2009 július 22., szerda

Véső Ágoston festőművész (1931. Nagybánya)

Véső Ágoston a Munkácsy-díjas nagybányai festőművész kiállítása 2001. július 31-én nyílt meg a Vármegye Galériában. Megnyitotta Tőkés László Püspök. A kiállítás 2001. október 10–ig volt látogatható.

Kőkrisztus

Kőkrisztus

„Elemi és középiskoláimat szülővárosomban, Nagybányán végeztem, majd a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályát Mohy Sándor irányítása mellet 1955-ben fejeztem be. Kezdetben a szobrászat vonzott, első kiállítási szereplésemre 1953-ban került sor, amikor mint szobrásznövendék a Nagybányai Tartományi Tárlatra beküldtem egy festményt.
1956-ban a Román Képzőművész Szövetség tagja lettem, ettől az időtől kezdve egészen 1990-ig rajztanárként dolgoztam. A festészet mellett érdekelt az oktatás elmélete, a művészetpedagógia, foglalkoztatott a vajon tanítható-e a művészet örök kérdése. A festék és az ecset mellett gyakran fordulok a fényképezőgéphez, hogy a környék rendkívüli embereit, tájrészleteit, műemlékeit más technikával is megörökítsem.
Nagybányai születésem döntően meghatározza hitvallásomat, mert megismerve nagy elődeim művészetét, tudatosan vállalom a „bányaiságot”, és arra törekszem, hogy annak szellemiségét, alkotómódszereit a modern kor követelményeihez alkalmazkodva használjam fel, s az újabb idők festészeti eredményeivel gazdagítsam.
E célból – az 1996-ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében megalakult Nagybánya Festőtelep művészeti vezetőjeként – igyekszem e közös kulturkincset továbbadni azáltal, hogy minél több hívet próbálok toborozni kortárs képzőművész társaim és a művészetkedvelők köréből.”

 

 

Véső Ágoston

„A világ archaikus-historikus elemeit kiválogató és a fotólátás lehetőségeivel egyaránt kísérletező Véső Ágoston képein elsősorban a kubisztikus látásmód érvényesül, a kemény éleket azonban színekkel lágyítja, s ez által képes megláttatni a nézőkkel a táj, a városi környezet kettős természetét.”

Sümegi György (MNG) Három művész Nagybányáról című katalógusból

„Véső Ágoston elsősorban összefoglal: olyan tájszeleteket választ ki, melyek fényhatásait, hangulatait dokumentálja és a néző felé közvetíti. A művész látó szeme és komponáló készsége köti össze a hegyes-boglyás máramarosi tájat a sík vidékkel, a festőként is megörökített Hortobággyal, ahol kevésbé látványosak a természeti formák, talán jobban tapad a sár, messzebb szalad a hang, oldottabbak a színek és a fények.”

Szücs György

„Véső Ágoston a hagyományos nagybányai táj és embervilág rejtett expresszivitása, az iskolaalapítók előtti, főleg a holland mesterek stílusához fűződő, klasszikus belső ragyogás nyomán indult.”

Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. sz

http://www.varmegyegaleria.hu/?p=1583ázadban

Címkék: