2009 július 22., szerda

Pallos Sch.Jutta 1952.január.12.

Pallos Sch. (Schönauer) Jutta (Szászrégen, 1925 – Stuttgart, 2020.12.03.) festô, grafikus. 1948-ban nyert felvételt a Kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet festészeti szakára, mesterei Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor és Nagy Imre. 1954-ben, amikor végez, már Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola néven kétnyelvû, egyetemi rangú intézmény. A következô két évben a kolozsvári Népi Mûvészeti Iskola tanára, majd ezt követôen szellemi szabadfoglalkozású mûvész. Szivesen keresi fel a középkori erdélyi városokat, ahol az építészet megmaradt értékeit örökíti meg, és a falvakat, ahol a népi kultúra akkor még fellelhetô gyökerei inspirálják munkáit. Az erdélyi városok mellett (Kolozsvár, Nagyenyed, Zilah, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Bánffyhunyad) a hatvanas évek végétôl munkái rendszeresen eljutnak Németországba (Düsseldorf, Stuttgart, Berlin, Bréma, München) is. Bécsben elôször 1972-ben, Budapesten 1994-ben mutatkozik be.1986-ban kivándorol családjával Németországba, elôször Karlsruhéba, késôbb Stuttgartba költöznek.2008-ban Banner Zoltán tollából, a Marosvásárhelyi Mentor Könvkiadó gondozásában monográfia jelenik meg munkásságáról. 2012-ben húsz jelentôs, negyven éver átfogó alkotását a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozza.

http://www.varmegyegaleria.hu/evfordulosok/

Pallos Sch. Jutta festőművész

Pallos Sch. Jutta kiállítása a Vármegye Galériában 1994. január 13-án nyílt meg. Megnyitót mondott Dr. László Gyula. A tárlat 1994. március 10-ig volt látogatható.

Magánbeszéd Pallos Sch. Jutta képei előtt

A megnyitón

A megnyitón

Izgalmas lenne akként nézni egy-egy képet miképpen írásismerők kezünk írását. Hiszen a kép is kézmozgás szülötte, bár az ecsetvonások felületekké válnak rajta, s így keletkezik a kép új valósága. Vajon lehetne-e olvasni, úgy nézni képet, mint kezünk írását? Jellemet, képességet, borúlátást, vagy vidám természetet, elandalodást, vagy magába zárkózást, szorongást, életvidámságot vagy kétségbeesést? Nos, Pallos Sch. Jutta művészete van olyan rangos erre a kérdés-feleletes vizsgálódásra. Kezdjük azon, hogy minden őszintén –nem ügyességből- festett kép egyúttal a festő vallomása önmagáról, otthonáról, kétségeiről, a látott, átélt világról, embertársairól, egyszóval az életről és a világról.
Itt, a falakról egy komoly, nagy értékű festő vallomásai tárulnak elénk. Magunk is ezzel a komolysággal közeledjünk feléjük s kérdezzük őket. Kezdjük a legegyszerűbbel. Vajon a kép egésze él-e vagy sötét, közömbös háttérből villantja fel, amit lényegesnek tart? Pallos Juttánál a kép egész felülete közöl valamit, nincsen nála lényegtelen, sötétbe burkolt felület, hanem minden négyzetcentiméternek van közölnivalója. Avatott lélekbúvárok figyelték meg, hogy az önkéntelen rajzoknál, hosszantartó firkálásoknál az egész felület telítődik, méghozzá egy tengely köré rendeződve. Van-e ilyen tengely Pallos Juttánál? Nincsen. Tehát ember voltának tudata felülkerekedett az ösztönvilágán. Kinyitja-e a kép síkját végtelen terekre és egekre? Nem, terei aránylag zártak és zsúfoltak. Sok, nagyon sok az élménye: ezek teszik zsúfolttá képfelületeit; nem vágyik leérhetetlen távlatokba, marad a maga teremtette világában. Melyek témái? Amiket környezetében lát, emberek, házak, tárgyak. Lefesti ezeket? Nem, újjáteremti. Képeinek hangulata ezért borzongató, amit látunk olyan, mintha láthatnók valahol s mégsem azonos azzal, amit ábrázol. Hozzájárul ehhez, hogy nagyon szűkösen bánik a fény-árnyékkal, azzal tehát, ami térbeli testet ad az ábrázoltnak. Inkább valami fátyolos légkört sugároznak képei. Emberei nem szólnak, nem beszélnek, inkább csak vannak, talán maguk sem értik önmaguk létét. Hiszen nem anyától, apától lettek, hanem egy művészasszony teremtette őket, mint önmaga más és más alakban megjelenő másait.
Nos, valahogy ilyenfajta töprenkedéssel néznők a képeit, ha megkisérelnők a kézíráshoz hasonló elemzésüket. Ezek a képek nem a valóság egyik szeletének másai, hanem Pallos Sch. Jutta képzeletének teremtményei. Egy embertársunk vall bennük életéről. Szeretettel kell közelednünk hozzájuk.
Valamit a művészasszony életéről: az ’’emberélet útjának felén’’ túl van már. Képességeit Kolozsvárott kiváló mesterek művelték, megadván a festői kifejezés eszközeit. Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán, Nagy Imre csiszolták tehetségét. Ám egyikük stílusából sem maradt képeiben semmi sem. Mintha Szabédi Lászlót hallanám, aki nem akart senki helyett gondolkozni, mint ahogyan azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy más gondolkozzék helyette. Mestereinek bölcs tanítása inkább csak felszabadította egyéni képességeit.
Szólnunk kell még képeinek színvilágáról. Ez általában tompa, nem annyira a tiszta pasztellszíneknek örvend, hanem inkább keveri, megtöri őket. Ezáltal képei szomorkásak lesznek, szomorkásak és magányosak.
Eddig számos nagy sikerű kiállítása volt otthon és külföldön.
Én még kolozsvári éveimből emlékezem arra a tehetséges fiatalasszonyra, aki most kiteljesedve áll előttünk. Kérem, fogadják szeretettel képeit, sőt áhítattal, mert egy embertársunk vall arról, hogyan történt meg benne mindannyiunk közös élete.

László Gyula
1993. Óesztendő napján

PALLOS KIÁLLÍTÁS AZ E-GALÉRIÁBAN

Pallos

  Pallos -Sch. Jutta legutóbbi kiállítását az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériájában Dr. László Gyula  Tanár úr nyitotta meg 1994 január 13-án

Nagy öröm, hogy most lányával közös kiállításon üdvözölhetjük a Művésznőt az E-Galériában.

Mindenkit szeretettel várunk 2013.szeptember 10-ig az E-Galériába 

( Budapest V.,Falk Miksa utca 8. )

Tudósítás a Pallos kiállításról képekben

Pallos  Sch.Jutta és Kulcsár EditMegnyitón

GalériaBanner Zoltánnal