezt követôen szabadfoglalkozású mûvész.

Munkáit rendszeresen bemutatja Marosvásárhelyen (1967, 78, 81, 88, 92, 99, 02), de alkotásai eljutnak Székelyudvarhelyre (1967, 72) is. Marosvásárhelyen 2013-ban nagyszabású emlékkiállítást rendeznek tiszteletére. Erre az alkalomra a fia, ifj. Siklódy Tibor állít össze monográfiát munkásságáról “60 év a mûvészetért” címmel. (Korábban M. Kiss Pál ír róla monográfiát 1980-ban.) Kiállítással tisztelegnek emléke elôtt Keszthelyen is 2015-ben.

Marosvásárhelyen helyezik végsô nyugalomra.

Péterfy László (Nyárádselye, 1936.05.02.) szobrász, festô, mûvészeti élet szervezô.

Középiskolai tanulmányait elôször a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdi, közben bejár a Bordi András vezette Városi Festôiskolába, majd a Zene- és Képzômûvészeti Líceumban érettségizik 1953-ban. Ezután a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, festészet szakon tanul, 1959-ben végez, mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor.

A fôiskola elvégzése után elôször Avasfelsôfalun (1959-60), utána Szászrégenben (60-62), majd a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumban tanít 1966-ig. Ekkor települ át Magyarországra, ahol 1967 és 71 között, valamint 1980 és 81-ben a budapesti Képzômûvészeti Szakközépiskola tanára, majd 92 és 96 között a Magyar Mûvelôdési Intézet igazgató-helyetteseként dolgozik. Elôször Budapesten, majd Visegrádon az Áprily-völgyben él. Az anyaországban már a szobrászat lesz a fô mûfaja. Épületszobrászattal is foglalkozik, Makovecz Imre épületeihez tervez szobrokat.

Jelentôsebb köztéri szobrai láthatóak Budapesten (1956-os emlékmû, felállítva 1993-ban, Memento-emlékmû- felállítva 1998-ban és Wekerle Sándor, felállítva 2008-ban), Piliscsabán (Szent István, felállítva 2000-ben, Gál Ferenc, felállítva 2002-ben, Páli Szent Vince, felállítva 2007-ben, Szent II. János Pál pápa, felállítva 2019-ben és Makovecz Imre emlékére, felállítva 2019-ben), Tatabányán (Virágültetô lány, felállítva 1997-ben, Szent Borbála, felállítva 1994-ben, Életfa, felállítva 2000-ben, 56-os emlékmû, felállítva 2004-ben, Gál István, felállítva 2006-ban és Gróf Eszterházi János, felállítva 2008-ban), Sárospatakon (Csodaszarvas, Égberagadás, felállítva mind a kettô 1986-ban), Kolozsváron (Bethlen Gábor, felállítva 2013-ban) és Marosvásárhelyen (Kálvin János, felállítva 2017-ben).

Munkáiból kiállításokat rendeznek Budapesten (1968, 69, 88, 92, 06, 13), Leányfalun (1996, 14), Szegeden (1968) és Tatabányán (1986).

Munkásságáról Banner Zoltán ír monográfiát, ami a Mentor Kiadó gondozásában jelenik meg, 2014-ben. Szülôhazája néprajzi örökségét hét könyvben dolgozza fel.

A Magyar Mûvészeti Akadémiának 1996-óta a tagja. Mûvészetét 1999-ben Magyar Mûvészetért-, 2000-ben Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztja-, 2017-ben Kossuth díjjal ismerik el.

Családjával Visegrád-Szentgyörgypusztán, az Áprily Lajos-völgyben él és dolgozik.

Isten éltesse Péterfy Lászlót!

(A Makovecz emlékmû Ocsovai András felvétele.)

 Andrásy Zoltán (Nagyszeben, 1910.04.30. – Kolozsvár, 2006.01.01.) festô, grafikus.

Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Gimnáziumban végzi 1923 és 28 között, majd Kolozsváron a Szépmûvészeti Iskolában is tanul két évet (28-29). Ezután felvételt nyer a Bukaresti Képzômûvészeti Akadémiára, ahol 33-ban szerez diplomát. A fôiskola elvégzése után reklámgrafikus hat évig a román fôvárosban, majd 1939-ben a családjával Kolozsvárra költözik. A háborúban hadifogságba esik, de 1947-ben szabadul és Kolozsvárra megy vissza. Az 1948-ban megalakuló Magyar Mûvészeti Intézet rektirának, Kovács Zoltán festômûvésznak a felkérésére, tanárként részt vállal az oktatásban, az intézetnek a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolába való beolvasztását követôen is a grafikai tanszék élén marad egészen 1975-ös nyugdíjba vonulásáig.

1960-ban Cs. Erdôs Tiborral közösen készíti el a kolozsvári Állami Magyar Színház elôcsarnokának a sgraffitóit. Közel száz irodalmi-, ifjúsági- és ismeretterjesztô könyvhöz készít illusztrációkat, címlapokat. Kiállításokat Kolozsváron rendez (1945, 81, 87, 05), de munkái eljutnak Hanoiba (1957) és Moszkvába (1958) is.

1939-tôl a Barabás Miklós Céh tagja, majd aktívan vesz részt a társaság 1994. évi újjászervezésében is, és a Farkas utcai ingatlanának adományozásával jelentôs kiállítási lehetôséghez juttatja a szervezetet. Halála után a Céh számos emlékkiállítást rendez a munkáiból Kolozsváron (2007, 10, 14, 15, 18) kifejezve hálájukat a szervezet érdekében tett elkötelezettségeiért. Hagyatékának gondozását is a Céh vállalta fel.

90 éves koráig rajzol és fest, 95 éves korában éri a halál. A Házsongárdi temetôben helyezik végsô nyugalomra.

Thorma János (Kiskunhalas, 1870.04.24. – Nagybánya, 1937.12.05.) festô, iskolaalapító mûvésztanár.

Kisnemesi családból származik. Kiskunhalason, majd Jászberényben gyerekeskedik, késôbb, 1884-ben a család Nagybányára költözik. Itt a helyi minorita gimnáziumban fejezi be középiskolai tanulmányait. Rajztanára Horváth Henrik. Még ebben az évben, 1887-ben felveszik a Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzôbe, ahol Székely Bertalan a mestere. 1888 karácsonyától két éven át Münchenben, Hollósy Simon iskolájában tanul, majd 91-tôl Párizsban, a Julien Akadémián Douncert és Bramtot osztályában fejleszti tovább tudását. 1896-ban, a millenniumi ünnepségek után Hollósy Simonnal, Iványi-Grûnwald Bélával, Ferenczy Károllyal és Réti Istvánnal elutaznak Nagybányára és hozzákezdenek a Nagybányai Szabad Festôiskola megalapításának. 97 tavaszán hosszabb európai tanulmányutat tesz Észak-Olaszországban, Párizsban, Belgiumban, Hollandiában, Berlinben, Drezdában és Prágában.

1917-ben veszi át Ferenczy Károlytól a Nagybányai Festôk Társaságának az elnöki tisztségét és a következô tíz nehéz évben az ô lelkes munkássága akadályozza meg a mûvésztelep széthullását. Közel hatvan évesen nôsül meg és továbbra is Nagybányán dolgozik a haláláig. Itt, a református temetôben helyezik örök nyugalomra.

Életében 1917-ben rendeznek neki önálló kiállítást Budapesten és 31-ben Szatmáron, itt a feleségével közösen. A kiállítótermek érdemben halála után nyílnak meg munkái elôtt. A budapesti 1939-es emlékkiállítása után 73 évvel, a halálának 75. évfordulója alkalmából rendeznek nagyszabású nemzetközi vándorkiállítást, ahol összegyûjtik a magán- és a közgyûjteményekben található legjelentôsebb alkotásait. Ez a kiállítás 2012-ben eljut Münchenbe, Stuttgartba, Berlinbe, Nagybányára és 2013-ban a budapesti Nemzeti Galériába is. Munkásságáról számos monográfia jelenik meg. Az elsô 1977-ben, Dévényi Iván tollából, a Corvina Kiadó gondozásában, a legutóbbi Bay Miklós tollából, a Thorma János Múzeum kiadásában, 2021-ben.

A román király 1924-ben “Díszoklevél aranyéremmel” elismerésben részesíti.

A Barabás Miklós Céh tagja.

Szülôvárosában, Kiskunhalason utcát neveznek el róla és a múzeum nem csak felvette a nevét, hanem munkáiból létrehoztak egy rendkívül rangos állandó kiállítást is. A múzeum melletti parkban 1992-ben mellszobrot állítottak fel tiszteletére.

Nagygalambfalvi (egykori Udvarhelyszék) családban született festô, grafikus, Sütô Petre Rozália (Székelykeresztúr, 1952.04.24.).

Nagygalambfalván nô fel, innen kerül a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumba. Tanárai Bordi Géza és Nagy Pál. Ezután a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán Mircea Balau osztályába jár és kap diplomát 1976-ban.

A fôiskola elvégzése után Nagybányára költözik. Elôször a Kirakatrendezô Vállalat tervezôje, majd 1989-ig szabadfoglalkozású mûvész. Ekkor települ át a családjával Magyarországra és a Martonvásári Mûvészeti Iskolában tanít rajzot 98-ig. Azóta újra szabadfoglalkozású mûvész. 1999-ben létrehozza az S. P. R. Mûvészeti csoportot, ahol gyerekeket tanít rajzra és festészetre. Növendékei rendszeresen és eredményesen szerepelnek alkotásaikkal nemzetközi kiállításokon, ifjúsági mûvészeti fesztiválokon.

Munkáiból többször rendeznek kiállítást Nagybányán (1977, 97, 02, 05, 07, 14, 18), Kolozsváron (1986, 12), de alkotásai eljutnak Csíkszeredába (1978), Székelyudvarhelyre (1978), Marosvásárhelyre (2012), Nagyváradra (2015) és a németországi Passauba (1997) is.

Napjainkban is Martonvásáron él és dolgozik.

Isten éltesse Sütő Petre Rozáliát!

Kádár (F.) Tibor (Kolozsvár, 1946.04.23.) festô.

Mûvészeti tanulmányait a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végzi 1966 és 71 között, mestere Abrudán Péter. A fôiskola elvégzése után Marosújváron mûszaki rajzot tanít 1974-ig, majd Kolozsváron 1987-ig festészetet a Képzômûvészeti Gimnáziumban. 1988-ban családjával áttelepül Magyarországra. It az elsô évben rajzot tanít egy budapesti általános iskolában, ezután 1990-ben Veszprémbe költöznek.

Nagyon gyakran rendeznek munkáiból kiállításokat Budapesten (1989, 96, 97, 99, 02, 12, 16), a szülôvárosában Kolozsváron (1971, 80, 85, 09, 14), választott otthonában Veszprémben (1986, 93, 96, 02, 16), az erdélyi városokban Marosvásárhelyen (1984, 14), Csíkszeredában (1983, 16), Székelyudvarhelyen (1982), Gyergyószentmiklóson (1984), Kézdivásárhelyen (2014) is, de munkái eljutnak Bukarestbe (1975), a német városok közül Münchenbe (1993), Berlinbe (1994), Ulmba (1996) és Passauba (2002), továbbá Lausenneba és Genfbe (1998), Koppenhágába (1994), Trentoba (2002) valamint Moszkvába (2012) is.

2016-óta tagja a Barabás Miklós Céhnek. Napjainkban is Veszprémben él és dolgozik.

Isten éltesse Kádár F. Tibort!

Izsák Márton (Galócás, 1913.04.12 – Marosvásárhely, 2004.02.01.) szobrász, művésztanár.

A tanulmányait a Marosvásárhelyi Ipari Középiskolában kezdi, majd Budapestre jön és itt fejezi be. Innen az útja a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára vezet, ahol 1929-33 között Simay Imre és Mátrai Lajos mesterek irányításával gyarapítja tudását.

A főiskola elvégzése után egy évvel hazamegy Marosvásárhelyre. 1940-ben elmegy Bukarestbe, ahol sikeres szobrászként dolgozik. 42-ben visszajön Marosvásárhelyre, majd két évre elviszik munkaszolgálatra. Szabadulása után először Bukarestbe megy, részt vesz a művészeti iskolák programjának kialakításában. 45-ben jön vissza Marosvásárhelyre, 1945 és 74 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceum igazgatója.

A városban tíz jelentős köztéri szobra látható, közűlük a Bolyaiak (készült 1957-ben Csorvássy Istvánnal közösen) és a Holokauszt emlékmű (készült 2003-ban) a legismertebbek. Köztéri munkái közül Désen a Deportáltak emlékműve (készült 1947-ben), Gyergyószentmiklóson Salamon Ernő egész alakos szobra (készült 1968-ban) és Sepsiszentgyörgyön George Enescu szoborkompozíciója (készült 1983-ban) látható. Kiállításokat Bukarestben (1970, 80, 83) és Marosvásárhelyen (1938, 57, 83) rendez. Születésének 100. évfordulóján emlékkiállítást a vásárhelyi Bernárdy-házban rendeznek.

Életéről monográfia halála után, 2007-ben jelenik meg, Murádin Jenő tollából, a Mentor Kiadó gondozásában.

A legismertebb tanítványai: Hunyadi László, Bocskai Vince és Román Viktor.

Munkásságát a Munkaérdemrend III. fokozatával, Kulturális Érdemrenddel (1968) ismerik el. 2003-tól Marosvásárhely díszpolgára.

(A Holokauszt emlékműről készült fotó Csuhai István, a Bartók mellszoborról készült fénykép Sánta Imre Géza felvétele.)

Podlipny Gyula (Pozsony, 1898,04.12. – Temesvár, 1991.01.15.) festő, grafikus, művésztanár.

A gimnáziumi érettségije (1914) után Vesztróczky Manó rajziskoláját látogarja Budapesten, majd a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. 1918 nyarán ösztöndíjjal Nagybányán, 19-ben Kecskeméten jár. 1926-ban véglegesen letelepedik Temesváron. Itt többed magával résztvesz a Művészeti Szabadiskola Működtetésében. 1934-41 között a Kolozsvárról Temesvárra költözött Szépművészeti Iskola tanára.

Munkáit rendszeresen kiállítja Temesváron (1927, 28, 30, 74, 83), de alkotásai eljutnak Aradra (1932), Bukarestbe (1929, 42) és Pozsonyba (1978) is. Halála után, 2011-ben és 16-ban emlékkiállítást rendeznek a tiszteletére Temesváron.

Alapító tagja a Barabás Miklós Céhnek (1930). 1954-ben a Munkaérdemrend III. fokozata, 1959-ben Érdemes Tanár, 1972-ben a Köztársaság Csillaga Érdemrend elismerésekben részesül.

Kazinczi Gábor (Temesvár, 1942.04.09.) grafikus, díszlettervező, festő.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végzi, 1959-ben érettségizik. Ebben az évben veszik fel a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol Feszt László és Kádár Tibor a mesterei.

1967-től a Temesvári Állami Német- és időszakosan a Temesvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, mindezek mellett különböző kiadóknak illusztrációkat készít és könyv borítókat tervez. Képzőművészeti írásokat is közöl irodalmi lapokban.

A 90-es években áttelepül Magyarországra, először a Pécsi Egyetem, majd a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán tanít. 1993-óta festéssel is foglalkozik.

Rendszeres kiállító Budapesten (1988, 90, 03, 04, 06, 09), de munkáit kiállítják Temesváron (1994), Debrecenben (1994), Szegeden (1990), Szekszárdon (2004) és alkotásai eljutnak Szabadkára (1990) valamint Münchenbe (1993) is.

Újjáalakításától, 1994-től tagja és tisztségviselője a Barabás Miklós Céhnek. Feleségével Orfűn él és ott alkot.

Pál (eredeti nevén Pollák) István (Kolozsvár, 1888.04.09. – Auschwitz?, 1944.??.??.) festő.A rendkívül hiányos életrajzi adatai szerint Budapesten a Barcsay utcai Főgimnáziumban 1906-ban érettségizik, majd még ebben az évben rövid ideig Ferenczy Károlynál tanul a Magyar Királyi Mintarajztanodában. 1909-ben már Pál István néven szerepel a Nagybányai Szabadiskolában tanuló növendékek listájában, és képeit a következő év telén mutatja be a budapesti Művészház kiállításán. Rövidesen Hollósy Simon iskoláját látogatja Münchenben és Czóbellel, Perlrott-tal, Márffy-val és Tihanyival azonos időben járhat Párizsban is. 1912-ben a Nagybányai Jubiláris Képkiállításon két festményt is kiállítanak tőle.Még ebben az évben Budapesten házasságot köt Binder Márta festőnővel. 1912 és 18 között a Weis Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozik adminisztratív munkakörben. A Tanácsköztársaság idején Bornemissza Gézával közösen a Sváb-hegyen kisajátított luxusvillákban alkotói műhelyeket szerveznek. A 20-as évek elején Aradra megy és 25-től Szántó Györggyel a Periszkóp című lapot szerkesztik. 1929-től (kisebb-nagyobb szünetekkel) a haláláig elmegyógyintézetekben él. A dokumentumok az életét csak 39-ig követik nyomon, de 1943-44 között vélhetően Gyöngyösön él. A helyi kórház statisztikái 43-ban még említenek egy festőművészt, így valószínűsíthető, hogy ő is azok a betegek között van, akiket a gyöngyösi zsidó lakossággal együtt 1944. június 8-án Auschwitzba deportálnak. Az ilyen betegekre a megérkezésükkor azonnali halál várt.2015-ben Füst Milán író és felesége műgyűjteményét bemutató kiállítási anyag hozadékaként, az író kéziratos hagyatékából kerül elő Füst Milán és Pál István 1911 és 42 között folytatott levelezése. Ennek alapján kerül megrendezésre “A kétsíkú kép – Füst Milán és Pál István barátsága” című kiállítás.

Buday György (Kolozsvár, 1907.04.07. – Coulsdon, 1990.06.12.) grafikus, fametsző, könyvek tipográfusa és díszlettervező.

Édesapja régész, egyetemi tanár. Tanulmányait 1917-ben Kolozsváron, a Farkas utcai Református Kollágiumban kezdi. A család 1924-ben Szegedre költözik, a gimnáziumot itt fejezi be, majd 1926 és 33 között jogot tanul a szegedi egyetemen. 1931 – 33 között a Szegedi Városi Színház több előadásának és a Szegedi Szabadtéri Játékok első előadásának (Az ember tragédiája) díszleteit tervezi. 1936-ban grafikusként ösztöndíjas a Római Magyar Akadémián, 37-ben angliai állami ösztöndíjat nyer. Ennek befejezése után Londonban marad. 38-ban az angol királyi fametsző társaság kültagjává, majd 1953-tól rendes tagjává választják. A BBC Rádió magyar adásának szerkesztője, bemondója (1941-45), a Londoni Magyar Intézet szervezője és rövid ideig vezetője (1947-49) is.

“Británia 1940-41” című metszete a Times címoldalára kerülve a szigetország fasizmus elleni harcának szimbólumává válik, továbbá ő készíti II. Erzsébet 1952-es trónra lépésekor a koronázási értesítés metszetei. Ex libriseket, illusztrációkat, fametszet portrékat készít klasszikus írókról a Penguin Classics sorozat köteteihez (1952-78) és elkészíti 25 magyar költő és író portréját (1970-72).

Hazáját háromszor kényszerül elveszteni: 1924-ben Trianon miatt kell elhagynia (családjával együtt) Kolozsvárt, 1941-ben a fasizmust elítélő londoni rádióbeszéde miatt a Bárdossy-kormány, 1949-ben pedig kémkedés és hazaárulás vádja miatt Rákosiék fosztják meg magyar állampolgárságától.

Munkáiból kiállítást Kolozsváron (1924, 81), Szegeden (1967, 82), Budapesten (1947, 67, 74, 95, 07) és Londonban (1980) rendeznek.

Nyolcvanadik születésnapján a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével (1987) tüntetik ki. 1990 májusában elnyeri Szeged város díszpolgári címét. Emléktábláját 2017-ben avatják fel Szegeden.

Sánta Csaba (Szováta, 1964.04.06.) szobrász.

Művészeti tanulmányait Marosvásárhelyen a Zene- és Képzőművészeti Líceumban kezdi, majd Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatja Bocskai Vince, Gergely István, Korondi Jenő és Gocan Eugen mesterek irányításával. 1990-ben végez és hazatér szülővárosába, ahol jól felszerelt öntőműhelyt hoz létre. Itt él és alkot.

Az első jelentős köztéri munkája a Tordaszentlászlón felállított Szent László mellszobor, amit 1992-ben avatnak fel. Elkészíti Farkaslakára Tamási Áron mellszobrát (1997), Hármasfaluba Szent István mellszobrát (1998), Szovátára a Hadiárva teljes alakos szobrát (2001), Csíkdánfalvára egy 1848-as emlékműver (2002), Biharba Szent István egész alakos szobrát (2005) és Szentjobb faluba Mercurius apát egész alakos szobrát (2006).

Munkáiból kiállításokat Budapesten (1994, 2021), Székelyudvarhelyen (1998), Sepsiszentgyörgyön (2017), Marosvásárhelyen (2020) és Csíkszeredában rendeznek.

Tagja a Barabás Miklós Céhnek, 2020-ban Szolnay Sándor-díj elismerésben részesül.

Isten éltesse Sánta Csabát!

Páll Lajos (Korond, 1938.04.03. – Székelyudvarhely, 2012.11.09.) festő,költő.Tizennyolc (!) gyerekes, fazekas családban születik. Az elemi iskoláit a szülőfalujában járja. Művészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban kezdi, ahol Bordi András és Nagy Pál a tanárai. Érettségi után csak egy évvel később, 1956-ban veszik fel a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, itt Mohy Sándor és Kádár Tibor a mesterei.Az 1956-os magyar forradalom melletti kiállása miatt, koncepciós perben 1958-ban börtönbűntetésre itélik és 1962-ig raboskodik először Szamosújváron, majd a Duna-deltában Páskándi Gézával és Fülöp G. Dénessel együtt. Szabadulása után hazatér szülőfalujába, családot alapít, ott él és alkot szabadfoglalkozású művészként a haláláig. Első kiállítását 1965-ben Marosvásárhelyen rendezi. Itt még kiállít 1970-ben, továbbá Kolozsváron (1968, 70), Csíkszeredában (1970). A rendszerváltás hajnalától szerepel az anyaországban, az 50. születésnapján, 1988-ban budapesti kiállítással köszönti az Erdély Művészetéért Alapítvány. (Megnyitja Csurka István, közreműködik a Muzsikás együttes.) Munkáiból Magyarországon kiállítások nyílnak Budapesten (1993, 98, 08, 11), Szegeden (1988), Pápán (1997), Győrben (1999), Makón (1999) és Egerben (2006), de alkotásai eljutnak Szuttgartba (1993) és Genfbe (1994) is. Halálát követően emlékkiállításokat rendeznek 2013-ban Székelyudvarhelyen, Budapesten, Miskolcon, Esztergomban, 2014-ben újra Budapesten és 2018-ban Marosvásárhelyen.Monográfia munkásságáról először a Műterem sorozatban jelenik meg 2001-ben, majd a 70. születésnapján a Csantavér- és a Pallas-Akadémia Kiadók közös gondozásában (Kozma Huba és Gálfalvi György szerkeztésében), legutóbb 2014-ben a Nemzetstratégiai Intézet kiadásában. Tizennégy kötete jelenik meg versekkel, gyermekversekkel és mesékkel, amiket többször rajzaival, képeivel illusztrál.2002-ben “Érdemes művész”, a forradalom 50. évfordulóján “56-os aranykereszt”, 2011-ben “Kiváló művész” és Szervátiusz Jenő-díj elismerésekben részesül. A Magyar Művészeti Akadémiának 2011-óta rendes tagja.

Jándi Dávid (eredeti nevén Léderer Dávid, Jánd, 1893.04.03. – Nagybánya, 1944.05.??.) festő.

Elszegényedett zsidó család gyermeke, apja korábban kisbirtokos volt.Élete nagy részét Nagybányán tölti, ahol 1911-től Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János növendéke. 1914-től frontszolgálatot teljesít, 1916-ban orosz fogságba esik, de 18-ban már újra a festőiskolában dolgozik. 1920-ban Budapestre költözik és kétlaki életet él. Nyáron Nagybánya, a többi időben Budapest. 22-ben egy fél évet tölt a Képzőművészeti Főiskola Grafika Tanszékén, 1925 és 30 között szinte évente jár Olaszországba (Velence, Firenze, Róma, Taormina).

Munkáiból kiállításokat Budapesten (1923, 26, 34), Kolozsváron (1925, 27, 31) és Nagybányán (1926, 31, 34) rendeznek, emlékkiállítása halála után 22 évvel, Budapesten kerül megrendezésre.

Munkásságáról monográfia 1994-ben jelenik meg Szűcs György és Zwickli András tollából, a Mission Art Galéria kiadásában.

A Nagybányai Festők Társasága 1926-ban választja tagjai sorába. Megalakulásától, 1930-tól tagja a Barabás Miklós Céh-nek.

1944-ben Nagybányáról deportálják, és a vagonból történő szökése közben lelövik.

Karancsi Sándor (Nagyszalonta, 1932.04.02. – Gyergyószentmiklós, 2003.10.28.) grafikus, festő.

Az elemi nyolc osztálya után vasbetonszerelőként dolgozik, közben elvégzi a kolozsvári Művészeti Líceum esti tanfolyamát, ezután pedig az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán előbb szobrászatot, majd festészetet tanul. Mesterei Kós András, Mohy Sándor és Feier Péter. A főiskola elvégzését követően Gyergyószentmiklósra költözik, ott tanít rajzot nyugdíjazásáig a Salamon Ernő Líceumban és él haláláig.

Mintegy 500 ex librist készít rézkarc és rézmetszet technikával. Szépirodalmi- és mesekönyvekhez, verses kötetekhez készít illusztrációkat többek között Ady Endre, Juhász Ferenc és Kányádi Sándor verseihez. Munkái a romániai magyar folyóiratok és napilapok hasábjain jelennek meg.

Kiállításokat szülővárosában, Nagyszalontán (1958), választott hazájában, Gyergyószentmiklóson (1965, 72. 02, 04), Csíkszeredában (1972, 75, 89), Marosvásárhelyen (1977) és Miskolcon (1991) rendeznek munkáiból.

Életéről monográfia 2002-ben jelenik meg Dézsi Zoltán és Bajna György tollából.

Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központban 2010 decemberében emléktermet avatnak tiszteletére. Karancsi Sándor Emléknapot – Szinpóziumot és Kiállítást – szerveznek a halálának 10-ik évfordulójára.

Dabóczi Mihály (Marosszentkirály, 1905.03.29. – Budapest, 1980.02.22.) szobrász.

Édesapja tanárember. Nyolcgyerekes családban nevelkedik. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdi, 1923-ban érettségizik. 29-ben Budapestre költözik és a következő évben felvételt nyer a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. Itt Kisfaludi Strobl Zsigmond a mestere, majd a végzés után 3 évig a tanársegédje. Ezután két évet állami ösztöndíjjal Rómában tölt.

Aktív sportoló, 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vív. 1944-ben bevonul katonai szolgálatra, majd 45-ben szovjet fogságba esik, de az év végére hazajut Budapestre.

Jelentősebb köztéri alkotásai láthatóak Budapesten, amelyek közül a legismertebbek: Fürdőző nő (1936), Ludas Matyi (1954), Tavasz (1961), Fiú hallal (1964), Erő (1968) és a Bámészkodó fiú (1978). Tápiószentmártonban a Szent Borbála (1939), Baktalórántházán az Ülô nő, Csongrádon a Fekvő nő (1963) és Martfűn a Thália (1964) című alkotásai is a kiemelkedő munkái közé tartoznak.

A római ösztöndíját 39-ben vernisszázzsal zárja, Budapesten 40-, 42- és 80-ban rendeznek kiállítást szobraiból.

Monográfia Prohászka László tollából készül a művész 100. születésnapján a Körmendi Galéria kiadásában.

A számos köztéri szobra mellett alkotásai megtalálhatóak magán- és kiemelkedő közgyűjteményekben.

Nagy István (Csíkmindszent, 1873.03.28. – Baja, 1937.02.13.) festő.

Három fiúgyerekes gazdálkodó családban születik. Édesapját már 15 éves korában elveszíti. Ösztöndíjakkal, támogatók segítségével 30 éves koráig tudja képezni magát. A Csíkszeredai Gazdasági Népiskola után a Kolozsvári Állami Tanítóképző következik, majd Budapesten a Magyar Királyi Mintarajztanoda, ahol rajztanár szakon szerez diplomát 1898-ban. Ösztöndíjjal előbb a Müncheni Királyi Akadémián (1898-99), utána Párizsban a Julian Akadémián (1899-1900) képezi magát. 1902 őszétől egy ösztöndíjas évre eljut Rómába is.

1903 és 10 között bejárja az egész (akkori) Magyarországot. A háború alatt a 24-es Székely Honvéd Gyalogezredben Varga Nándor Lajossal és Márton Ferenccel a parancsnok által meghatározott harctéri jeleneteket festik. A háború befejezését követően hazamegy, majd 1919-ben elhagyja szülőfaluját, előszőr Csíkszereda, majd Kolozsvár, innen pedig Budapestre költözik.

Sohasem volt klasszikus értelembe vett műterme, az országot járva általában a természetben készíti munkáit. Vélhetően ebből adódóan főleg csomagolópapírra, pasztelkrétával dolgozik. 1933-ban közel négyévtizedes vándorélet után érkezik családjával Bajára és itt él haláláig.

Első kiállítása 1902-ben Csíkszeredán kerül megrendezésre, amit itt további kettő követ (1908, 12). Erdélyben bemutatják munkáit még Kolozsváron (1926, 27, 29), Brassóban (1929) és Marosvásárhelyen (1914), ahol születésének 100. évfordulójára is rendeznek emlékkiállítást. A budapestiek először 1914-ben ismerhetik meg alkotásait, amit még számos kiállítás követ életében (1923, 27, 29, 30, 33, 34, 35) és emlékkiállítás is (1967, 2007, 19).

Az első monográfiát Surányi Miklós írja 1923-ban a Singer és Wolfner gondozásában, majd 77-ben Solymár István, 84-ben Murádin Jenő tollából jelenik meg méltatás. Legutóbbi a Kieselbach Galéria kiadványa közel 600 oldalon, rendkívül széleskörű kép és ismeretanyaggal, nagyon elegáns és monumentális kivitelben.

Számos helyen él emléke. Csíkmindszenten hajdani szülőháza helyét bronzplakettes emlékkő jelöli és az általános iskolát is róla nevezik el. Csíkszeredában egy sétány és a Zene- és Képzőművészeti Középiskola viseli a nevét. Baján a róla elnevezett képtár előtt, Varga Imre alkotta szobor őrzi emlékét. A Kecskeméti Képtárban külön teremben mutatják képeit.

Köllő Margit (Gyergyócsomafalva, 1944.03.27. – Sepsiszentgyörgy, 2019.05.06.) textilművész, grafikus.

Művészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban kezdi, ahol Nagy Pál, Barabás István, Izsák Márton és Piskolti Gábor a tanárai. Ezután a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola következik, a textil szakon végez Szentimrei Judit és Ciupe Mária mesterek irányításával.

A főiskola elvégzését követően húsz évig a brassói Zene- és Képzőművészeti középiskola tanára, majd 1990-től nyugdíjba kerüléséig a Plugor Sándor Művészeti Líceum képzőművészeti tagozatán tanít. 1990-től Sepsiszentgyörgyön él és alkot.

Jelentősebb kiállításokat rendez Brassóban (1973, 76, 88, 91), Csíkszeredában (1996, 2010), Marosvásárhelyen (2010) és Sepsiszentgyörgyön (1993, 99, 10, 18), de alkotásai 1995-ben eljutnak Veszprémba is.

Munkásságáról Gazda József tollából jelenik meg monográfia, a Múzeum sorozat keretében, a Pallas Akadémia Kiadó gondozásában. Az újjáalakult Barabás Miklós Céh-nek 1994-óta tagja, munkásságát 2012-ben Szolnay Sándor-díjjal ismerik el.

Mohy Sándor (Dercen, 1902.03.23. – Kolozsvár, 2001.08.11.) festő, művészpedagógus.

A Munkácsi járás kis falujából a család 1910-be beköltözik Szatmárnémetibe és itt jár elemi iskolába majd a Szatmári Református Gimnáziumba. 1924-25 nyarán a nagybányai festőiskolát latogatja, ahol Thorma János korrigálja a rajzait, Ziffer Sándor és Ferenczy Károly életre szóló példát mutatnak a számára művészetükkel. 1926 és 29 között az akkor alakuló Kolozsvári Képzõművészeti Iskola növendéke, itt rajztanári diplomát szerez. 31-től óraadó tanár a Szatmári Református Gimnáziumban. 1933-ban festőiskolát nyit Szatmáron a saját műtermében. 1936-ban megnősül, 37-ben Désre költöznek, ahol tanári kinevezést kap az Andrei Muresianu Líceumba. 38-tól átveszi és újjászervezi a Szopos Sándor alapította dési szabad festőiskolát. A Kolozsvári Ion Andreescu Képzőmüvészeti Főiskola festészeti tanszékén 49-tôl tanít, 67-től rektor-helyettes egészen nyugdíjba vonulásáig (1970).

Rendszeresen kiállít Kolozsváron (1966, 70, 75, 87, 89, 97), Désen (1940, 42, 74), de munkái eljutnak Marosvásárhelyre (1978), Sepsiszentgyörgyre (1978), Bukarestbe (1973, 77) és Budapestre (1992, 2012) is.

Munkásságáról monográfia Banner Zoltán tollából jelenik meg a Kritérion Kiadó gondozásában 1982-ben. 1957-től gyakran publikál az erdélyi sajtóban. Írásaiban pályatársairól, kiállításokról, a kortárs művészeti élet jelenségeiről értekezik. Írásainak gyüjteményes kiadása 1981-ben “Műhelynapló” címen jelenik meg a Dacia Kiadónál.

A Barabás Miklós Céhnek 1941-től tagja. A Munkaérdemrend III. fokozata elismerést 1964-ben, a Kulturális Érdemrend IV. fokozatát 1968-ban kapja meg. 1999-ben Kolozsvár díszpolgárává választják.

A 100. életévében Kolozsváron hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Gáll Ferenc (Kolozsvár, 1912.03.22. – Párizs, 1987.12.12.) festő.

van.Első művészeti tanulmányait a Kolozsvári Szépművészeti Iskolában végzi 1926 és 29 között. Az utolsó két év nyári gyakorlatát a Nagybányai Szabadiskolában tölti, ahol Krizsán János és Mikola András korrigálják rajzait. 1929-ben utazik Rómába, ahol az Academia delle Arti növendékeként Umberto Coromaldi osztályába jár, majd 1936-tól Párizsba, Andre Devambez műhelyében tanul. 1942-ben tér vissza Nagybányára és családot alapítva ott él 44-ig. Mint frontszolgálatot teljesítő magyar katona 45-ben a szövetségesek fogságába kerül. Szabadulása után végleg Párizsban telepedik le, francia állampolgárságot kap, festőként és a művészeti élet szervezőjeként tevékenykedik ott haláláig.Munkáiból Kolozsváron először 1932-ben rendez kiállítást, amit 33-ban római majd 37-ben budapesti kiállítás követ. Gyakran vesz részt különböző párizsi szalonok kiállításain, tagja az Art Libre-csoportnak. 1946-tól rendszeres kiállítója a Salon des Indépendants-nak, majd 1975-től egy ideig annak alelnöke. 1953-ban több hónapot tölt New Yorkban, ahol kiállításon is bemutatkozik.A 70-es években hazalátogat és elmegy a Székelyföldre is.(A fotón George Olariu, Hunyadi László, Gáll Ferenc és Balázs Imre látható. Forrás: balazsimre.hu)

Vinczeffy László (Atyha, 1946.03.21.) festő, restaurátor.

Művészeti tanulmányait a Marosvá-sárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban kezdi 1961-ben Nagy Pál, Piskolti Gábor, Barabás István és Izsák Márton tanárok irányításával. Ezután, 1970-ben a Kolozsvári Rajztanárképző Főisko-lát végzi, ahol mesterei Pia Anasta-siu és George Patrascu. 1970-79 között Zágonban rajzot tanít. Ezt követően Sepsiszentgyörgyre köl-tözik, ott él és alkot. 1979-83 között Bukarestben a Nicollae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán restau-rátor szakot végez. A Székely Nem-zeti Múzeumban több mint 30 évig restaurátorként dolgozik nyugdíja-zásáig.

A jelentős erdélyi városok mellett (Sepsiszentgyörgy 1973, 93, 99, Kézdivásárhely 73, Kolozsvár 78, Brassó 84, Marosvásárhely 86) munkái eljutnak Bukarestbe (2003), az anyaországba (Budapest 14, 18, Miskolc 96, Szentendre 09) és a Németországi Nürnbergbe (95) is.

Munkásságáról 2008-ban jelenik meg monográfia a Műterem sorozat (Pallas Akadémia Kiadó) keretében.

Újjáalakulásától, 1994-től tagja a Barabás Miklós Céhnek. 98-ban Szolnay Sándor-, 2008-ban Mun-kácsi Mihály-díjjal ismerik el mun-kásságát. 2011-óta a Magyar Mű-vészeti Akadémia tagja.

Kemény Zoltán (Banica, 1907.03.21. – Zürich, 1965.06.14.) pop art szobrász, festő.

Művészeti tanulmányait a Budapesti Iparművészeti Iskola bútortervezés, belsőépítészet szakon kezdi 1923-ban, mestere Kaesz Gyula. A végzést követően 1927-ben beiratkozik a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, itt Vaszary János a mestere. Közvetlenül a főiskola elvégzését követően kivándorol és Párizsban telepedik le. 1940-42 között Marseille-ben dolgozik, majd 42-ben Zürichben költözik és ott él haláláig.

Rendszeresen állít ki Zürichben (1945, 47, 49, 51, 55, 59) és Párizsban (1946, 49, 55, 57, 59, 61, 66), de alkotásai eljutnak Berlinbe (1956), Londonba (1958, 67), Brüsszelbe (1967), Rómába és Milánóba (1965) továbbá az amerikai földrészre Chicago-ba (1954) valamint New York-ba (1960) is. Az anyaország főváro-sában kiállítást először halála után, 1985-ben rendeznek a Szépművé-szeti Múzeumban, majd 1966-ban a Műcsarnokban.

1984-ben az özvegye, Szemere Madeleine festő a Szépművészeti Múzeumnak ajándékoz 400 művet a hagyatékából. Alkotásai zürichi, londoni, berlini, duisburgi és buda-pesti közgyűjteményekbe kerülnek. A párizsi Museé d Art Moderne-ben külön teremben mutatják be alkotá-sait.

Mikola András (Nagypeleske, 1884.03.17. – Nagybánya, 1970.06.04.) festő, művésztanár.

Az érettségit követően jogi tanulmányokat kezd Debrecenben, de azt megszakítva a festészet felé fordul. Magához vonzza a Nagybányai Festőiskola, és 1905-ben beíratkozik Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájába. Még ebben az évben Szatmár vármegye ösztöndíjával eljut Párizsba, ahol a Julian- és a Delécluse Akadémia tanóráit látogatja. 1908-tól a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Ferenczi Károly és Székely Bertalan. Az 1910-es évek elején ösztöndíjakkal eljut Olaszországba és Németországba is. Ezt követően nyaranta Nagybányán, télen Budapesten dolgozik.

Megalakulásától, 1911-től tagja a Nagybányai Festők Társaságának, 1927-ben egyhangúlag a Társaság elnökévé választják. A művésztelepen Krizsán Jánossal, Börtsök Samuval és Ziffer Sándorral 1944-ig korrigálják a növendégek munkáit.

Kiállításokat Nagybányán (1912) és Budapesten (1907, 10, 26, 29) rendez, de munkái eljutnak Kolozsvárra (1932) is. A II. világháborút követően visszavonultan él, csak 1957 után kapcsolódik be ismét a művészeti életbe. Alkotásaiból 1961-ben Nagybányán, 1964-ben Bukarestben szerveznek gyűjteményes kiállítást.

Halála után jelenik meg Banner Zoltán előszavával a “Színek és fények” című önéletrajzi kötete. A 60-as években “Románia érdemes művésze” címet (1964) és a “Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend” (1966) kitűntetéseket kapja meg.

Nagybányán, 87. éves korában hunyt el.

Barát Móric (Sáránd, 1880.03.15. – Auschwitz, 1944.05.28.) festő, grafikus.

Tanulmányait a Magyar Királyi Mintarajztanodában (a Képzőművészeti Főiskola elődje) kezdi, 1903 és 04 között Münchenben folytatja, majd egy ideig grafikusként dolgozik Németországban. Hazatértét követően először Marosvásárhelyen tanít, ezután Nagyváradra költözik. Itt festőiskolát nyit Macalik Alfréddel és Mikes M. Ödönnel.

Először Budapesten, 1912-ben állít ki, majd 21-ben Marosvásárhelyen. 1922 és 39 között rendszeresen kiállít Nagyváradon, 42-ben Izsák Mártonnal közös vernisszázson szerepelnek.

1944-ben deportálják Auschwitzba, ahol rövid idön belül veszíti el az életét.

Budapesten, 2011-ben “Éhe a szépnek” című emlékkiállításon szerepelnek alkotásai Tibor Ernő, Mund Hugó, Leon Alex és Kara Mihály munkáival együtt.

Imets László (Zsögöd, 1934.03.13.) grafikus.

A csíkszeredai mûszaki középiskolában érettségizik 1952-ben. Ezután elôször a faiparban, majd fekete-kerámia mûhelyben dolgozik, ezt követôen a Néptanács Helységrendezési Osztályának technikusa nyugdíjazásáig. 1966-tól Gy. Szabó Béla bíztatására foglalkozik fametszéssel és készít exlibriseket is.

Az évek során több templom belsô berendezésének kialakításában vesz részt, számos környékbeli templom oltárát és berendezését tervezi. 1986-ban Tusnádfürdôre, az új templom részére készíti el a “XIV. Stáció” címû nagyméretû fametszet sorozatát. A csíkszeredai Millenniumi templom számára is készít faragott kereszutat, illetve a kézdivásárhelyi új katolikus templomban is sz ô munkái láthatóak.

A legjelentôsebb munkái templomokban kerülnek elhelyezésre, de e mellett kiállításokat is rendez Marosvásárhelyen (1994), Gyergyószentmiklóson (2000), Budapesten (1995, 15), Miskolcon (1993), Sopronban (1992, 02). 2017-ben “Húsvétra várva” címmel közös kiállításon szerepel együtt Plugor Sándor grafikáival Budapesten.

Ô készítette az Erdély Mûvészetéért Alapítvány emblémáját is.

Isten éltesse Imets Lászlót születésnapján!

Árkossy István (Kolozsvár, 1943.03.13.) grafikus, festô, író.

Mûvészeti tanulmányait 1966-ban fejezi be a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakán, mesterei Feszt László és Cs. Erdôs Tibor.

A végzést követôen, 1967-tôl húsz esztendôn keresztül a kolozsvári Utunk irodalmi-mûvészeti hetilap grafikai szerkesztôje. A lap tipográfiájának tervezése mellett újságokat és könyveket illusztrál és tervez, színházi mûsorfüzeteket, plakátokat készít és így folyamatosan jelen van Erdély szellemi életében. Több mint 300 könyv grafikai megalkotása fûzôdik a nevéhez. 1987-óta családjával Budapesten él. Szabadfoglalkozású mûvész.

Sûrün szerepel kiállításokon. Rendszeres és aktív kiállítója szülôvárosának, Kolozsvárnak (1972, 75, 82, 03, 13, 16, 18, 21), eljut Kézdivásárhelyre és Sepsiszentgyörgyre (1974) valamint Csíkszeredába és Székelyudvarhelyre (1983) is. Már fiatalon kiállít Bukarestbe (1972, 75), Barcelonába (1978), New Yorkba (1988), és jelentôs német városokba (Stuttgart, Frankfurt 1989). A budapesti közönség elôször 1984-ben láthatja alkotásait, majd ezt követôen rendszeresen megismerheti újabb és újabb munkáit (1988, 89, 93, 04, 09, 11, 13, 15, 16, 17, 18). Közép-Európa legjelentôsebb városaiba is eljutnak az alkotásai (Prága 2014, Bécs 2018, Pozsony 2018).

Pályafutását méltató monográfia 2011-ben jelenik meg Banner Zoltán tollából a Mentor Kiadó gondozásában. 2020-ban már a hetedik kötete lát napvilágot “Világsíkok – Ábrázolás és tükrözés” címmel a Magyar Napló Kiadónál.

2017-tôl tagja a Barabás Miklós Céhnek. Mûvészeti tevékenységét 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje- és ugyanebben az évben Szolnay Sándor-díjjal ismerik el.

Isten éltesse Árkossy Istvánt 78. születésnapján!

Román Viktor (Homoródszentmárton, 1937.03.12. – Saron-sur-Aube, 1995.04.12.).

Szülei székely földmûvesek, édesapja egyúttal a falu egyetlen hentese. Mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumban kezdi, ahol Izsák Márton a tanára, majd a Bukaresti Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskolán folytatja. Itt Constantin Baraschies és Ion Murnu a mesterei. 1967-ben a British Council ôsztöndíjával hat hónapot tölt Londonban, a Royal College of Artban. A következô évben kivándorol Franciaországba, ott telepedik le és dolgozik a haláláig.

Jelentôsebb köztéri alkotásai láthatóak Bukarestben (Korcsolyázó lány, 1966) és további tíz franciaországi településen. Bukarest (1962, 65) és Kolozsvár (1962) után kiállításokat rendez alkotásaiból Rómában (1966) , Londonban (1968) és Párizsban (1973, 95). Munkái Budapestre elôször halála után, 1997-ben jutnak el. Homoródtól Párizsig címet viselô emlékkiállítása eljut Székelyudvarhelyre, Vargyasra, Székelykeresztúrra, Sepsiszentgyörgyre, Kolozsvárra, Bukarestbe, Marosvásárhelyre és Budapestre is.

1976-ban Eugen Schileru tollából kétnyelvû (román – francia) monográfia jelenik meg róla, majd késôbb Veress Ferenc mûvészettörténész “A szoborba gyúrt lélek” címû munkáját adja ki a Mentor Kiadó.

1994-ben a francia lovagrend mûvészeti díjával (Chevalier des Arts et Lettres) tûntetik ki.

Szülôvárosában 1996-tól általános iskola viseli a nevét. 2008-ban a Homoródszentmártonhoz tartozó Bükkfalván Román Viktor köztérre szánt alkotásainak nagyított replikáiból szoborpark létesül. A Homoródszentmártoni Nemzetközi Képzômûvészeti Alkotótábor is a mûvész nevét veszi fel 2017-ben.

(A bronz portrészobor Hunyadi László alkotása.)

Varga Albert (Budapest, 1900.03.09. – Párizs, 1940.04.10.) festô, grafikus.

Középiskolai tanulmányait Temesváron végzi, majd ezt követôen a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán Réti István növendéke, utóbb tanársegédje. Temesvári mecénások támogatásával Drezdába, Münchenbe és Párizsba tud menni tanulmányútra. Hazatérve Temesvárra a gyárvárosi mûtermében Kóra-Korber Nándor grafikussal és Gallas Nándor szobrásszal Mûvészeti Szabadiskolát nyit és tart fenn, amelyhez késôbb Podlipny Gyula festô- és grafikusmûvész is csatlakozik. Munkáiból többször rendeznek tárlatokat Temesváron. 1925-ben Párizsban a Galerie Zodiaque gyüjteményes kiállításon mutatja be a munkáit. 1928-ban véglegesen a francia fôvárosba költözik. Párizsi sikerei ellenére 1932-ben hazajön és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Szabadság címû sajtóorgánum mecénása lesz majd, amikor tönkremegy és nem tudja folytatni a lap pénzügyi támogatását, visszamegy Párizsba. 1937 szeptemberében súlyos autóbalesetet szenved és a fejsérülésébôl nem tud rendesen felgyógyulni. Az ebbôl adódó alkotói és magánéleti válságából 1940 áprilisában az önkéntes halálba menekül.

Gaál András (Gyergyóditró, 1936.03.09.) festô.

Mûvészeti tanulmányait 1950-ben a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumban kezdi, ahol Barabás István, Bordi András és Piskolti Gábor a tanárai. Ezt követôen, 1954 és 59 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola hallgatója, itt Miklóssy Gábor, Abrudán Péter és Harsia Theodor a mesterei. 1959-tôl rajztanár nyugdíjazásáig Csíkszeredában, elôbb a Márton Áron Gimnáziumban, majd 1973-tól a Mûvészeti Líceumban. A Hargita napilap grafikai szerkesztôje (1973) és állandó munkatársa. 2001-óta Magyarországon, Pannonhalmán él, de s szülôföldjén is van mûterme, és ott is alkot.

1974-ben a gyergyószentmiklósi kultúrház fôhomlokzatára mozaik kompozíciót készítenek Márton Árpáddal, majd 1985-ben a tervei alapján Egri László kolozsvári üvegmûvész készíti el a tusnádfürdôi Kisboldogasszony Plébánia szines üvegfelületeit (szentkép vitrók). A hajdúhadházi iskola dísztermét ékesítô Kodály pannót 1994-ben készíti.

Hosszú és termékeny pályafutása alatt rendszeresen állít ki az erdélyi magyar városokban, munkái eljutnak többek között Budapestre, Debrecenbe, a németországi Essenbe, a franciaországi Laonba és a Japán Toyamába is. A 80. születésnapját életmûkiállítással köszöntik a Csíki Székely Múzeumban.

Újjáalakulásától, 1994-tôl tagja a Barabás Miklós Céhnek. Munkásságát 1996-ban Pro Urbe Csíkszereda-, 99-ben Szolnay Sándor-, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje-, 19-ben Szervátiusz Jenô-díjjal ismerik el.

Isten éltesse a 85. születésnapján Gaál Andrást!

(Az üvegképrôl készült fotó Sántha Imre Géza felvétele.)

Hervai Katalin (Sepsiszentgyörgy, 1957.03.08.) grafikus.

Édesapja Hervai Zoltán festômûvész. Mûvészeti alaptanulmányait 1973-ban a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban kezdi, de az 1975-ös hatalomkritikus plakátozó diákmegmozdulásban való részvétele miatt kizárják. 1978-ban veszik fel a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolára, ahol Feszt László és Ion Horváth Bugnariu a mesterei. A végzést követôen hazamegy Sepsiszentgyörgyre, 1982-tôl a városi középiskola, majd 1990-tôl a Plugor Sándor Mûvészeti Líceum rajz- és grafika tanára nyugdíjazásáig. Sepsiszentgyörgyön él és dolgozik.

Munkáiból az erdélyi nagyvárosokban, Sepsiszentgyörgyön (1983, 96, 98), Kézdivásárhelyen (1976), Székelyudvarhelyen (1984), Brassóban (1987, 2015), Kolozsváron (1983), valamint Bukarestben (1979), továbbá az anyaországban (Budapest 1979, 90, Eger 91, 98, 07, Veszprém 93, 2000) rendeznek kiállításokat. 2019-ben az Erdélyi Mûvészeti Központ életmûkiállítást rendez a munkáiból.

Ô készíti a 2006-ban felszentelt sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templom oltárképét és további képeit (ezek a munkák önálló méltatást érdemelnek).

2017-óta tagja a Barabás Miklós Céhnek.

(A portré Sántha Imre Géza felvétele.)

Ipó László (Felsőboldogfalva, 1911.03.04. – Székelykeresztúr, 1991.03.22.) festő.

Tanulmányait a Székelykeresztúri Gimnáziumban végzi, rajztanára Daday Gerő. Mesterségbeli tudását ezt követően önerőből szerzi meg. A portréfestés fogásaiba Ács Ferenc vezeti be. 1941-ben Kolozsváron elnyeri az Orvosi Egyetem képzőművészeti pályázatát, így több mint 70 egyetemi professzor arcképét festi meg. A II. világháborút követően visszahúzódik Székelykeresztúrra, 1944-ben véglegesen a városban telepedik le. Itt él és alkot haláláig.

Kiállításokat Székelykeresztúron (1936, 1982) és Székelyudvarhelyen (1981) rendez. Halála után emlékkiállításokat rendeznek Kolozsváron (1999), Marosvásárhelyen (2002) és Székelyudvarhelyen (2019). 2011-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából “Száz év, száz kép” címmel rendeznek nagyszabású életműkiállítást Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában.

1981-ben 26 olajfestmény odaajándékozásával létrehozza Székelykeresztúr önálló képtárát, amiből az Ipó László Állandó Képtár is megszületik. 1991-től Székelykeresztúr díszpolgára. Halála után három évvel a fia és 30 lelkes támogató létrehozza az Ipó László Kultúrális Alapítványt. 1995-ben emléktáblát helyeznek el annak a székelykeresztúri háznak a falán, ahol 49 évet élt és alkotott. (A féldombormű Hunyadi László szobrászművész alkotása.)

Plugor Sándor (Kökös, 1940.03.04. – Sepsiszentgyörgy, 1999.02.20.) grafikus, muzeológus, díszlettervező.

Nagy Pál felfedezettjeként és inspirálására kezdi tanulmányait 1954-ben Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban. Innen megy Kolozsvárra a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol Miklóssy Gábor a mestere.

A főiskola elvégzését követően, 1964 és 70 között rajztanár Brassóban és az Astra román folyóirat képszerkesztője. 1970-től családjával (haza)költözik Sepsiszentgyörgyre és a Kovászna Megyei Múzeum (1990-től újra Székely Nemzeti Múzeum) munkatársa, valamint díszlettervező az Állami Székely Színházban. Közben tanít a (később róla elnevezett) Művészeti Líceumban is.

1961-től közel 60 kiadványhoz készít illusztrációkat, folyóiratoknak és könyvkiadóknak is dolgozik. Számos verseskötetet (pl.: Petôfi, Ady, Szilágyi Domokos) és irodalmi munkát is illusztrál. A “Szarvassá vált fiúk”-hoz készült illusztrációival 1971-ben elnyeri “Az év legszebb könyve” díjat. Grafikusa számos színházi műsorfüzetnek, katalógusnak, jelmez- és díszletterveket készít.

Sűrűn szerepel kiállításokon. Pályafutásának első tíz évében a munkáiból kiállítást rendeznek Kolozsváron (1964), Csíkszeredában (1965), Sepsiszentgyörgyön (1970) és Bukarestben (1970). Alkotásai eljutnak az USA-ba (1976 Miami, New Brunswick, Arlington), az NSZK-ba (1979 Böblingen és 1984 Dortmund) valamint az anyaországba (1988, 95 Budapest, 89 Debrecen és 97 Miskolc). Halála után rendezett emlékkiállításai: Sepsiszentgyörgy 2000, 02), Kolozsvár (2002, 12) és Budapest (2002). A 80. születésnapján nagyszabású életmű kiállítása nyílik Budapesten. Ekkor adja ki a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó a róla készült, rendkívül igényes monográfiát.

Újjáalakítása, 1994-óta tagja a Barabás Miklós Céhnek. Nevét Sepsiszentgyörgyön a Művészeti Líceum veszi fel. Emlékét és munkáit a családja gondozza.

Sükösd Ferenc (Alsósófalva, 1933.03.03. – Marosvásárhely, 1972.12.22.) festő.

Művészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban 1949 – 53 között végzi, majd a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatja 1953 – 59 között. Itt Kádár Tibor és Miklóssy Gábor a mesterei.

Tanulmányai befejezését követöen, 1960 – 72 között a Marosvásárhelyi képtár muzeológusa. Tragikusan fiatalon, 39 évesen, egy szerencsétlen balesetben (Karácsony előtti éjjelen, alvás közben széndioxid mérgezést szenved a lakásában) veszíti el az életét.

Munkáiból Marosvásárhelyen (1968), Csíkszeredában (1970) és Székelyudvarhelyen (1970) rendez kiállításokat. Alkotásai főleg halála után kerülnek bemutatásra számos rangos kiállítóhelyen, az említett székely városok mellett Kolozsváron (1981, 1996), Sepsiszentgyörgyön (2017) és az emlékkiállítások sora eljut Budapestre (1997) a Vármegye Galériába is.

1990-ben szülôfaluja általános iskolája felveszi a Sükösd Ferenc nevet, majd 1995-ben emlékház is nyílik Alsósófalván.

Emlékét és munkáit a családja gondozza.

Salló István (Csíkzsögöd, 1932.03.03. – Tatabánya, 2003.09.30.) csíki székely faszobrász.

A Csíkszeredai Gimnáziumban érettségizik, majd a Csíksomlyói Tanítóképzőben szerez irodalom-rajz szakos diplomát. 1951 – 59 között Gyimesközéplokon, Csíkszentimrén majd Csíkdánfalván tanít. 1959-től a Csík rajoni Művelődési Ház vezetője. 1968 – 78 között a Hargita Megye Népi Alkotások Házának az igazgatója. 1978-ban telepedik át családjával Tatabányára.

A Magyar Millennium alkalmából az Árpád-házi királyokról készít dombormű-sorozatot. A 23 király képmását ábrázoló alkotást a tatabányai városháza dísztermében helyezik el. Jelentősebb köztéri alkotásai láthatóak Tatabányán ( Három kopjafa, fafaragványok az Új Köztemetőben, készült 1985-ben és a Pro Pátria 1956-os emlékoszlop az Óvárosi Temetőben, készült 1989-ben), Nógrádon, a vár oldalában a Honfoglalás 1100. évfordulójára készült szoboregyüttes és Budapesten, a Kelenföldi Szent Gellért templomban Márton Áron domborműve.

Jelentősebb kiállításokat rendez Csíkszeredában, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson, áttelepülése után Tatabányán, Debrecenben, Győrben és 2000-ben Budapesten.

Az Árpád-házi királyokról faragott munkáit Nemeskürti István és Hajdú Demeter Dénes előszóival , a Millenniumi Esztendőben, az Erdély Művészetéért Alapítvány kiadja.

A Márton Áron Főgimnázium himnusza, valamint a csíkszeredai jégkorongozók indulója a “Hajrá fiúk” című hokihimnusz szövegének a szerzője.

1987-től Csorna város díszpolgára.

Tibor Ernő (Nagyvárad, 1885.02.28. – Dachau, 1945.04.20.) festő.

Fischer Sámuel és Weintraub Antónia gyermeke. Középiskolai tanulmányait szülővárosának főreáliskolájában végzi. A budapesti Magyar Királyi Mintarajztanodában 1904-05-ben Zemplényi Tivadar tanítványa. Ezt követően Nagyvárad város ösztöndíjával az 1906-07 esztendőkben Párizsban a Julian Akadémián, Jean-Paul Laurens irányításával képezi magát. Párizs után több sikeres kiállítást rendez Svéd-, Német- és Franciaországban. A ‘20-as évek elején a nagybányai festőkolónián és a felsőbányai művésztelepen dolgozik. 1925-ben Párizsba, 1926-ban Olaszországba megy festeni. Hazajötte után Nagyváradon él, dolgozik és festőiskolát is működtet.

1944-ben deportálják, Dachau egyik külső táborába kerül és annak felszabadulása küszöbén, 1945 áprilisában hal meg.

1990 januárja óta Tibor Ernő Galéria őrzi nevét Nagyváradon. Munkásságáról halála után több mint hetven évvel készül háromnyelvű monográfia Maria Zintz tollából, a Román Kultúrális Intézet kiadásában, 2016-ban.

Vecserka Zsolt (Körtvélyfája, 1941.02.27. – Marosvásárhely, 2016.12.08.) grafikus.

Édesapja malomtulajdonos, édesanyja tanítónô. Édesanyja nôvére, Ferenczy Júlia festômûvész, aki révén ismeri meg Gy. Szabó Béla kolozsvári grafikust. Ô inspirálta jelentôsen mûvészeti érdeklôdését.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizik 1959-ben. Az Állatorvosi Technikum mellett párhuzamosan a marosvásárhelyi Népi Mûvészeti Iskola grafikai osztályát is végzi.

Földméréssel és térképészettel foglalkozik, ezek mellett amatôrként készíti munkáit. Több mint 40 év alatt 236 exlibrist és 30 fametszetet készít. Az anyaországi kisgrafikai mozgalom jelentôs, jól ismert személyisége.

(A portré Szölgyémi Pál fotója.)

Cs. Erdôs Tíbor (Berettyóújfalú, 1914.02.27. – Kolozsvár, 2015.02.11.) festô, grafikus, díszlettervezô.

Édesapja ügyvéd, édesanyja tanítónô. Az érettségi után rendkívüli kézügyessége miatt vasesztergályos szakmát tanul Nagyváradon. 1939-40-ben a brassói repülôgyárban, a kisérleti osztályon dolgozik. A második bécsi döntés megnyitja a lehetôségét a budapesti tanulásnak, felveszik a Magyar Királyi Képzômûvészeti Fôiskolára. Itt Szônyi István, Varga Nándor Lajos és Rippl-Rónai a mesterei. 1945-ben végez és hazamegy Nagyváradra. Alapító tagja és tanára a nagyváradi képzômûvészeti iskolának, a Kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézetnek(ami késôbb beolvad a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolába). 1959-ig tanít ezekben az intézményekben, ismertebb tanítványai Feszt V. László és Árkossy István. 1959-74 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház fôtervezôje. Munkáit Nagyváradon, Kolozsváron és Budapesten állítják ki.

Különösen sok portrét (mintegy 150-160) fest. A nevezetesebbek: Erdô János unitárius- és Tôkés László református püspöpökrôl.

A Barabás Miklós Céhnek 1994-es újjáalakítása óta tagja. 2002-ben a Románia Lovagkeresztje, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitûntetésekben részesül. Ugyanezen évtôl Berettyóújfalú díszpolgára. 30 alkotását a szülôvárosának ajándékozza, a munkák a mûvelôdési központban, a róla elnevezett teremben kerülnek végleges elhelyezésre.

Két héttel 101. születésnapja elôtt, otthonában hunyt el.

Makkai Piroska (Domány, 1910.02.23. – Budapest, 1998.05.21.) festô, grafikus.

Bányász családból származik. Petrozsényban végez polgári iskolát, majd ezután, 1929-ben felvételt nyer a Kolozsvári Szépmûvészeti Fôiskolára, ahol 33-ban kap rajztanári diplomát. Az 1934 – 35 tanévre ösztöndíjat kap a Budapesti Képzômûvészeti Fôiskolára, ahol Varga Lajos Nándor a mestere. 1935-tôl középiskolai rajztanárként dolgozik Nagyváradon majd késôbb Szászrégenben. 1944-tôl Nagybányán rajztanár a gimnáziumban.

Férjét a II. világháború kitörését követôen besorozzák, aki hadifogságba kerül. Több mint tíz év után szabadul ki és Magyarországra kerül. A család ekkor, 1956-ban eljön hozzá és létrejön a családegyesítés. Itt Budapesten a mûvésznô rajztanár 1965-ös nyugdíjazásáig.

Fôleg fametszési eljárással dolgozik. Jelentôsebb kiállításokat Nagyváradon, Kolozsváron, Nagybányán és Budapesten rendeznek munkáiból. A Barabás Miklós Céh tagja.

Örökségét és emlékét gyerekei ápolják.

Baász Imre (Arad, 1941.02.22. – Sepsiszentgyörgy, 1991.07.16.) grafikus, akciómûvész, képzômûvészeti szervezô.

A szülôvárosában befejezett líceumi tanulmányai után elôbb Marosvásárhelyen jár mûépítész tecnikumba, majd ezt követôen, 1965-ben nyer felvételt a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakára, ahol Feszt V. László a mestere. A fôiskola elvégzését követôen Kolozsváron szabadfoglalkozású mûvész. 1976-ban Sepsiszentgyörgyre kerül, ahol a képtár munkatársa lesz. Az állambiztonsági szervek már a hetvenes évek végétôl megfigyelés alatt tartják. 1982-ben menesztik múzeumi állásából, így újra szabadfoglalkozású mûvésszé válik. A kommunista rendszer bukását követôen, 1990-tôl a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezôje, a Bukaresti Képzômûvészeti Fôiskolaô tanára.

Alkotó tevékenysége mellett a mûvészeti közélet aktív résztvevôje, nemzedékének legendás szervezôegyénisége, aki országos- és nemzetközi avantgárd mûvészeti akciókat szervez.

Fiatalon, alkotó energiája teljében orvosi mûhiba (sterilizálatlan fecskendôtôl kapott vérmérgezés) áldozata lesz.

Munkáiból szülôvárosában rendszeresen szerveznek kiállításokat (1970, 71, 73, 80, 86), de alkotásai eljutnak a jelentôsebb városok kiállítótermeibe is (1974-ben Kolozsvár, Csíkszereda, Nagyvárad, 1976-ban Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és 1983-ban Brassó, Székelyudvarhely). A Kalevala illusztrációjának elismeréseként  1988-ban ösztöndíjasként eljut Finnországba. Ekkor munkáiból Turkuban, majd Stockholmban rendeznek kiállítást.

Halála után jutnak el alkotásai Budapestre, ekkor a kiállításhoz kapcsolódva, Chikán Bálint tollából monográfia is megjelenik munkásságáról (Szabad Tér Kiadó, 1994).

Nevét 1992-tôl a Baász Mûvészeti Alapítvány viseli. Egykori mûterme épületének falán, a város Régi piac-néven ismert részén , 2010-óta a lánya, Baász Orsolya által tervezett tábla ôrzi emlékét. Az Erdélyi Mûvészeti Központ halálának 25. évfordulója alkalmából emlékszimpóziumot szervezett  2016-ban.

Antal Imre (Gyimrsfelsôlok, 1944.02.22. – Gyimesfelsôlok, 2017.10.28.) csángó festô és grafikus.

A Gyimesekben nô fel, majd mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumban végzi 1957 és 62 között, Bordi András és Nagy Pál mesterek irányításával. A Líceum elvégzését követôen néhány évig Csíkszeredában dolgozik, majd 1968-ban hazatér szülôfajujába, és rajzot tanít az iskolában. Növendékei jelentôs hazai és nemzetözi gyermekrajzversenyek díjait nyerik el. Ezután alkotómunkáját gazdálkodó tevékenység mellett végzi.

Rendszeresen kiállít a szomszédos kultúrális központban, Csíkszeredában (1968, 70, 72, 75, 79, 85, 88, 95, 96). Munkái 1978-ban eljutnak Marosvásárhelyre és 1990-ben Budapestre is. Késôbb életmû kiállítást rendeznek alkotásaiból Budapesten (2009), Kolozsváron (2017) és a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (2017).

Két, alkotó tevékenységét bemutató monográfia jelenik meg. Az egyi a “Mûterem” sorozat keretében (Pallas Akadémia Kiadó, 2002), a másik Banner Zoltán tollából, Antal Imre a csángó festô címmel, a Hamvas Intézet kiadásában.

Az anyaország 2013-ban tevékenységét a Magyar Arany Érdemkereszt díjjal ismeri el.

Finta Edit (Kézdialmás, 1945.02.20.) festô, grafikus.

Ötgyerekes családban nô fel, 1950-ben kényszerlakhelyre, Szilágysomlyóra telepítik ki ôket. Iskoláit itt kezdi majd a Marosvásárhelyi Zene- és Képzômûvészeti Líceumban, Nagy Pál tanítása mellett folytatja. Innen vezet útja a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolára, ahol grafikai szakon végez 1974-ben. Mesterei Piskolti Gábor, Feszt László és Maxa Florin.

1977-tôl szabadfoglalkozású mûvész. 1990-ben áttelepül Magyarországra, Budán lakik.

Kolozsvári tartózkodása alatt rendszeresen állít ki a városban, majd munkái eljutnak az anyaországba (Budapest, Debrecen, Gödöllô, Esztergom) és Németországba (München, Offenbach, Iserlohn) is.

Macskássy József (Marosvásárhely, 1921.02.15. – Kolozsvár, 1994.10.12.) festô.

Mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Városi Szabadiskolában kezdi Bordi András és Aurel Ciupe tanítványaként. Ezt a Kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet követte, ami késôbb a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola lett. Mestere Miklóssy Gábor, tanulmányait 1948 és 53 között végzi. A fôiskola után Kolozsváron telepedik le. 1953 és 81 között az Úttörôház képzômûvészeti irányítója, majd a Mûvészeti Általános Iskola rajztanára nyugdíjazásáig. Az ezt követô idôszakban is aktívan alkot.

Jelentôsebb kiállításokat rendez Kolozsváron (1976, 80, 86, 91, 93), Marosvásárhelyen (1981), Stockholmban (1989) és Budapesten (1993).

Szécsi András 1934.02.15.

Szécsi András (Bukarest, 1934.02.15. – Marosvásárhely, 1991.10.20.) festô.

Bukarestbe szakadt székely családban született, iskoláit azonban már Székelykeresztúron járja. Elôbb az Orbán Balázs Unitárius Fôgimnázium, majd a Tanítóképzô. Ezután, 1953-ban nyer felvételt a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolára, ahol Szervátiusz Jenő, Kádár Tibor és Petre Abrudan a mesterei. Az 1956-os magyar forradalom iránti együttérzése miatt a fôiskoláról eltávolítják, de néhány társától eltétôen ô börtönbûntetés nélkül ússza meg. A fôiskola kényszerû befejezése után Székelykeresztúrra megy, családot alapít, majd késôbb Marosvásárhelyen telepednek le. 1973-ban országos festészeti díjat nyer és ezzel egy három hónapos ösztöndíjat is Párizsba. 1970 – 80 között a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának külsô munkatársa, a mûvészeti rovat egyik vezetője. Számos írása jelenik meg a városi újságokban. A romániai “forradalom” idején Budapesten van, készíti munkáit az anyaországi bemutatóra.

Jelentôsebb kiállításokat munkáiból Marosvásárhelyen (1965, 1982, 1987), Székelykeresztúron (1959, 1968), Kolozsváron (1981), Budapesten (1990), Hatvanban és Egerben (1991) rendeztek. Mûvészetének szeretete túlélte ôt, mert halála után több alkalommal rendeztek rangos emlékkiállításokat Marosvásárhelyen (2009, 2019), Kolozsváron (2005) és Budapesten (1992, 2004, 2015) is.

(A Bajor Andor – Szécsi András esten készült fotó Bach Lóránd felvétele.)

Székely József 1929.02.08.

Maros megyében született Székely József (Erdôszentgyörgy, 1929.02.08. – Székelyudvarhely, 2006.05.22) szobrász.

A Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola szobrász szakán tanul 1950 és 55 között, mesterei Vetró Artúr és Kádár Tibor. A fôiskola elvégzését követôen elôször szabadfoglalkozású mûvész, majd 1960-tól nyugdíjazásáig tanít a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzôben.

Székelyudvarhely egyik legjelentôsebb köztéri szobrásza. Városában látható a “Napozó nô” (készült 1969-ben), Tomcsa Sándor mellszobra (készült 1997-ben), Baróti Szabó Dávid mellszobra (készült 2005-ben) és a Fô téri szökôkút egyik alakja, a “Bokályfestô” (készült 1957-ben). A Gyergyôszárhegyi Mûvésztelep parkjában a “Lány” (készült 1979-ben), Kibéden a Kibédi Mátyus István portrédombormûvében (készült 2002-ben) és Erdôszentgyörgyön a kastély kertjében Rhédey Klaudia mellszobrában (készült 1996-ban és a mûvész halála után Sánta Csaba öntötte ki bronzba) gyönyörködhetünk. Sírja Székelyudvarhelyen, az unitárius temetôben található.

(A Baróti Szabó szobor avatásáról és a “Lány”-ról készült fotók Sántha Imre Géza felvételei.)

György Albert 1949.02.07.

Hargita megyében született György Albert (Lövéte, 1949.02.07.) szobrász.Mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Zene és Képzômûvészeti Líceumban kezdi, majd a Bukaresti Képzômûvészeti Fôiskolán folytetja. A diploma megszerzése után Szetmárnémetibe kerül, ahol rajzot tanít. 1987-ben kivándorol, Svájcban telepedik le. Az elmúlt évtizedekben minden munkáját bronzba öntötte.Jelentôs köztéri alkotása látható Genfben (Melankólia, készült 2012-ben) és Bodajkon (Tékozló fiú, készült 2013-ban, felállítva 2020-ban). Szatmárnémetiben Szabó Elemér tanár úr síremlékére dombormûvet készített.(A síremlékrôl készült fotó Orbán Róbert felvétele, a genfi szoborfotó forrása: kozterkep.hu)

Márkos András Kolozsvár, 1919.02.06.

Márkos András (Kolozsvár, 1919.02.06. – Kolozsvár, 1972.05.18.) szobrász, közösségszervezô.

A Kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizik 1938-ban. Még abban az évben felvételt nyer a Bukaresti Szépmûvészeti Fôiskolára, ahol Cornel Medrea a mestere. A II. Bécsi döntés megnyitja az utat a budapesti tanulás elôtt, így 1940 és 44 között a Budapesti Képzômûvészeti Fôiskola szobrász-pedagógus szak hallgatója. Mesterei Szônyi István és Bory Jenô. A fôiskola elvégzését követôen Székelykeresztúron rajztanár. Itt diákjaiból megalakítja a Kriza János Népi Kollégiumot. 1951-tôl haláláig a Kolozsvári Képzômûvészeti Középiskola tanára.

Rendkívül jelentôs köztéri alkotása az 1973 januárjában avatott, Székelykeresztúr fôterén látható egész alakos Petôfi szobor.

Szépirodalmi írásait halála után “Válaszok – ismeretlen kérdezôknek” címmel, Banner Zoltán szerkesztésében a Dacia Kiadó gondozásában adták ki 1980-ban.

A Házsongárdi temetôben nyugszik, síremlékét a pályatárs Benczédi Sándor faragta 1974-ben.

(A képek forrásai: Libatömés-sznm.ro, Síremlék-szoborlap.hu, Balázs I. portré-balazsimre.hu)

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895.02.06

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895.02.06. – Budakeszi, 1944.02.25.) festô, grafikus. Apja német származású kisiparos, anyai részrôl elszegényedett nemesi családból származik. A család rossz anyagi helyzete miatt nem tanulhat, így Budapestre jön és alkalmi munkákból él. Az elsô világháború kitörésekor önkéntesként vonul be és negyven hónapot tölt a harctereken, majd tüdôbaja miatt leszerelik. 1921-ben véglegesen Budapestre költözik. Mûvészeti tanulmányokat Désen kezd egy rajziskolában, ahol Szopos Sándor tanítja. Budapesten Podolini-Volkmann Artúr szabadiskoláját látogatja. Késôbb Olaszországba megy, ott dolgozik és tanul 1924-27 között. Munkáiból jelentôs kiállításokat rendeznek Budapesten (1924, 28, 38, 43). Halála után mûvészetét további rangos kiállítások megrendezésével ismerik el. 1949-ben Pécsen, 1964-ben Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában, és 2007-ben a Haas Galériában is tárlata nyílik. Munkásságáról számos monográfia jelenik meg (Dési Huber Istvánné, 1964, Mezei Ottó, 1972, Horváth György, 1976, Mangáné Heil Olga, 1982).A mûvész maga is ír, ezek azonban csak halála után jelennek meg (“A mûvészetrôl”, 1959, “Levelek a szülôföldre”, 1982, “Mûvészeti írások”, 1975). 1944-ben a Színyei Merse Pál Társaság nagydíját kapja meg és halála után, 1958-ban posztumusz kapja a Kossuth-díjat.A háborúban szerzett tüdôbetegség végig kiséri egész életében és ebbe hal bele 1944-ben.A Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában helyezik örök nyugalomra. A gyógyítását rendszeresen végzô tüdôgondozó Korányi Intézet “B” épületének halljában emléktáblát kap portrédombormûvel (Vilt Tibor munkája). Nevét mûvelôdési ház ôrzi Budapesten és általános iskola Szombathelyen.

Petkes József 1928.február.04.

Petkes József (Tasnád, 1928.02.04. – Létavértes, 2016.04.20.) festô, néprajzkutató. Elemi és polgári iskoláit Tasnádon járja és a Kolozsvári Mûvészeti Gimnáziumban érettségizik. 1948-ban felvételt nyer a Kolozsvári Mûvészeti Intézet festészet-pedagógia szakára és amikor, 1954-ben végez az iskola neve már Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola. Mesterei Kádár Tibor, Abrudán Péter, Mohy Sándor és Nagy Imre. Rajztanárként elôször moldvai városokban (Szucsáva 1954-55, Jászvásár 1955-56, Campulung Moldovenesc 1956-58) kap tanári állást. Ezután hazakerül szülôvárosába (1958-63), innen Szatmárnémetibe (1963-85). 1986-ban feleségével áttelepül Magyarországra, a Nyíregyháza melletti Orosra, ahol a Sóstói Múzeum muzeológusa nyugdíjazásáig. Szinte minden erdélyi városban rendeznek kiállítást munkáiból. Áttelepülése után a magyarországi nagyvárosok (Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc) mellett munkái eljutnak Svédországba (Stockholm, Göteborg) és Németországba (Dortmund) is. A 75. és a 80. születésnapjára egy-egy rövid, kétnyelvû (magyar, román) monográfia jelenik meg a mûvészrôl.

Kulcsár Béla 1929.február.02

Kulcsár Béla (Marosvásárhely, 1929.02.02. – Marosvásárhely, 1976.06.18.) szobrász, festô .A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, Piskolti Gábor tanítványa, majd a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola, szobrász szak következik 1948 és 55 között. Mesterei Vetró Artúr és Romulus Ladea. A fôiskola elvégzését követôen Marosvásárhelyen vállal szobrászati munkákat. 1967-ben szívinfarktust kap és az orvosok eltiltják a fizikai munkával járó szobrászattól. Ekkor a festéssel kezd el aktívabban foglalkozni. Párizsban, 1971-ben olyan modern csiszológépet vásárol, aminek a segítségével visszatér a szobrászathoz. Újra készít szobrokat, és tanulmányutakat tesz Magyarországon, Ausztriában és Németországban. Megpályázza és a hat induló közül megnyeri a székelység legnagyobb szabású emlékmûvére, az 1848-as szabadságharc emlékére kiírt pályázatot, azonban az elkészítésére már nem marad ideje. 1976-ban újra szívinfarktust kap, amit már nem tud túlélni és 47 évesen itt hagyja a földi életet.Az agyagfalvi réten ma álló emlékmûvet az ô tervei alapján Hunyadi László és Kiss Levente készíti el 1980-ban, de az ünnepélyes átadása csak 1990. Október 14-én történik meg.Jelentôs köztéri alkotásai láthatóak a szülôvárosában (Térkompozíció a színház elôtt, készült 1974-ben, Kôrösi Csoma Sándor egész alakos szobra a Vár utcában, készült 1962-ben és az Íjásznô címû, 3,5 méteres bronz szobor, készült 1967-ben) a Gyergyószárhegyi Mûvésztelep parkjában (Szfix, készült 1975-ben) és Sepsiszentgyörgyön (Dózsa György mellszobra, készült 1954-ben).Jelentôsebb kiállításokat rendeztek munkáiból Marosvásárhelyen (1968), Székelyudvarhelyen (1968), Szászrégenben (1972), Sepsiszentgyörgyön (1975) és Stokholmban (1973). Halála után, 2001-ben eljutottak munkái az anyaországba (Budapest, Sopron, Szászhalombatta) is. Életmû kiállítást rendeztek tiszteletére Sepsiszentgyörgyön 2016-ban és Marosvásárhelyen 2019-ben. Munkásságáról Banner Zoltán írt monográfiát, ami 1998-ban jelent meg a Mentor Kiadó gondozásában.(Az Igaz Szó Mûhelyében készült fotó Bach Lóránd felvétele.)

Klein József 1896.január.30

 Klein József (Csermô, 1896.01.30. – Auschwitz, 1945.??.) festô, grafikus .Az aradi gimnázium után a Budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán tanul 1916 és 19 között Réti István és Ferenczy Károly növendékeként. A fôiskola elvégzését követôen Nagybányán telepedik le. 1925-ben Párizsba látogat másfél évre, hogy tudását az akkori mûvészeti élet egyik legpezsgôbb városában gyarapítsa. Hazaérkezésekor Nagybánya mellett Kolozsváron és Bukarestben rendez jelentôsebb kiállításokokat. 1932 és 37 között Bukarestben él, ahol iparmûvészettel is foglalkozik. 1938-ban Nagybányán Szervátiusz Jenôvel állít ki.

1944-ben ôt és a feleségét, Kohn Pirit a nagybányai zsidókkal deportálják, ahonnan már sosem térnek vissza.

Halála után több mint húsz évvel monográfiát ír munkásságáról Murádin Jenő, ami a Kriterion Kiadó gondozásában jelenik meg 1977-ben.

Krizsán János 1886.január.27

Krizsán János (Kapnikbánya, 1886 – Nagybánya, 1948.04.07.) festô, mûvészpedagógus .Régi nagybányai családból származik. Bányakincstárnoki állását 1902-ben otthagyja és a mûvésztelepre költözik, itt Réti István és Iványi GrÜnwald Béla tanítványa. Négy év tanulás után Nagybánya város ösztöndíjasaként Heinrich Heidner magániskolájába, Münchenbe folytatja mûvészeti tanulmányait. 1909-tôl kezd önállóan dolgozni. 1920-ban késôbbi feleségével, Csíkos Antóniával bécsi és párizsi tanulmányutat tesznek. (1925-ben házasodnak össze.) 1922-ben a Nagybányai Festôk Társasága törzstagjává választják. Thorma János 1927-es visszvonulása után a szabadiskola tanára, 1941 és 42 között a festôiskola vezetője. Az egész életüket a feleségével Nagybányán élik le és ott is halnak meg. Mindketten a nagybányai református temetôben, egymás mellett nyugszanak.Krizsán mesterrôl Borghida István írt monográfiát, ami a Kriterion Kiadó gondozásában jelent meg 1971-ben.

Haller József 1935.január.25

Haller József (Szatmárnémeti, 1935 – Marosvásárhely, 2017.03.12.) grafikus, festô, szobrász.Tanulmányait a Kolozsvári Mûvészeti Szakközépiskolában kezdi, ahol Cs. Erdôs Tibor és Ilea C. Dinu a tanárai. Ezt követôen a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, szobrász szakon folytattja tanulmányait 1953-59 között, Kós András, Vetró Artúr és Ion Irimescu mesterek irányításával. A végzést követôen a Marosvásárhelyi Bábszínházhoz (késôbbi nevén Ariel Színház) szerzôdik és negyven éven át itt dolgozik egészen nyugdíjazásáig. Ez idô alatt 120 elôadáshoz tervez díszletet és közel 2.000 bábfigura kerül ki a kezei közül. Nyolc nyáron vesz részt az Iserloni (Németország) Nemzetközi Alkotótáborban. Alkotásaival a marosvásárhelyi közélet aktív résztvevôje. A rendszeres marosvásárhelyi kiállítások mellett munkái bemutatásra kerülnek Kolozsváron (1981), Csíkszeredában (2003), a szülôvárosában Szatmárnémetiben (1975) és Budapesten (2005), halála után után a bukaresti Balassi Intézetben is. Munkásságáról a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó gondozásában, Banner Zoltán tollából, 2002-ben monográfia jelenik meg. Hatvanadik születésnapján a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje kitüntetésben részesül. Alapító tagja az újjáalakuló Barabás Miklós Céhnek (1994).(Az Igaz Szó szerkesztôségében készült fotó Kuti Márta archívumából származik.)

Maszelka jános 1929.január.24

Maszelka János (Máramarossziget, 1929 – Székelyudvarhely, 2003.12.09.) Hat éves korától Székelyudvarhelyen él, itt végzi elemi – és középiskolai tanulmányait. Innen a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola következik (1949-55), ahol Abodi Nagy Béla, Kádár Tibor és Miklóssy Gábor a mesterei. A fôiskola elvégzése után hazamegy Székelyudvarhelyre. 1961-ig rajztanár majd utána a mûvelôdésügyben dolgozik egészen nyugdíjba vonulásáig (1989). A nevéhez fûzôdik a városi képtár ujjászervezése és a Homoród menti mûvésztáborok szervezése, vezetése.Munkásságáról több monográfia is megjelenik (Komoróczy György, 2003, Nagy Miklós Kund, Mûterem sorozat, 2004 és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kiadványa, 2019). Munkáiból Székelyudvarhelyen kívül kiállítást rendeznek Csíkszeredában (1972, 78, 81), Marosvásárhelyen (1973), Kolozsváron (1976) és Budapesten (1994, 98, 2002, 04, 19). Halálát követôen, 2004-ben posztumusz az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díj elismerésben részesül. Városi munkássága emlékére – a meg nemélt 80. születésnapján – a városi múzeum falán, Sánta Csaba alkotta emléktábla avatására kerül sor.

Vásárhelyi Ziegler Emil 1907.január.23

Vásárhelyi Ziegler Emil (Marosvásárhely, 1907, – Cooma, Ausztrália, 1986.06.07.) mûvészeti író, festô, grafikus. Ziegler Károly fôorvos és Deák Margit házasságából született, hat fiúgyermekes családban. 1924-ben érettségizik a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, Gulyás Károly rajztanár és könyvtáros tanítványaként. Budapestre jön, az Iparrajziskolában Kölber Dezsô növendéke, majd a Képzômûvészeti Fôiskolán Csók Istvánnál tanul. Apja elvárásai szerint hazajön, tanul és jogi diplomát szerez 1933-ban a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen.Már fiatalon is rendkívül aktív szereplôje a kolozsvári közéletnek. Irodalmi és mûvészetkritikai írásokat jelentet meg, fest, könyveket illusztrál, színházi díszleteket készít, részt vesz a Barabás Miklós Céh kiállításainak szervezésében és a céh szervezeti élatében. 1936-tól az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, majd 1941-tôl a Pásztortûz címû irodalmi és mûvészeti folyóirat fôszerkesztôje. Rendszeresen publikál az Erdélyi Helikonban, a Pásztortûzben, a Korunkban és a Hitelben, a napilapok közül az Ellenzékben és a Keleti Újságban. 1934-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelenik meg tíz kortárs mûvész (Bordi András, Gallasz Nándor, Kós Károly, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenô, Szolnay Sándor, Thorma János, Ziffer Sándor és Vásárhelyi Z. Emil) munkáit méltató, elemzô könyve , majd “Mûvészetében élô Kolozsvár” címmel átfogó mûvészettörténeti tanulmányt készít a városról.Rendkívül sikeres sportoló is, tíz éven át Románia úszóbajnoka, két évig középsúlyú bokszbajnok Erdélyben.1944-ben Budapestre menekül, késôbb Németországban hadifogságba kerül. A II. Világháború végét követôen családjával kivándorol Ausztráliába.

Futásfalvi Márton Piroska (Nyárádszereda, 1899.01.23. – Budapest, 1996.04.26.) festő.

Elemi iskoláit Marosvásárhelyen kezdi, majd a harmadik elemi után Budapestre költözik a nagyszüleihez. Felsőfokú művészeti tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Deák-Ébner Lajos és Csók István mestereknél végzi. 1923-ban Nagy Sándor grafikussal összeházasodnak és együtt kezdik a hivatásos művészek könnyűnek nem mondható pályáját. Még abban az évben tanulmányutakat tesznek a férjével német városokba (Berlin, Drezda, Nürnberg) és elmennek tapasztalatokat szerezni a művésznő szülőföldjére, a Nyárád mentére is.

1931-ben tizennégy festőnővel – többek között Bartók Mária, Bartoniek Anna, Kiss Vilma és Szuly Angéla – megalakítják a Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportját. Alkotásaival részt vesz csoportos kiállításokon és Anna Margittal is rendez közös tárlatot 1958-ban Budapesten, de munkásságának méltó elismerésére csak 1996-ban bekövetkezett halála után kerül sor. 1999-ben Szegeden és Budapesten a Vármegye Galériában, 2002-ben egykori kedvelt kiállítóhelyén, az Ernst Múzeumban rendeznek nagyszabású emlékkiállítást műveiből. Képeit több közgyűjteményben, köztük a Magyar Nemzeti Galériában is őrzik.

Gallasz Nándor (Temesvár, 1893.01.21. – Lovrin, 1949.07.01.) szobrász.

Középiskolai tanulmányait szülôvárosában, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában végzi 1904 és 09 között. Még abban az esztendôben felveszik a Budapesti Iparmûvészeti Fôikolára, ahol szobrászati szakon Maróti Géza, Mátrai Lajos és Simay Imre a mesterei. Tanulmányai befejezését követôen tanársegédként a fôiskolán marad.

Kitör az I. világháború, besorozzák, résztvesz a harcokban és orosz fogságba esik. A fogolytáborból megszökik, sikerül Moszkvába eljutnia. Az ott kitörô forradalom hevületében kapcsolatba kerül a helyi avantgárt mozgalom prominenseivel és tanulási lehetôséget kap a Moszkvai Képzômûvészeti Fôiskolán. Itt megismerkedik Vaszilij Kandinszkijjel, Makszim Gorkijjal és Majakovszkijjal. Fogolycsere révén sikerül hazajutnia, majd ezt követôen elôször Münchenbe, utána Drezdába vezet a tanulmányútja. 1924-ben tér haza és Varga Albert festôvel mûvészeti szabadiskolát nyitnak. Az erdélyi mûvészeket tömörítô Barabás Miklós Céhnek alapító tagja (1930). Köztéri alkotásai láthatóak Budapesten (Szembekötôsdi, dombormû, Horváth Mihály tér 8., készült 1912-ben), Temesváron (Építô munkások, dombormû, készült 1927-ben) és Sándorházán (Hôsi emlékmû, készült 1933-ban).

Munkásságáról monográfia halálát követô 57 év után készült a temesvári Szekernyés János tollából.

Bodó Levente 1949.január.20.

Bodó Levente (Szentegyháza, 1949) szobrász, grafikus. Mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskolában kezdi (1963) ahol Barabás István, Hunyadi László, Bordi András és Piskolti Gábor a tanárai. Ez után a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, Kós András, Korondi Jenô, Lôwith Egon és Virgil Fulcea mesterek irányításával folytatja tanulmányait. A fôiskola befejezését követôen hazamegy szülôvárosába, ott él, alkot és tanítja a fiatalokat.

Jelenleg 23 köztéri alkotását jegyzik. A szülôvárosában honfoglalási- (1996) és hôsi emlékmûvet (1998) alkot, Kossuth Lajos emléktáblát (2002) és Mártonffy János dombormûvet (2016) készít. Csíkszeredába Domonkos Pál Péter egészalakos- (1998), Apáczai Csere János – (1999), Újfalusi Jenő- (2011), Márton Áron- (1997) és Majláth Gusztáv mellszobra (1999), továbbá Xantus János dombormû (1995) kerül ki mûhelyébôl. Székelyudvarhelyen Eötvös József mell- (1998), Haáz Ferenc Rezső fejszobra (1994) és Tompa László dombormûve (1992), Baróton Gaál Mózes (1994) és Szabó Dávid mellszobra (1994) és egy Millenniumi emlékmû (2000) látható alkotásai közül.

Barabás István 1914.január.19.

Barabás István (Lapusnyak, 1914 – Marosvásárhely, 2007.02.12.) festô.

1932 – 36 között a Marosvásárhelyi Városi Festôiskola növendéke, tanárai Aurel Ciupe és Daday Gyôzô. 1933 nyarán Nagybányán Krizsán János korrigálja munkáit. 1930-tól Marosvásárhelyen él. A Mûvészeti Líceum egyik létrehozója, 1976-ig tanára is. Köztéri alkotása látható a sepsiszentgyörgyi színház lépcsôházának falán (Vándorszinészek, freskò, készült 1958-ban) és Marosvásárhelyen a Transilvánia Szállodában (Termésünnep, falfestmény, készült 1965-ben). Munkáit Marosvásárhelyen rendszeresen bemutatja. Kiállításokon ismerhették meg alkotásait Debrecenben, Gyôrben Pécsett és Berlinben is.

1953-ban a Román Népköztársaság Állami díja, 1964-ben a Román Szocialista Köztársaság csillagérdemrend V. fokozata elismerésben részesül

Barcsay Jenő 1900.január.14.

Barcsay Jenő (Katona, 1900 – Budapest, 1988) festô, grafikus, mûvészet pedagógus.Kolozs megyében, tíz gyermekes családban született. 1918-ban behívják katonának, de tüdôcsùcshurut miatt rövidesen leszerelik. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a Nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végzi. A Budapesti Képzômûvészeti Föiskolának 1919 – 24 között a hallgatója, mesterei Lyka Károly, Vaszary János és Rudnay Gyula. A végzést követôen két évig, mint mûvésznövendég a fôiskolán marad, majd Rudnayval mûvésztelepekre járnak minden évben. 1926-ban két éves állami ösztöndíjat nyer Párizsba, a második évet itáliai városokban tölti. 1945-tôl a Budapesti Képzômûvészeti Fôiskola anatómia professzora lesz nyugdíjazásáig. “Mûvészeti anatómia” címmel kiemelkedô jelentôségû tankönyvet alkot, ami már a 17. (!!) kiadást éli meg.

Jelentôsebb köztéri alkotásai láthatóak Miskolcon (Asszonyok, mozaik, a Nemzeti Színház elôcsarnokában – készült: 1960 – és a Miskolci Egyetem könyvtárának elôterében – készült: 1967), Szentendrén ( a Pest Megyei Mûvelôdési Központ mozaikja – készült: 1970) és Budapesten (mozaik a Magyar Színház elôcsarnokában – készült: 1966 -, az újpesti fürdô mozaikja – készült: 1975 -, és a XVII. ker. Házasságkötô terem mozaikja – készült: 1982).

Munkái a legjelentôsebb budapesti és hazai kiállítótermek mellett eljutottak Varsóba is. Munkásságáról több monográfia is készült. Az Érdemes mûvész (1964), a Kiváló mûvész (1969) mellett a második Kossuth-díját is megkapja, és posztumusz Magyar Örökség-díj elismerésben is részesül. Alkotásait Szentendrén a Barcsay Gyûjtemény ôrzi, halála után a Képzômûvészeti Fôiskola egyik termét róla nevezték el.

Nagy Pál 1929.január.12.

Nagy Pál (Szatmárnémeti, 1929 – Erdôszentgyörgy, 1979) festô, grafikus, mûvészeti író. Református lelkész család gyermekeként született. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdi tanulmányait 1935-ben. Rajztanára Piskolti Gábor itt fedezi fel tehetségét és egyéni képzéssel is fejleszti. 1938 – 44 között párhuzamosan a Marosvásárhelyi Városi Festôiskolában is képezi magát, itt Bordi András és Aurel Ciupe a tanárai. Ezt követôen elôször a Magyar Mûvészeti Intézet, majd átalakítását követôen a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola hallgatója 1948 és 52 között. Itteni mesterei: Kovács Zoltán és Miklóssy Gábor. A végzés után a Marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskolában tanít 1952 és 76 között. Ô indítja el a mûvészeti pályán a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándort, a marosvásárhelyi Vass Tamást és a gyimesközéploki Antal Imrét is. A kortárs mûvészetrôl alkotott gondolatait a “Barangolás a képzômûvészetben” címû kötetében fogalmazta meg.

1979-ben tragikus autóbalesetet szenvedett feleségével, Kemény Zsuzsannával és Varga Katalin mûvészeti szerkesztôvel. Munkái eljutottak az erdélyi városokba és halála után az anyaország fôvárosába is.

(A fotók részben Nagy Pál emlékoldaláról valók.)

Botár Edit 1930.január.12.

Botár Edit (Marosújvár, 1930 – Budapest, 2014.06.28.) festô, grafikus, báb- és díszlettervezô. Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron folytatta, majd 1950-56 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végezte Bene József és Kádár Tibor mesterek irányításával. A fôiskola elvégzését követôen harminc évig a Kolozsvári Állami Bábszínház díszlettervezôje. 1993-ban áttelepul Magyarországra, Budapestre. Jelentôsebb kiállításai az erdélyi városok után eljutottak az anyaországba Budapestre, Sopronba és Leányfaluba is. Kolozsvárról a Glória Kiadó gondozásába 101 akvarell és 101 tusrajzot bemutató kiadványt jelentet meg “A történelmi Kolozsvár” címmel.

Pallos Sch.Jutta 1952.január.12.

Pallos Sch. (Schönauer) Jutta (Szászrégen, 1925 – Stuttgart, 2020.12.03.) festô, grafikus. 1948-ban nyert felvételt a Kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet festészeti szakára, mesterei Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor és Nagy Imre. 1954-ben, amikor végez, már Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola néven kétnyelvû, egyetemi rangú intézmény. A következô két évben a kolozsvári Népi Mûvészeti Iskola tanára, majd ezt követôen szellemi szabadfoglalkozású mûvész. Szivesen keresi fel a középkori erdélyi városokat, ahol az építészet megmaradt értékeit örökíti meg, és a falvakat, ahol a népi kultúra akkor még fellelhetô gyökerei inspirálják munkáit. Az erdélyi városok mellett (Kolozsvár, Nagyenyed, Zilah, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Bánffyhunyad) a hatvanas évek végétôl munkái rendszeresen eljutnak Németországba (Düsseldorf, Stuttgart, Berlin, Bréma, München) is. Bécsben elôször 1972-ben, Budapesten 1994-ben mutatkozik be.1986-ban kivándorol családjával Németországba, elôször Karlsruhéba, késôbb Stuttgartba költöznek.2008-ban Banner Zoltán tollából, a Marosvásárhelyi Mentor Könvkiadó gondozásában monográfia jelenik meg munkásságáról. 2012-ben húsz jelentôs, negyven éver átfogó alkotását a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozza.

Gyarmathy János 1955.január.11.

Gyarmathy János (Nyárádszereda, 1955) szobrász.Szászrégenben, a Líceumban érettségizik. Itt Baróthi Ádám kelti fel az érdeklôdését és a tehetségét felismerve indítja el az alkotómûvészi pályán. 1976-80 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán Korondi Jenőtôl tanulja a mesterséget. Tanulmányai befejezését követôen, 1980-tól szobrászatot tanít a Marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskolában.

Köztéri szobrait láthatjuk Erdélyben (Marosvásárhely, Nyárádszentlászló, Nyárádgálfalva, Székelybere), Bukarestben- Bartók Béla mellszobra – és Németországban (Iserlohn, Ratingen). Munkáiból kiállítást rendeztek Erdély nagyvárosaiban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Csíkszereda, Brassó, Beszterce), Bukarestben, az anyaországban (Budapest, Pécs, Kecskemét, Zalaegerszeg, Szekszárd), Németországban (Iserlohn, Ratingen, Dormunt), Krakkóban és Prágában is.

Az újjáalakult Barnabás Miklós Céhnek 1996-óta tagja, 97-ben elnyerte a Céh nívódíját.

Szász Endre 1926.január.07.

Szász Endre (Csíkszereda, 1026 – Mosdós, 2003.08.18.) festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő.

Marosvásárhelyen, Bordi András tanítványaként érettségizik. 1946-ban áttelepül Magyarországra, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára iratkozik be, Szőnyi István osztályába kerül. Tanulmányait 49-ben abbahagyja. 1951-től 60-ig mintegy 600 könyvet illusztrál. A hatvanas években díszlettervező-dekoratőrként dolgozik a Filmgyárban, az 1968-ban készült Egri csillagok című filmnek is ő a látványtervezője. Hivatalos engedéllyel 1971-ben Torontóba, majd 74-ben Los Angelesbe költözik. Itt kezdődik életének legsikeresebb időszaka. Elismert, körülrajongott művész Beverly Hills-ben, képeit kiemelkedő áron tudja eladni. Közel húsz év után hazatér Magyarországra és átveszi a Hollóházi Porcelángyár művészeti irányítását. Itt különleges forma- és színvilágú készleteket, vázákat, dísztárgyakat készít és ekkor születnek meg világviszonylatban is egyedűlálló kerámia falképei (a Győri Nemzeti Színház előcsarnokának arany-fehér porcelánfala, a Miskolci Egyetem aulájának “A tudás fája” című faliképe, a kaposvári kormányhivatal Somogy múltját és jelenét bemutató több mint 100 darabból álló porcelánkép-sorozata).

Hazatelepülése után, Várdán (Somogy megye) a Somssich család romos kastélyát vásárolja meg amit példamutatóan újít fel, kertjébe több száz különleges fát és cserjét ültet. Itt él haláláig. 2000-től képzőművészeti táborokat rendeznek a településen, ahol szobrászatot és festészetet gyakorolhatnak a fiatalok.

A hazai vernisszázsok mellett a világ legjelentősebb városaiban (Bécs, Berlin, Párizs, New York, Los Angeles, San Francisco, Torontó, Montreál, Vancouver, Mexikóváros, Tokió) is bemutatták munkáit.

Művészetét 1965-ben Munkácsi Mihály-díjjal ismerték el, életútja elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is, amit két nappal korábban bekövetkezett halála miatt már nem tudott átvenni.

Kosztándi B. Katalin 1935.január.02.

Kosztándi B. Katalin (Székelyvarság, 1935 – Kézdivásárhely, 2018) festő.Tanulmányait a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1953 – 57 között végezte, mesterei Kádár Tibor és Mohy Sándor voltak. A főiskola befejezését követően Kézdivásárhelyen az általános iskolában, majd 1961-től az Elméleti Líceum rajztanáraként dolgozik nyugdíjazásáig. Alkotásai a székely nagyvárosok mellett eljutottak az anyaország fővárosába is. Munkásságáról a “Műterm” sorozat keretében monográfia jelent meg.

2014- ben Magyar Arany Érdemkeresztet, a következő esztendőben Háromszék Kultúrájáért Díjat kapott együtt a férjével a közösen végzett művészeti tevékenységükért.

Élete és munkássága csodálatos harmóniába forrott össze férjével, Kosztándi Jenővel. A művészházaspár Kézdivásárhelynek hagyott alkotásaiból állandó kiállítás nyílt a városban.

Bencsik János 1945.január.02.

Bencsik János (Budapest, 1945) grafikus, festő.

Művészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában, szobrászati szakon, Nagy Pál irányításával végzi 1959-63 között. Ezt követően, a Bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója 1965-71 között, mestere Eugen Popa. Tanulmányai befejezését követően Bukarestben él, 1976-78 között a bukaresti főiskolán, grafikai szakon tanít. 1989-ben áttelepül Magyarországra, Budapestre.

Munkáiból kiállítást rendeznek az erdélyi nagyvárosokban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy), Bukarestben, majd Budapesten és további európai városokban (Torinó, Genf,Strasbourg).

Jovián György 1951.december.27.

Jovián György (Szilágysomlyó, 1951) festô, grafikus.A Nagyváradi Zenei és Mûvészeti Líceumban kezdte mûvészeti tanulmányait, majd Bukarestben a Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskolán folytatta 1970-75 között. Tanárai Florin Mitroi, Constantin Blendea és Marius Cilievici voltak. A diploma megszerzése után a fôiskola mesterképzô ösztönndíjasa, majd számos további ösztöndíjjal gyarapítja tudását Európa jelentôs nagyvárosaiban (Róma, Párizs, Lisszabon).

1977-tôl 81-ig a Nagyváradi Állami Színház díszlettervezôje. 1982-ben áttelepül Magyarországra, Budapestre. Itt a Játékszínben majd a Merlin Színházban grafikusként dolgozik. 1999-tôl nyugdíjazásáig a Petôfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Az erdélyi és a magyarországi városok mellett munkáit kiállították Európa több nagyvárosában is (Bécs, München, Róma, Párizs, Berlin, Stuttgart). A nagyváradi Pátria Filmszínház homlokzatának “Három fa” címû márványmozaikját 1982-ben készítette.

1999-ben Munkácsi Mihály díjat kapott, 2007-óta a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja.

Kopacz Mária 1941. december.21.

Kopacz Mária Marosvásárhelyen született festô, grafikus és író. A Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, grafikus szakon végzett. Ezután Kolozsváron élt és alkotott, majd 1996-ban Magyarországra, Szentendrére költözött. Regényeket is írt (pl.; A babiloni karperec, Borika és a padlás manója) melyeket maga illusztrált. Munkáit számos kiállításon ismerhették meg Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Csíkszeredában, Bukarestben, az anyaországban (Budapest, Szentendre, Miskolc, Sopron) és jónéhány európai nagyvárosban is (Bécs, Párizs, Stuttgart, Bázel, Pisa). Legutóbb az idén márciusban “Az én kertem” címû kiállításán mutatta be mesés festôi világát a szentendrei Új Mûhely Galériában.Isten éltesse a mûvésznôt!

Xantus Géza 1958.december.18.

Xantus Géza (Csíkszereda, 1958) festô, grafikus, szobrász születésnapja.Szülôvárosában kezdi mûvészeti tanulmányait (1982 – 86), mestere Beczássy Antal, majd Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiát végez (1990 – 95). Késôbb Rómában tanul ösztöndíjjal az Accademia di Belle Arti-ban (1999 – 2003), mester prof. Nunzio Solendo. Az így megszerzett tudásával egyházi alkotásokra szakosodott.Jelentôsebb munkái láthatóak Budapesten (a Magyar Püspöki Konferencia Kápolnájának szines üvegablakai, 1996), Miskolcon (az Avasi Templom szentélyfreskója, 1998 és a Jezsuita Gimnázium Kápolnájának oltárképe, továbbá szines üvegablakai, 2001), Szatmárnémetiben (a Szent Család Templom oltárképe 2005) és Csíkszeredában (a Csibai Templom Szent Lôrinc oltárképe, 2001, valamint a Csíktapolcai Ravatalozó Kápolnájának freskója, 2005).Alkotásaiból kiállítást rendeztek többek között Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten, Egerben, Gyôrben továbbá Helsinkiben és Rómában is.Xantus Géza tagja a Barabás Miklós Céhnek.

Bocskai Vince 1949.december.16

Bocskai (Bocskay) Vince (Szováta, 1949) Mûvészeti tanulmányait a Marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskolában kezdte (1964-68), itt Izsák Márton és Hunyadi László voltak a tanítói, majd a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán (1968-74) folytatta tanulmányait, ahol Kós András, Korondi Jenô, Lôwith Egon és Virgil Fulcea voltak a mesterei. A diploma megszerzése után hazament szülôvárosába. Ma is ott él, dolgozik, alkot és rajzot tanít a helyi iskolában. A rendszerváltozás Romániában is lehetôséget adott a helyi közösségeknek, hogy akaratuk szerinti köztéri szobrokat állítsanak. Ennek következtében Bocskai Vince rengeteg megrendelést kapott és számos, szebbnél-szebb alkotása került közterekre Erdélyben és az anyaországban. Csak a legjelentôsebbek: Marosvásárhelyen Bernády György (1994), Gyulán Apor Vilmos (1998), Sepsiszentgyörgyön Gróf Mikó Imre (1998), Kolozsváron Márton Áron (1998), Csíkszépvizen Szent László (2009), Sepsiszentgyörgyön Kálvin János (2014) egész alakos szobrai és Sopronban Sütő András mellszobra (2011) került felállításra.

Tagja az újjáalakult Barabás Miklós Céhnek, 2007-ben Magyar Mûvészetért-, 2009-ben Pro Cultura Hungarica díjat kapott. 2011-óta a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja.

Isten éltesse a mûvész urat és minél tovább tartsa meg nekünk alkotó erôben és egészségben.

Vass Tamás 1942.december.15.

Tragikusan fiatalon elhunyt Vass Tamásnak (Marosvásárhely, 1942 – Marosvásárhely, 1988). Tanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen a Zenei és Képzômûvészeti Líceumban végezte. Innen vezetett az útja a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolára. Vásárhelyen Nagy Pál, Kolozsváron Feszt László voltak a tanító mesterei. 1970 és 71 között a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör grafikai szerkesztôje. Ezt követôen szabadfoglalkozású mûvészként szülôvárosában élt és alkotott haláláig. 1972 és 87 között az Új Élet és a marosvásárhelyi Igaz Szó címû lapok külsôs grafikai munkatársa, 1982-tôl 87-ig a Dacia, a Kriterion és az Ifjúsági Könyvkiadôk számos kiadványát illusztrálta.Jelentôsebb kiállításai: Marosvásárhely (1979, 1987, 2004) Szováta (1979) Kolozsvár (1987) Sepsiszentgyörgy (1988).Önemésztô életmódja méltatlanul korai halálhoz vezetett.

Márton Ferenc 1844.december.15.

Márton Ferenc (Csíkszentgyörgy, 1884 – Budapest 1940) festô, grafikus, szobrász és építész születésnapja.Iskoláit Csíksomlyón kezdte, majd Kézdivásárhelyen érettségizett. Ezt követôen Csík vármegye támogatásával és ösztöndíjával a Budapesti Rajztanárképzô Fôiskolára járt 1903 és 1908 között. Mesterei Székely Bertalan és Hegedűs László voltak.Az Első világháború idején katonaként szolgált, és hadi festôként dolgozott az olasz, a szerb és az orosz harctéren, mintegy háromezer rajzot és képet készített ezeken a helyeken. A háború befejezését követôen Budapesten telepedett le.Jelentôs köztéri alkotásai: Kecskeméten Katona József síremléke (1930), Szegeden I. világháborús emlékmû (1921), Budapesten a Baár – Madas Református Gimnázium sgrafittoi. Szülőfalujában iskola viseli a nevét, szobrot állítottak emlékére és munkáiból emlékszobát rendeztek be.(A portré Aba-Novák Vilmos alkotása.)

Albert László 1926.december.03.

Albert László (Petrilla, 1926 – Marosvásárhely, 2006) születésnapja van.

Zsil-völgyi bányász családból származik, szüleivel 1940-ben Marosvásárhelyre költöztek. Tanulmányait 1942 és 48 között a Marosvásárhelyi Városi Festőiskolában, azt követően 1948 és 55 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei Kádár Tibor, Aurel Ciupe és Miklóssy Gábor voltak. Ezt követően Marosvásárhelyen élt és alkotott a haláláig.

Jelentősebb kiállításai: Marosvásárhely (1976, 1986, 2001, 2006), Székelyudvarhely (1979), Csíkszereda (1980), Kézdivásárhely (1980), Sepsiszentgyörgy (2017).

Munkásságáról Banner Zoltán készített monográfiát.

Nagy Ödön 1957.december.01.

Nagy Ödön (Marosercse, 1957 – Csíkszereda, 2017) szobrász, grafikus és festő születésnapja. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában, majd 1979 és 84 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, üveg – kerámia szakon végezte. Csíkszeredán élt, 1991 – től a Nagy István Művészeti Iskolában szobrászatot és rajzot tanított.

Jelentősebb köztéri alkotásai: a csíkszeredai Millenniumi templom (tervezte Makovecz Imre) kupolájának négy rézangyala és belül a Feltámadt Krisztus szobra (2003), a Márton Árpád Főgimnázium festett üvegablakai, Gál Sándor tábornok mellszobra (1998), Madéfalván Zöld Péter egész alakos szobra (2005) és a Jézus Szíve szintén egész alakos szobor (2006), Csíkszentkirályon Szent István király egész alakos szobra (2001).

Csíkszeredán kívül Kolozsváron és a kanadai Reginában volt kiállítása.

Szomorú, de ereje teljében ragadta el a végzet.

Kedei Zoltán 1929.november.29.

Kedei Zoltánt (Rava, 1929) köszöntjük születésnapján. Gazdálkodó család gyermekeként született. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a székelykeresztúri Orbán Balázs Unitárius Gimnáziumban tanult és érettségizett. 1950-ben, amikor földjeitől megfosztják a családot Marosvásárhelyre költöznek. Bár felveszik a Kolozsvári Ion Andreescu Képzővűvészeti Főiskolára, a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé további tanulását, így autodidakta módon képezte magát festővé. 1955-óta Marosvásárhelyen alkot.

Jelentősebb kiállításai: Marosvásárhely (1967, 1999, 2004, 2015, 2019) Debrecen (1990) Budapest (1986, 2020).

Isten Éltesse Kedei Zoltánt!

ifj.Feszt László 1957.november.20.

ifj. Feszt László (Kolozsvár, 1957) grafikusnak.

Mûvészcsaládban született, édesapja Feszt László kiváló kolozsvári grafikus. Tanulmányait 1977 – 82 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végezte, majd ezt követôen, 1983 – tól 89 – ig a Kolozsvári Magyar Szinház díszlettervezôje.

1990 – ben Magyarországra költözött. Elôször Szombathelyen, most Budapesten él.

A KISBEREKI BÖSZÖRMÉNYEK címû könyhöz készített borítójával a néhány hete elhynyt Szôcs Gézára is emlékezünk

Makár Lajos 1927.november.18.

Makár Alajos (Nagykároly, 1927 – Kolozsvár, 1989) festômûvésznek. Gyermekkorában egy háborús gránát felrobbanása után hosszú ideig kórházba került, és ekkor kezdett el rajzolni.

Tanulmányait kezdetben Bukarestben, majd Kolozsváron a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végezte, Miklóssy Gábor tanítványaként. Kolozsváron élt és alkotott. A festés mellett kirakatrendezô és színpadi díszletfestôként is dolgozott, hagyatékában erre mutató vázlatok is megtalálhatóak. 63 évesen hunyt el.

Nagyobb kiállítás munkáiból halála után került megrendezésre szülôvárosában, Nagykárolyban, Kolozsváron, Bukarestben és az Erdélyi Mûvészeti Központban, Sepsiszentgyörgyön. Hagyatékát az örökösei gondozzák.

(A portré fotó Csomafáy Ferenc felvétele)                     

Hunyadi László 1933.november.15.

Hunyadi László (Küküllôdombó, 1933) marosvásárhelyi szobrászmûvész születésnapja.

A Marosvásárhelyi Mûvészeti Középiskolát követôen a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán végezte tanulmányait. Mesterei Kós András, Vetró Artúr, Szervátiusz Jenô, Bandi Dezsô, Ion Irimescu és Izsák Márton voltak. A végzést követôen a Marosvásárhelyi Állami Bábszinház tervezôje, majd 17 évig a Mûvészeti Középiskola tanára. 1978-óta szabadfoglalkozású szobrász.

Jelentôsebb köztéri alkotásai: az 1848-as Székely Nemzetgyûlés emlékmûve Agyagfalván (1980), Orbán Balázs egészalakos szobra Székelyudvarhelyen (1994), a II. világháború áldozatainak emlékmûve Keszthelyen (2001), Szent István egészalakos szobra Kiskunfélegyházán (2005).

Marosvásárhely díszpolgára (2009), Magyar Örökség díjas (2009), a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja (2011). Munkásságát 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is elismerték.

Megítélésem szerint a kortárs magyar mûvészet egyik legjelentôsebb szobrásza.

Isten éltesse a mûvész urat 87. születésnapján és tartsa meg alkotó erejét minél tovább nemzetünk gyönyörködtetésére!

Kós András 1914.november.04.


Kós András (Sztána, 1914 – Kolozsvár, 2010) szobrász-.Kós Andrásnak az itt látható Bethlen Gábor szobra 1941-ben készült a Magyar Királyi Kormányzat megbízásából, Hóman Bálint kultúrális miniszter idejében. Felállítását a történelem viharjai elsodorták, arra csak késôbb, 2003-ban került sor az eredetileg tervezett kolozsvári helyszín (a Farkas utcai templom elôtti tér) helyett Nagyváradon, a Petôfi Parkban. Az alkotó mester 89 évesen megélhette a szobor felállítását.

93. születésnapján szobrainak jelentôs részét a Farkas utcai templomnak adományozta ahol ma is láthatóak.

Szolnay Sándor 1893.november.04.


Szolnay Sándor (Kolozsvár, 1893 – Kolozsvár, 1950) festômûvész.Szolnay Sándor korának kiemelkedô festôje, 1930-ban Kós Károllyal (aki Kós András édesapja) megalapította a Barabás Miklós Céhet. A társaság további tagjai (Gallasz Nándor, Zsögödi Nagy Imre, Jándi Dávid) azonos évben, 1893-ban születtek, Mund Hugó pedig 1892-ben. A Farkas utcai Teleki palota termeiben rendeztek kiállításokat az erdélyi régió fiatal mûvészeinek. 11 kiállításon 1300 mûvet mutattak be.

Szolnay volt az egyedüli, akit festôtársai is “Mester”-nek szólítottak. Festôi munkássága mellett komoly közösségszervez tevékenységet is végzett. Manapság árveréseken néha elôforduló munkái tekintélyt parancsoló összegekért kelnek el.