2009 július 21., kedd

Györfi Sándor szobrászművész (1951. Karcag)

Györfi Sándor

Györfi Sándor

Márton Árpád festőművész és Györfi Sándor szobrászművész kiállítása 2005. május 31-én nyílt meg a Vármegye Galériában. A tárlat fővédnöke Szervátiusz Tibor szobrászművész volt, megnyitotta Cselényi László a Duna Tv elnöke, közreműködött Juhász Zoltán népzenész. Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája a Szervátiusz Alapítvány két díjazottjának, 65 éves Márton Árpádnak és Győrfi Sándornak rendezett kiállítást. A tárlat 2005. július 30-ig volt látogatható.

A Szervátiusz Alapítványt és a díjat Szervátiusz Tibor 2003-ban, édesapja születésének századik évfordulója alkalmából hozta létre. Az elismerést minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélik oda.
Első alkalommal az elismerésben Győrfi Sándor szobrászművész részesült.

„…Györfi nem ismeri a konvenciót, a kötelező szabályokat, alkotás közben nem igazán kötik ortodoxiák. A szobrászat eszközeiben ősi technikákat alkalmaz, kézművesként dolgozik minden munkáján. Az első perctől az utolsóig maga teremt. De ebben a folyamatban nem ismer kötelmeket. Több dimenzióban, ha kell vegyes anyaggal, technikákkal varázsolja elénk mindazt, ami alkotásra ösztönzi. Sokszor olyan gondolatokat is megmintáz, amely addig a festészet privilegizált területe volt…”

Egri Mária

Szabolcs Vezér

Szabolcs Vezér

Györfi Sándor szobrászművész 1951-ben született Karcagon, s ma is ott él. 1969-ben elvégezte a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot, 1978-ban a képzőművészeti Főiskolát. Évtizedek óta vezetője a Nyíregyháza Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelepnek, s a Mezőtúri Művésztelepnek. Már csak azért is igen nehéz ismertetni Györfi munkásságát, mivel a háromméteres bronz emlékműtől a vegyes technikájú, többrészes térplasztikákig, portréktól reliefekig, fali fém-domborításokig félszáz körüli csupán köztéri munkáinak száma. S akkor még nem beszéltünk érmeiről, kisplasztikáiról, amelyekben kötelmek nélkül, szabadon bontakozik ki alkotó zsenije. Györfi a tér kis és nagy felületét egyaránt uralni képes. Mind a két, mind a három dimenzióban egyaránt otthonos. Ha végigtekintünk Györfi Sándor műveinek során, nem akármilyen konklúziót sommázhatunk. Főként történelmi indíttatású munkáit tekintve Györfi szervesen összetartozó világot teremtett. Lényegében a semmiből. Egy fogódzók, egy tárgy és objektumok nélküli ködös semmiből, egy csupán tudott, de csak zsigereiben érzett homályvilágból, a kun legendából. Mégpedig azt is egyedi módon, makacs következetességgel és minden példa nélkül. Györfi Sándor ezekből az emlékekből épített fel egy vizuálisan is értékelhető világot, tette láthatóvá az ősök emlékeit. Megjelenítette a kun-kutatás nagyjait, a kunok beolvadásának, magyarokká válásának csomópontjait, s a már magyarrá lett közös történelem kiemelkedő személyiségeit. Olyan személyiségeket formált bronzba, akik tevékenységükkel alakították, gazdagították a közös történelmet. Munkásságát elismerő jelentősebb díjai; 1978-81 Derkovits-ösztöndíj, 1986-ban Munkácsy-díj, 1998-ban Mednyánszky-díj, 2001-ben Magyar Művészetért díj, és 2004-ben a Szervátiusz Jenő díj.

Címkék: