2025.március.04.-én nyitottuk meg Miklóssy Gábor Aktok ( Takács Péter gyűjteményéből) című kiállítását a VármegyE-Galériába. A kiállítást megnyitotta Sümegi György művészettörténész.

Miklóssy Gábor

Nagyvárad, 1912. 10. 25. – Kolozsvár, 1998. 12. 21.

festő, művésztanár

Katolikus mérnökcsalád gyermeke. Hat éves korában gyermekparalízis következtében mindkét lába megbénul. Az elemi osztályokat szülővárosában az Orsolyáknál és a zsidó iskolában végzi. 1924 és 1933 között magántanulóként, betegsége miatt időkihagyásokkal a gödöllői Premontrei Gimnáziumban végzi. 1933-tól Bécsben a Zeneakadémián tanul. Az 1935/36-os tanévben Budapesten párhuzamosan jár a Zeneakadémiára és a Képzőművészeti Főiskolára. A képzőművészetin Rudnay Gyula tanítványaként 1940-ben végez, majd további két évig jár Rudnay mesteriskolájába. 1940 és 1941-ben a nyarat a kecskeméti művésztelepen tölti.

1942-ben hazaköltözik Nagyváradra és alapítóként vesz részt a Városi Képzőművészeti Iskola létrehozásában. 1949-ben Kolozsvárra költözik át és előbb az alakuló Magyar Művészeti Intézet, majd beolvasztását követően a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára lesz egészen az 1978. évi nyugdíjba vonulásáig. Ebben a közel három évtizedben növendékek több nemzedékének adja át a tudását.

1953-ban feleségül veszi volt tanítványát, Kondorosi Vilma (Nagyvárad, 1922 – Kolozsvár, 2002) festőművészt, és a házasságukból Gábor (1954–1971) és Gyula (1957–2021) nevű fiaik születnek.

Ritkán állít ki. Első kiállítását Szentesen (1942) rendezi, majd Nagyváradon (1948) és Kolozsváron (1981) tart egyéni tárlatot. A hálás utókor is rendez neki emlékkiállításokat Kolozsváron (2001, 2002, 2004, 2014, 2020), Nagyváradon (2001), Budapesten (2000) és Sopronban (1999).

Munkásságáról Sümegi György ír monográfiát, amely a Mentor Kiadónál 2001-ben, a Kriterionnál pedig 2009-ben jelenik meg. Székely Sebestyén György, Alexandra Rus és Sümegi György készít tanulmányokat Miklóssy Gábor – Az akt című albumhoz, amely a Grafycolornál jelenik meg 2005-ben. A művész A szépség a szellem rangja című kötete a Komp-Press Kiadónál lát napvilágot 2004-ben.

Munkásságát 1954-ben a Művészet Érdemes Mestere címmel ismerik el.

Kolozsváron helyezik végső nyugalomra.

Részlet Demeter Ervin: Erdélyiség egy elszakított nemzetrész művészete című kötetből.