Emeld fel, Uram, kicsiny népemet
Beszélgetőkötet Petrás Mária titokzatos hitéről

„Emeld fel, Uram, kicsiny népemet” címmel jelent meg Petrás Mária csángó száramzású kerámikusművész, dalénekes életútjáról, hitéről egy karcsú kötetecske, melyet az ember egy ültő helyében elolvas. Szervátiusz Klára találkozása és beszélgetése a művésznővel mélyre ás a hagyományokban, kultúrában, a csángó szokásvilágban. Petrás Mária pedig jó interjú-alany, noha néha úgy érzi, a mély érzésekről nem szabadna beszélnie, mégis titokzatos hitének erőforrásaihoz juttatja el a nagyérdemű olvasót. A Miért hiszek? sorozatban napvilágot látott kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.
 A ma Pomázon élő művésznő gondolatban visszautazik szülőfalujába, Diószénbe, s a beszélgetés fonalát végig mély hite – mely életének váza –, határozza meg. Már gyermekkorában érzi: „keresni kell az Isten érintését. Én keresem szüntelen, mert szükségem van rá…” Petrás Mária szerint minden embernek szüksége van csendre, egy alkotó embernek pedig különösképp: „Sokszor érzem úgy, hogy el kell vonulnom, s ilyenkor néhány napra bezárkózom, zenét hallgatok, festek, és senkinek nem nyitok ajtót…” Véleménye szerint meg kell élnünk a belső csendet, amikor feltehetjük magunknak a kérdést, miért is vagyunk?
 Petrás Mária szerint „nem balzsamozni kell a tudást, hanem a leheletet, a lelket kell megtartani, visszaadni…El-elgondolkodom Jézus szavain, s keresem, amit nekem mond vele. Mert hiszem, Jézus mindenkihez szól, minden egyes embernek szól valamiképpen az Ő tanítása. Mindenkinek másképp szól az Isten. Ha nem így lenne, nem példabeszédeket mondott volna, hanem utasításokat: tedd ezt, tedd azt! Ezért nem veszem késznek, amit megmagyaráznak a Szentírásokból.
 A művésznő vallja, a tehetség isteni adomány: „Ma már nemigen beszélünk a képzeletről, mert azt szinte kiirtják, ki akarják irtani az emberből. Épp azt, ami isteni. S a tehetség, a művészi tehetség is az.” 
 Véleménye szerint „nagyon sokat ártott nekünk, de az egész világnak is a vagyonosodás, a földi dolgokhoz való mértéktelen ragaszkodás. Nincs egyensúly a mai életben, és emberekben a szakrális dolgok és földi dolgok kérdésében. Valami nagyon nagy csoda kellene, hogy visszataláljunk a jó útra. A jó út szerintem az, hogy az ember meg tudja élni, amiért teremtve van. Nem hiszem, hogy szomorúságra, fájdalomra, szenvedésre lettünk teremtve. Nem hiszem ezt. Érzem, hogy a Jóisten minket nagyon szeret, s akkor örülne, ha boldogok lennénk.”
 Petrás Mária imádsággal kezdi a napot, de ez a csángóknál természetes szokás lassan kiveszőben van rohanó világunkban. Természetesen érinti népe sorsának helyzetét is. Rámutat: „Az én kicsi népem nagyon sok mindenen áthaladott, s úgy érzem, már a kereszten van. Hogy feltámadás mikor lesz, csak az Isten tudja. Márpedig az ember ideje nem azonos az Isten idejével. Hiszek abban, hogy a rossz halálra van ítélve, s elmúlik. Így múlik el majd népem felől is a baj, az akadály. S még a földi feltámadását megérem.”
 Mély hitéről megvallja: „Én nagyon kapaszkodom abba, amit Jézus mondott… Ha az ember megél dolgokat, s erővel imádkozik, akarattal, akkor nincs szüksége mások által közvetített üzenetekre, meg fogja kapni ő maga a választ a kérdéseire, s az üzenetet is meg fogja kapni… Amit kérek az Istentől vagy a Szűzanyától, s amit kapok a kérésemre, az másra nem tartozik, az egyedül az enyém. Ez a csodálatos, mint ahogyan nincs két egyforma ember, úgy két egyforma kapcsolat sincs az Istennel.”  
 A csángó hagyományokról, szokásokról elárulja, „ha gyermek született, vagy haldokolt valaki, akkor béhoztak a szobába több szénát, azt leterítették tiszta lepedővel, s ott történt meg az első és utolsó lépése az életnek: a születés és a halál… Az ágy tisztán megmaradt a visszamaradóknak… Ennyire tiszteletben tartották az embereket, a tárgyakat, nagyon tapintatos volt a régi ember. Született nemesség volt bennük.”
 Petrás Mária felelősen ápolja Istentől kapott tálentumát, s hiszi, hogy csak Isten segítségével képes a lelki, szellemi szépség felmutatására. „Ha a Jóisten ad egy szikrát, akkor az erőt is megkapja hozzá az ember…” 
 A Szervátiusz Klára által vezetett beszélgetés Petrás Mária mély és titokzatos hitéhez, s annak forrásaihoz juttatja el az olvasót. Hit-keresőknek és mélyen hívőknek kincs és ajándék a most megjelent Emeld fel, Uram, kicsiny népemet című kötet.

Frigyesy Ágnes
A szerző felvételeivel