2009 július 03., péntek

Kerékgyártó László festőművész (1950. Nagyvárad)

Festő és szülőföld

Festő és szülőföld

Kerékgyártó László nagyváradi festőművész Duna-táj című kiállítása 2009. június 9-én nyílt meg a Vármegye Galériában. Megnyitotta: Kiss Dénes Babérkoszorús költő, a Magyar Írók Egyesületének elnöke. A művészt bemutatta: Ürmös Péter grafikus, művészeti szakíró. Közreműködött: Gittai István nagyváradi költő. A tárlat 2009. július 30-ig volt látogatható.

„Horizontra helyezem a megvillanó jelet, lebontom minden perifériától és megmutatom egyszerűnek, leheletnyit, hangtalanul.”

Kerékgyártó László

Kerékgyártó László festményei alá
A szív emlékezik, nem feled

 

a kiállításon

a kiállításon

Igyekszem „fogást keresni” Kerékgyártó László festő- és grafikusművész alkotói módszerén. No, nem azért, hogy – mint a birkózó az ellenfelén – győzedelmeskedjem fölötte, hanem hogy közelebb kerüljek annak lényegéhez. Hogy azonos, vagy legalább közeli hullámhosszra kerüljek vele, világérzékelését megfejtendő.
Mert nem akármilyen szemlélése ez a létezőknek.(Létezőn nem pusztán a szubjektívon kívüli dologi világot értem, hanem azt is, ami bensőnkben rejtőzködik, lelki világunkban végbemegy, történik.)
Tűnődések – ez egyik jellegzetes táblaképének a címe. Valóban hosszas tűnődések, elmélyült töprengések, álmodozások és eszmélkedések termései lehetnek ezek az opusok. Vajon miféle motivációk kényszerítették a „képfaragót” kimondani azt, ami benne feszült?…
Kerékgyártó László nem a múlt ködébe vesző falusi idill festője, sokkal inkább az urbánus életé.
Akárcsak az időjárás, kedélyállapotunk (lelki barométerünk) is változik időről-időre, de nem lehet nem észrevenni, hogy a kor emberének uralkodó életérzésévé vált az, amit anno Franz Kaffka oly mesterien megragadott műveiben. Atomizálódtunk, roppant felszínessé, lélektelenné silányultak a személyközi kapcsolatok, elidegenedtek viszonyaink, olyan világban élünk, ahonnan a hagyományos értékeket jobbára már kiszorította a kíméletlen individualizmus, az ádázul egymásra acsarkodó hideg önzés… Az egyén nem arccal felebarátai, mások felé fordulva él, hanem világba-dobottan bolyong nyugtalanul. Nem az óvó-oltalmazó nagy közösségek szerves része többé, csupán parányi porszem a több milliárdos arctalan tömegben.
Kerékgyártó László virtuális képi világában mindent belepett, beborított valamiféle szürkés-kékes pernye; ködfátyol lengi be az eget és a földet, a dolgok körvonalai homályló-bizonytalanok, ebben a világban a nehézkedés törvénye is mintha csak részben hatna… Az univerzum alig tagolt, hiányzik a képekről a derűt s szívmeleget árasztó napfény és a fényt tagoló árnyék. Ilyen világban csakis állandó éberségre ajzva lehet viszonylagos biztonságban dolgozni, élni. Tülekedünk, nyelvkiöltve küszködünk, loholunk, de nem tudjuk, merre tartunk!
Kerékgyártó László ellenállhatatlan erővel ragadta meg a kortársember uralkodó életérzését: a szorongást, az elvágyódást.
Avagy a mindent egynemű szürkévé foncsorozó globalizálódó világ korifeusai majdnem egyéniségét vesztett, ne „láss-ne hallj!” fogyasztóvá és gépies végrehajtóvá, egyszerű bábbá kívánják aljasítani a teremtés koronáját? Hogy egy maréknyi csoport, egy erősen központosított katonai, pénzügyi, gazdasági… és médiahatalom gond nélkül uralkodjon fölötte? Bizony ebbe az irányba tartunk.
Hol tartunk vajon ebben a leépítésben? Átléptették-e már velünk „Rubicont”, vagy – magunkra eszmélve – még megfordíthatjuk a pusztító folyamatot? Jelek szerint legjobb esetben is egészen közel vagyunk a szakadó parthoz, de még az innenső oldalon szerencsétlenkedünk. Ráébredve a ránk leselkedő veszélyekre, nagy közös akarattal tán még helyrehozhatjuk a bennünk és körülöttünk véghezvitt fatális rombolásokat…
Merthogy a mágusoknak – minden lázas igyekezet ellenére – még nem sikerült minden éltető gyökeret elvagdosni. Aminek azért van igen nagy jelentősége, mert a múlt a jelen és a jövő is mi vagyunk. Az ember az egyedüli lény, aki nemcsak a mában él, hanem a történelmi múltból jőve a jelenen át a lehetséges jövő felé tart. Csak a múlt értékeinek birtokában haladhatunk előre a valamivé válás végtelen országútján, szívünkben egy emberibb világ reményével. Akinek nincs múltja, annak bizonytalan a jövője. Aki megtagadja saját történelmét vagy közömbössé válik iránta, aki fittyet hány az ősök által kigyöngyözött és ránk testált nélkülözhetetlen értékekre, az nem több mint sajnálnivaló, leírt, letudott pária.
Manapság ilyes dolgokról nemigen hallunk a köz- és a politikai élet színterein szólni. Ehelyett álságos balzsam-igékkel próbálják időről-időre csitítani és nyugtatgatni a fel-feljajdulók vészesen dagadó kórusát.
Trianon! – belém sajog a fogalom, látva Kerékgyártó László azonos című festménye alakjainak távolba révedő, semmibe vesző tekintetét. Akaratlanul is felhorgad bennünk a szomorú gondolat: nyolcvanöt éve is elmúlt immár, hogy az utódállamok többségi hatalmai válogatott módszerekkel sanyargatják az akolon kívül rekedt nemzettestvéreinket, újabb és újabb jogokat orozva el tőlük a mára szinte teljesen kiüresített kosárból.
Hatalmas szerencse, hogy a történelmi folyamatok időigényesek: bár megszaggatták, de még nedvdúsak a legfőbb éltető gyökerek.
Ilyen erős érzelmi gyökér Kerékgyártó László számára a Szent László királyunk alapította város, a középkori magyar történelemben kulcsfontosságú szerepet játszó Nagyvárad. Vannak tehát fogódzóink, biztos történelmi archimédeszi pontjaink, amiket megragadva-magtartva, erőt meríthetünk újabb küzdelmekhez. Ilyen hatalmas erőt jelent Szent István nagysága, múlhatatlan példaereje, lángelméjének sugárzása. Triptichon című kompozíciójával a fugyivásárhelyi-nagyváradi gyökerű festőművész velünk együtt mélyen fejet hajt egy Szent Eszme, a világon egyedülálló Szentkorona, a Haza Oltára magasztos szimbóluma előtt.
Az ember nem pusztára észlény, érző teremtménye is ő az Úrnak. A szív pedig emlékezik! A szív nem feled!…

Aniszi Kálmán

Kerékgyártó László kiállítás az E-Galériában

Mindenkit szeretettel várunk 2013. október 1-én 17 órakor az E-galériába /Budapest V. Falk Miksa u. 8/ Kerékgyártó László festőművész kiállításának megnyitójára!

Meghívó Meghívó