2009 július 22., szerda

Évfordulósok  http://www.varmegyegaleria.hu/evfordulosok/

Gyarmathy János 1955.január.11.

Gyarmathy János (Nyárádszereda, 1955) szobrász.Szászrégenben, a Líceumban érettségizik. Itt Baróthi Ádám kelti fel az érdeklôdését és a tehetségét felismerve indítja el az alkotómûvészi pályán. 1976-80 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán Korondi Jenőtôl tanulja a mesterséget. Tanulmányai befejezését követôen, 1980-tól szobrászatot tanít a Marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskolában.

Köztéri szobrait láthatjuk Erdélyben (Marosvásárhely, Nyárádszentlászló, Nyárádgálfalva, Székelybere), Bukarestben- Bartók Béla mellszobra – és Németországban (Iserlohn, Ratingen). Munkáiból kiállítást rendeztek Erdély nagyvárosaiban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Csíkszereda, Brassó, Beszterce), Bukarestben, az anyaországban (Budapest, Pécs, Kecskemét, Zalaegerszeg, Szekszárd), Németországban (Iserlohn, Ratingen, Dormunt), Krakkóban és Prágában is.

Az újjáalakult Barnabás Miklós Céhnek 1996-óta tagja, 97-ben elnyerte a Céh nívódíját.

Gyarmathy János szobrászművész (1955. Nyárádszereda)

Gyarmathy János és Kulcsár Edit a megnyitón

Gyarmathy János és Kulcsár Edit a megnyitón

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében Haller József grafikus és Gyarmathy János szobrász marosvásárhelyi művészek kiállítása 2005. március 22-én nyílt a Vármegye Galériában. Megnyitotta Nagy Miklós Kund. Közreműködött Ferencz Éva. A tárlat 2005. május 28-ig volt látogatható.
A Vármegye Galériája a 25. Budapesti Tavaszi Fesztivált a 70. születésnapját ünneplő Haller József és az 50. születésnapját ünneplő Gyarmathy János kiállításával köszönti.

Lélekharang

Lélekharang

Gyarmathy János 1955-ben született Nyárádszeredában. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti főiskola szobrász hallgatója volt. A főiskola után a Marosvásárhelyi Művészeti Iskola szobrász tanára lett és ma is ott tanít.

„Bronzait vizsgálva, a kincstaláló izgalma fog el. A patinás felületek, szobrok, domborművek, plakettek csillogása az arany- és bronzkincsek vonzását idézik… Erőssége a mintázás, a tapogató, lapogató, taktilis érzés. Ez az, ami utánozhatatlan, ösztönös gesztusokat rejt, hazulról a fafaragó ősöktől hozott képesség,…egyenesben közvetít minden lelki remegést, rengést, mozdulatot, moccanatot.”

Molnár Dénes

kiallitason

Mítoszok képben, szoborban

Egy ideje vidékiek is – jelen esetben a debreceniek – köszöntik a Budapesti Tavaszi Fesztivált. Elképzelhető, hogy a nem túlzottan távoli jövőben határon túli magyar kulturális központokat is hasonló megtiszteltetés ér, és vendégként mutatkozhatnak be ezen az európai rangú, széles pászmájú rendezvénysorozaton. Talán Marosvásárhely is a kiválasztottak között lehet. Addig is a Vármegye Galéria igyekszik kellő rendszerességgel és kitartással népszerűsíteni az anyaországon kívüli művészeket, bekapcsolni őket a fesztivál pezsgő programjába. A főváros szívében működő, Kulcsár Edit vezette létesítmény a 25. alkalommal zajló eseményre két olyan marosvásárhelyi alkotót hívott meg, akik maguk is jubilálnak az idén. Haller József grafikusművész a 70., a szobrász Gyarmathy János az 50. életévét töltötte be néhány héttel ezelőtt.
Erőteljes, markáns alkotóegyéniség mindkettő, a legértékesebb vásárhelyi művészeti hagyományok éltetői. A folytonosság megtestesítőinek is tekinthetők, akik hűségükkel és egész eddigi életművükkel azt példázzák, hogy a hatalmas vérveszteségek ellenére, amelyek az eltelt évtizedekben érték a Maros parti város képzőművészetét, a tehetség továbbra is bőven terem ezen a tájon. És olyan maradandó alkotások születésének forrása, amelyek nemcsak a hely szellemét hordozzák magukban, hanem fogantatásukban döntő szerepet játszott mindaz, mi emberi és egyetemes. Haller a hatvanas évek elejétől kapcsolódott be Marosvásárhely művészeti életébe, és járult hozzá ahhoz, hogy az akkoriban még aránylag kis helység rövid idő alatt Románia egyik legfontosabb képzőművészeti centrumává nőtte ki magát. Gyarmathy húsz esztendő teltével végezte ugyancsak a kolozsvári képzőművészeti főiskolát, ő már a később köz- és elismertté vált avantgárd tömörülés, a MAMŰ jeleseinek a létszámát gyarapította. Ma mindketten az 1994-ben újjáalakított, nagy múltú Barabás Miklós Céh tagjai, akik díjakban is elismert, jellegzetes, öntörvényű művekben valósítják meg a klasszikus és modern értékek szerves ötvözését.
Elkoptattuk a kifejezést, de ki kell mondanunk: művészetük fő jellemzője az emberközpontúság. De miközben Haller József az élet és a humánum teljességét a műfajok sokaságával közelíti meg, Gyarmathy János „csak” szobrászkodik, azt viszont teljes művészi fegyverzetben teszi. Idősebb pályatársa és immár évek óta nyaranta iserlohni művésztelepi kollégája is szobrászként indult. 1965-ben azonban Haller szakított a plasztikával, illetve más vonatkozásban hasznosította annak sajátosságait. Négy évtizeden át, mint a Marosvásárhelyi Bábszínház eredeti, iskolateremtő báb- és díszlettervezője, majd a rajz, a grafika kiváló mestereként kamatoztatta szobrászi látásmódját, dimenzióhódító képességeit. Egy újabbal, az idő dimenziójával próbálva tetézni mindezt. Aztán líraian finom, szuggesztíven töredezett fekete-fehér birodalma kiegészítéseként a XX. század utolsó évtizedében a színek is feltörtek belőle. A női szépség ihlette, gyorsan elkelt több ezer darabos olajgrafikai sorozata szerteszóródott a világba. Utóbb szikárabb, dinamikusabb, élénkebb pasztellek derítették koloritját. Valamennyit mindenikből elénk tár ez a május 28-ig megtekinthető kiállítás. Sőt azt is szemlélteti, hogy Haller kitűnő illusztrátor is. Illetve nem pontos a fogalom: a költők – ezúttal Poe, Lorca, Gergely Ágnes, Pilinszky, Szilágyi Domokos, Verlaine – konzseniális grafikus partnere.
Mediterrán mítoszok és mondák, bibliai történetek hősei tekintenek a látogatókra a falakról, áldozatvállaló emberek, elbukók és győztesek. Többen közülük bronz kisplasztikaként is feltűnnek az állványokon. Gyarmathy számára is nagyon fontos mindaz, amit képviselnek. Őt is izgatják az emberiség örök megváltói, a veszteségeikben is naggyá válók, a reménytelen küzdelmeikben is felmagasztosulók, a gyarlóságaikban is igazak. Groteszk a szobrász univerzuma, de milyen is lehetne ebben a fejtetőre állított mai valóságban?! Groteszkségében azonban elnéző megértés van, empátia, a művész csak az embertelenséggel szemben kíméletlen. Bronzmetaforái különleges formai bravúrral rengeteg ötletet felvillantanak, és rejtett értékekkel is megajándékozzák a szemlélőt, ha körbejárja a munkákat, figyel a fényesre csiszolt visszatükröző felületekre is. Tíz szobor a Gyarmathy készítette több mint háromszázból? Természetes, hogy csupán elenyésző részt mutathat fel az egészből. A néző nem tudhatja, mennyi lenyűgöző plasztika lehet még a szobrász otthoni műtermében, vagy a németországi művésztelepeken, ahol rendszeresen megfordul, esetleg a köztereken, ahol egyik-másik monumentális kivitelben megjelenik. S a bukaresti Bartók-portréjáról, a marosvásárhelyi Kós Károly-szobráról se értesülhet. Azt viszont érzékeli, hogy jelentős alkotóval van találkozása, és biztos felmerül a gondolat benne: jó lenne ezt a felfelé ívelő pályát közelebbről nyomon követni. Hátha alkalmat kínál erre valamikor egy újabb élménygazdag budapesti kiállítás.

Nagy Miklós Kund
Elhangzott Haller József és Gyarmathy János kiállításának megnyitóján
2005. 03. 22.

kiallitason2