A Sepsiszentgyörgyi Műhely című kiállítás Salgótarjánban 1994. november 22-én nyílt meg.  Megnyitót mondott Szőcs Géza, közreműködött Guthy Éva, énekművész.

A Sepsiszentgyörgyi Műhely című kiállítás 22 művészt bemutatva a Vármegye Galériában 1994. szeptember 26-án nyílt meg. Megnyitót mondott Szőcs Géza és Eva Maria Barki.

Sepsiszentgyörgy

A tizenhét sepsiszentgyörgyi képzőművész seregszemléje óhatalanul fölvet olyanszerű kérdéseket, mint: van–e képzőművészeti anyanyelv? Úgy, ahogyan zenei anyanyelv: van. Továbbgondolva: másként látja–e a világot egy közép-európai festő s mondjuk egy dél-amerikai? (Persze: minden festő másként látja a világot; a hangsúly itt a látásnak – vagyis a világ feldolgozásának – bizonyos közös jegyein van, amely jegyek adott látásmódot jellemeznek, másokat pedig nem. Gondoljunk a nagybányai – vagy akármelyik – “iskolára”.)
Még tovább gondolva: van–e külön jelentősége annak a ténynek, hogy Sepsiszentgyörgy a keleti és a nyugati kereszténység közti kulturális törésvonal – vagy ha úgy tetszik, a két kultúrkör földrajzilag kiemelten fontos találkozási pontjának – közelében fekszik; a szász, a román és a magyar civilizáció interferálódási régiójának különleges helyértékkel bíró pontján, hiszen itt, a Székelyföld s a Barcaság peremvidékén, ezen a néhány kilométeren ér véget a magyar és a germán népesség jelenléte a kontinensen: Sepsiszentgyörgy az utolsó magyar város délkelet felé, úgy ahogyan a szomszédos Brassó az utolsó német város. Van–e ennek külön jelentősége, azaz jelentése, hatása, egyáltalán: jelenléte ebben a tizenhét életműben? Ez a tizenhét művész, ha Sopronban élne, másként festene? És ha Párizsban?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet föl a Vármegye Galéria mostani kiállítása, az Erdély Művészetéért Alapítvány rendezésében, a tárlatlátogató ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmaz magában, ezekre keresi a válaszokat. S míg némelyikre megtalálni véli a feleletet, a többi kérdés rejtélyesen nyitva marad. De ez csak fokozza azt az élményt, ami ennek a tizenhét nézőpontnak az egyszeri, valószínűleg soha meg nem ismétlődő összeadódásából keletkezik. Ha úgy tetszik, amiben részünk van, az nem más, mint belehelyezkedni egy különleges kollektív szem összetett nézésébe, látásába, sőt látomásába, amely Sepsiszentgyörgyön, az évezred végén a jövő évszázadba pillant.

Szőcs Géza 1994.