2009 július 22., szerda

Bálint Zsigmond fotóművész (1937. Marosvásárhely)

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében az Európai kézfogások-Transylvania című kiállítás a Vármegye Galériában 2002. március 20-án nyílt meg. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi és Stephen Spinder amerikai fotóművészek tárlatát megnyitotta Bába Iván, a Külügyminisztérium államtitkára. Közreműködött Sebestyén Márta. A tárlat 2002. július 16-ig volt látogatható.
Két fotóművész két életúttal, ám azonos témával. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi és Stephen Spinder amerikai fotós mutatta be saját szemszögéből Erdélyt, az ott élő embereket, szokásokat.
Bálint Zsigmond fotóinak ereje megragadó. Értékmentő és értékmegőrző tevékenység az övé, a magyarok és az európai kultúra gazdagítására.

„Itt a szemem képein a pillantásokat, arcokat és mozdulatokat, a játék örömét és a lélek sugárzását. Aztán hosszú beszélgetéseken megbarátkozva a végtelenül szerény, de csendességében határozott és konok kitartású mérnökemberrel, megéreztem, ő az, akivel a néprajzos elindulhat a közös szellemi felfedező úton.”

Barabás László Marosvásárhely 1994.

Stephen Matthew Spinder New Yorkban élő, amerikai professzionális fotós beutazta a világot. 1991-ben jött először Kelet-Európába, a tradicionális magyar tánc és zene vonzotta.

Bálint Zsigmond Marosvásárhelyen született 1937. október 21-én. Műszaki iskolát végez szülővárosában, majd mérnöki oklevelet szerez Kolozsvárott 1965-ben. A MOBEX bútorgyárban dolgozik 1997. november 1-ig, amikor nyugdíjba vonul.
A középiskolában kezd fényképezni, 1953-ban alapító tagja a napjainkban is működő Fotóklubnak. 1971-től tagja a Romániai Fotóművészek Egyesületének 1978-ban elnyerte a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének AFIAP-kitüntetését. 1992-től a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke.
Több mint 550 hazai és külföldi kiállításon mutatta be munkáit, egyéni kiállításainak száma meghaladja a 40-et. Fotói megtalálhatók a párizsi, varsói, kecskeméti és budapesti múzeumokban is.
1994-től minden évben részt vesz a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelepen, megfordult a kazincbarcikai, homoródmenti, zsoboki és erdőcsinádi alkotótáborokban is.
Fotós pályafutása során számos néprajzi témájú könyv képanyagát készítette el.

Bálint Zsigmond: Téli előkészület

Bálint Zsigmond: Téli előkészület

Értékmentés a Vármegye Galériában

„Mindig az a fontos, ami nincs.
  Sose az a fontos, ami van.
  És mindig nem fontos, ami van,
  de fontos lesz, ha elveszett.”
      (Szabó Lőrinc)

A költő gyorsírással írt hagyatékában, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában találtam a fenti sorokat. 1989-ben fejtettem meg. Azóta sokszor jutnak eszembe, ha a Vármegye Galéria kiállításait nézem, zenei délutánjainak megmentett dallamait hallgatom. Az Erdély Művészetéért Alapítvány – Kulcsár Edit galériavezető nagyon előrelátó munkája eredményeként – sok nemzeti értékre irányította rá a figyelmet. A budapesti bemutatók révén vajon hány művész talált magára, kapott hitet, erőt további munkájához!? S ami igazán jelentős: mennyi feledésbe merülő népi-művészi érték – kép, szobor, öltözék – kapott helyet egyre bővülő kiállítótermeik falain, tárolóiban.
Legutóbbi kiállításuk, mely július 16-ig tekinthető meg – „Európai kézfogások – Transsylvania” címmel –, két fotóművész képi értékmentésére hívja fel a figyelmet. Tájak, természeti képek, épületek, kisebb-nagyobb tárgyak, még élő szokások… Bálint Zsigmond, a marosvásárhelyi születésű fotóművész középiskolás korában kezdett fényképezni, alapító tagja a napjainkban is működő fotóklubnak. 1987-ben a Nemzetközi Fotóművészek szövetségének kitüntetését nyerte el. 1992-től a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke. Több mint félezer hazai és külföldi kiállítása volt. Párizstól Budapestig számos múzeum őrzi fotóit. Kedves témája a falu világa, az erdélyi falvak élete, szokások, kismesterségek, gyermekjátékok. Művészi munkásságának alapgondolata, amit Selmeczi László így fogalmazott meg kiállításán: ”   a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá, de a néphagyomány tart meg bennünket magyarnak.”
Kiállítótársa a New Yorkban élő Stephen Spinder, aki a világot járva 1991-ben jutott el Magyarországra. Ide a hagyományos magyar tánc és zene vonzotta. Budapestről készített fekete-fehér fotósorozataival a Hyatt Hotelben mutatkozott be 1987-ben. A milleniumra, 2000-ben a Marriott Hotel megbízásából jelentős fotó- és képeslapsorozatot jelentetett meg, 2001-ben „Egy amerikai Budapesten” című kiállítását rendezte meg a Benczúr Galériában. Mostani kiállítása a „10 év Erdélyben” sorozat képanyagából készült.
A kiállítás nézőit, az érdeklődőket minden hónap utolsó szerdáján hat órától a Vármegye Szalonban nem mindennapi koncertre – zenés előadásra? – várja Dinnyés József előadóművész. Arról, hogy sokoldalú tehetségével meglepően leköti hallgatói figyelmét, magam is meggyőződtem március 27-én. Már a cím sem szokványos: Márczius Örökködike. Tizenöt dal a szabadságról. Tulajdonképpen CD-bemutató koncert volt. A programban április 24-én a Grádicsok éneke következik. Ez a tizenöt zsoltár készülődés az ünnepre (CXX-CXXXIV.). Május 29.: Száz (1849-1949) év magyar verseiből – az önkényuralomtól a diktatúráig 40 énekelt vers.
Irodalomra hangolt gitár, sajátos egyéni stílus – történelem és ismeretterjesztés. Mint Dinnyés József mondja: „A költészetből kihallható a családszeretet és anyanyelvi hagyományaink tisztelete. Az énekelt versek pedig támogatják, segítik az irodalom tanítását.” Érdemes meghallgatni!

Schelken Pálma, Hegyvidék, 2002. április 24.