2015 november 27., péntek

Petrás Mária (Diószén)

http://tortenelemportal.hu/2010/03/csango-tavasz-petras-maria-kiallitasa-a-varmegye-galeriaban/

Hitvallásom

“Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.
A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.
Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”

Petrás Mária

Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas, csángó iparművész és lánya Petrás Alina karácsonyi kiállításának megnyitója, 2006. november 29-én volt. A kiállítást megnyitotta: Döbrentei Kornél költő A tárlat 2006. november 29. – 2007. január20. között volt látogatható.

madonna2


A remény jelképei

Akadnak kivételes tálentumok, személyiségek, akiket nemcsak a nevük – nomen est omen -, predesztinál kivételes sorsra, de a születési helyük is; többrétegű, képzelet-elindító, végzet beteljesítő gondolatok elgondolására sarkaltatnak. Mintha beengedni engednének az Isten titkaiba, amelyeknek egyik legnagyobbika maga a Kezdet. A honnan hová kérdése, amely, meggyőződésem, egyenértékű a Hamlet-i „lenni, vagy nem lenni” dilemmájával. Természetesen, azért egyértelmű: inkább lenni, a magyarság helyzetében kivált. És önérzetünk se felejtse: mindenkivel egyenrangúak vagyunk a Teremtésben.
„Születtem a Bákó megyei Diószénben, Romániában. Édesapám Petrás Vazul, édesanyám Miklós Nyica. Mindketten tőzsgyökeres moldvai csángó fölművesek. Nyolcan vagyunk testvérek” – vallja önéletírásában Petrás Mária legidősebbként a nyolc közül. (Ezek után nem értem, mitől mitikus a hetes szám.) Mert e nyolcas után, már a puszta tények tudomásul vétele után is, micsoda erőtér, sugallatosság keríti hatalmába az embert. Pedig ezek „csak” jelzések – ott és akkor – egy leendő, majdani nagy ívű pálya lehetséges pillérei.
Az édesapa annak a Vazulnak a nevét viseli, akit a későbbiekben szentté avatott István király, mint a „pogány rendet visszaállítani kívánó” herceget – akiről tudjuk, hogy szintén megkeresztelkedett – mint az Árpádok legidősebb sarját, megvakitatta. S lám egy későbbi Vazul ivadék – még ha névleges is, bár Isten dimenziói rejtélyesek – Petrás Mária jobban lát a tehetségével és nemesebben keresztény a maga őstermészetességével, mint a meredt szeműek és a felhígított hitűek, a formálisan kenetteljesek. Vagyis a farizeusok. Mert hogy ezek sokan vannak! Mostanában pedig különösen nagy a tolongás a Damaszkuszi úton. Szerencsére nem ír mindenki ennek kapcsán levelet. Ami onnan jön hitelesen, az viszont megegyezik Petrás Mária életmeggyőződésével: „mert ha énbennem nincsen szeretet, olyan vagyok, mint a zengő érc és a pengő cimbalom”. Az más kérdés, hogy az utóbbi zeneszerszámmal kapcsolatban, mennyivel különb tudással rendelkezett Rácz Aladár.
Hát igen, senki sem próféta a saját házában, honában, ám a kiválasztottnak kötelessége megpróbálni, szükség van rá, sőt, itt és most, kategorikus imperatívusz ez a vállalás. Ebben való belső engedelmességgel az Isten iránt, ám hajlíthatatlan kíméletlenséggel a sátán ellenében. A kettő tűz és víz. De hogy menyivel hatalmasabb az Isten, bizonyítja, éppen azáltal, hogy minden eszköz az övé, mert van olyan dimenzió, amelyben kibékíthető és egy cél szolgálatára fogható a két őselem. S ez a sík a tisztaság, a megtisztulás, tisztítás a tűz, avagy a víz ereje által. Máglyatűz és keresztvíz!
Nézzük a tüzet, mint a legősibb ábrándozás szakrális közegét, nézzük a születés helyét és nevét, Diószén. Elsőként a szelíd faszénparázslás, sajátos illatú örökmécsvillogás jut eszembe. Aztán a földmélyi magma elemésztő szenvedélye, amely kiégeti az esendő matériából a salakot, és a tűz tisztító ereje által megszületnek a Babba Máriák: a remény és a folyamatosság kikezdhetetlen, berekeszthetetlen jelképei. Mert szülnek. Édesanyák, úgy tündökölnek itt a falakon, oly erővel tapadnak meg, mint csírasejt a méhfalon, megtartanák magukat akkor is, ha nem volna rögzítésre szolgáló szög, fonál. Ott vannak, mágikusan betöltve helyük, ahol a hazának kéne lennie, és a mi emberi minőségünknek: a magasban!
Micsoda szakralitáson és a nemesen emberi őspogányságon túli delej tartja meg ott ezeket a szobrokat, kinyilatkoztatott magyarázatra nem szoruló, ám eligazító jelképeket. És mi tartja őket meg bennünk, a lelkünkben, mihez érnek, mit horzsolnak meg? Ki ad erre választ? Ki tudja, vagy merészeli felfejteni a titkot, amely egyszerűségében, sallangmentességében az emberi talentum segédletével „közbenjárásával” egyféle isteni megnyilatkozás. Tényleg: egyétek és vegyétek – de ne fogyasszatok!, mert az más – azt a létezésen túli lényeget, amely azért jeleníttetik át, hogy a mindennapi élet jelenvalóságát szolgálja.
Ennek a misztériumnak papnője, titokhordozója – előidézője? – oka és következménye Petrás Mária. Aki a mélységekből – de profundis – kiáltva hozzánk, föld- és embertörténeti korszakok megszűnő rétegein át jött, fakadt fel, mint a tiszta forrás, éppen a tisztulás, a tisztítás szándékával, amelyre akár Istenáldotta hangjával, vagy Isten vezérelte keze munkájával, vagy egyéni életpéldájával a szelíd szeretet, az együttérzés ítéletelőtti egyetemességével mozgósít.
Ám, amikor a mezítelen tisztasággal találkozunk, mint eme művekben is, az életpéldát tettekben is fényességesen felmutatóval, magunkba kell szállnunk, szembesülnünk kell bűneinkkel, mert vannak olyanok is, amelyeket nem kellett, nem lett volna szabad elkövetnünk. Gondolok hamarjában a 2004-es népszavazásra, mely alkalomkor végül is megtagadtuk, nem vállaltuk a leszakított nemzettesteken élő magyar testvéreinket, sem a vérségi, sem a történelmi szolidaritást, egybetartozást. Évszázadok óta tetézi bennünk a bűntudatot – úgy tűnik, a „keresztény Európát” s a Vatikánt mintha nem – a csángó nép elárulása, magára hagyása. Hűtlenség és testvérárulás a vád, amely napjainkban sem évül el. Megint egy magyar önsors-rontásra utaló gyilkos paradoxon: keserves konoksággal fogyunk, illetve elemésztenek minket, miközben azon véreinket, akik ide akarnak tartozni nem vállaljuk, nem védjük meg, nem engedjük közel, nem vesszük fel a harcot értük. A csángók már rég megértek a jézusi magányra. De lesz é megváltás?
Nem úgy ígérkezik. Tán két évvel ezelőtt, 2004. májusában egy Szatmárnémetiben tartott püspöki konferencián a kérdésre: a moldvai csángó falvakban miért celebrálják a szentmisét román nyelven, Robu érsek azt válaszolta, hogy „a szentmiséket csak anyanyelven lehet celebrálni, csángó nyelv meg nem létezik”. Szerinte. Úgy tesz, mintha arról sem tudna, hogy még az a csángó ember, aki bár már nem beszél magyarul, magát önazonosítva: „ungur catolic-ként nevezi meg. Ami azt jelenti, hogy a katolikus vallás – idézve Benda Kálmánt – egyszerre testesíti meg a hitet és a magyarságot a csángókban, ez tudatosította a görög-keleti románoktól eltérő kultúrájukat és lehetővé tette, hogy megőrizzék hagyományaikat”. Ilyen hagyományőrző – ez művészi életprogram is egyben – Petrás Mária munkálkodása. Pontosabban: az Isten által rátestált tehetség összes energiájának egy célra, a kihalás, a pusztulás ellen összpontosított, felsőbbrendű dimenziókból áradó akarata. Az eredendő igazság képviselete, megjelenítése az eredendő szépség felmutatásával.
Dosztojevszkij szerint a szépség váltja meg a világot. Keats azt mondja: ami igaz, szép, s ami szép, igaz. Régebbi romlatlanabb korok ember arányú álmodozásai, idealizmusa. Mintha nem tudnánk, tapasztalnánk napjainkban hogyan, és hányszor kísért a sátán, a démon a szépség maszkjában. Vezet félre, taszít szakadékba, bénítja meg a lelki felemelkedés felhajtó erőit. Elhitet és kifordít. Elválaszt önmagunktól, a mennytől megtartó eszméinktől. Megoszt, atomokra szaggat szét és egy feketébb, alvilági minőségű egésszé tákol össze. Pontosabban: az önámítás szintjéig elhiteti, hogy az a valódi Egész, amit ő teremtett meg. Valójában az nem más, mint erkölcsi fekete lyuk.
És akkor nézzünk menekülve, vezekelve, védekezőn Petrás Mária kerámiáira. Belőlük az integráló, egységesítő erő árad, ránk szakadó, megújhodást kísérő bodzavirág szaggal. S az ismét fellelt önazonosság-tudat mámorával. És a tiszta forrás utáni elementáris szomj keltette vággyal. Mert a tisztaságból, mint eredendő újrakezdésből következik a benső harmónia, és e kettős együttállásból egy új minőségű, ronthatatlan szépség születik, amelyet már nem kísérthet az ördög, mert ez az Isten hímpora.
Ezt hírelik hamvasan a művek a legegyszerűbb kinyilatkoztatás erejével. Mert itt már egybe esik talentum, jellemerősség, hit, tisztaság, kiválasztottság, és ami mindebből következik: a rendíthetetlenség. Bár korunkban, sajnos, az a ritkább eset, amikor ezek a nemes tulajdonságok egy alkotóban összegződnek. Hány, de hány nagy művésznek – kiábrándító módon tapasztalhattuk meg – főként, mikor a gyökerekről vagy a hazáról volt szó, jellem és erkölcsgyöngeségét, hogy ne mondjam eltévelyedését vagy árulását. És hogy ilyen, ekkora disszonancia létrejöhetett, a népből vétetett értelmiségiekben, e kis létszámú országban életveszélyes lehet, merthogy mindez „idegen vircsaft” az ország-lakosok életébe kerülhet. Hosszútávon feltétlenül. A rontásnak, az önsors-rontásnak szörnyű pompájú fényűzése ez.
Ezt a gyilkos disszonanciát, gyötörtető és öngyötrő hiányérzetet oldják fel a Petrás alkotások, egy mágikusan gyönyörű rét önfeledtségével, virágzanak feltartóztathatatlanul, rajtuk, s általunk bennünk is valóban Isten hímpora a szépség, amely – a konokul újranövő füvek példájára – a világba beleterebélyülő szabadság. Az efféle szabadságot érzékeljük olykor némely öreg arcokon, történelem-viseltes kezeken, merthogy ez nem korfüggő.
Aki tehát, mint Petrás Mária, ilyen mindenki által érthető, de rendkívül sokrétűen értelmezhető műveket alkot, az magát az emberi szabadság méltóságát védi. Egy olyan korban, amely ezt a szabadságot – intézményesített, tehát állami formában is – szét akarja zúzni, fel akarja számolni, mint a végső ellenállást. Ezt a minőségi létezésünkért dacolást, értékmegőrzést szolgálja magas lelkes.

 

Petrás Mária: Frigyesy Ágnes cikke 2010.


Csángó tavasz a Vármegye Galériában

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak,
gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot”

– Mesterségesen kiüresedett világban élünk, melyben Petrás Mária művészete elévülhetetlen kapaszkodót jelent. Alkotásai mély igazságot hordoznak. Nem üveggyöngyökkel operál, hanem az ősi művészetet eleveníti meg. Hamarosan meg kell érkeznie a Feltámadásnak, a Kárpát-medencei Feltámadásnak is el kell jönnie – e szavakkal nyitotta meg Döbrentei Kornél Balassi emlékkard-díjas költő Petrás Mária csángó kerámiaművész kiállítását 2010. március 23-án, Budapesten, a Vármegye Galériában.
Döbrentei Kornél hangsúlyozta: – A magyarság gazdag kincsekkel bír, ezért bizonyos politikai köröknek érdeke, hogy ne találjunk el ezekhez a kincsesládákhoz. Vannak pillanatok, amikor a magyarságot csak hadsereg bevetésével tudták legyőzni. Ám Trianon után is talpra álltunk, mert megvolt bennünk az erkölcsi erő. Ezt az erkölcsi-, lelki kapaszkodót akarják elvenni tőlünk. Petrás Mária a csángó korpuszokkal, angyalaival és Mária szeretetével szelíd erőt képvisel, alkotóereje átizzik minden fölött, s e szelíd hatalom által legyőzhetjük az árulásokat. Szobrainak kisugárzásával erősíthetjük a magyarság tartását – hangsúlyozta Döbrentei Kornél a kiállítás megnyitón.
A Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész, Petrás Mária a Csángó tavasz című tárlat alkotója így vall magáról és őseiről: – „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.  A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.
Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.
Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az Erdély Művészetéért Alapítvány által rendezett tárlat megtekinthető 2010. március 23-a és 2010. május 21-e között, kedd, szerda, csütörtök, péntek, 10 és 18 óra között. Cím: 1052 Budapest, Vármegye u. 11. A művésznő alkotásai a helyszínen megvásárolhatók. A kiállítás a Csángó művészek a megmaradásért rendezvénysorozat része.
Frigyesy Ágnes

 2010.05.10. Emeld fel, Uram, kicsiny népemet. Beszélgetőkötet Petrás Mária titokzatos hitéről

„Emeld fel, Uram, kicsiny népemet” címmel jelent meg Petrás Mária csángó száramzású kerámikusművész, dalénekes életútjáról, hitéről egy karcsú kötetecske, melyet az ember egy ültő helyében elolvas. Szervátiusz Klárapetras_maria_konyvenek_bemutatojan_a_varmegye_galeriaban_001 találkozása és beszélgetése a művésznővel mélyre ás a hagyományokban, kultúrában, a csángó szokásvilágban. Petrás Mária pedig jó interjú-alany, noha néha úgy érzi, a mély érzésekről nem szabadna beszélnie, mégis titokzatos hitének erőforrásaihoz juttatja el a nagyérdemű olvasót. A Miért hiszek? sorozatban napvilágot látott kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.
A ma Pomázon élő művésznő gondolatban visszautazik szülőfalujába, Diószénbe, s a beszélgetés fonalát végig mély hite – mely életének váza –, határozza meg. Már gyermekkorában érzi: „keresni kell az Isten érintését. Én keresem szüntelen, mert szükségem van rá…” Petrás Mária szerint minden embernek szüksége van csendre, egy alkotó embernek pedig különösképp: „Sokszor érzem úgy, hogy el kell vonulnom, s ilyenkor néhány napra bezárkózom, zenét hallgatok, festek, és senkinek nem nyitok ajtót…” Véleménye szerint meg kell élnünk a belső csendet, amikor feltehetjük magunknak a kérdést, miért is vagyunk?
Petrás Mária szerint „nem balzsamozni kell a tudást, hanem a leheletet, a lelket kell megtartani, visszaadni…El-elgondolkodom Jézus szavain, s keresem, amit nekem mond vele. Mert hiszem, Jézus mindenkihez szól, minden egyes embernek szól valamiképpen az Ő tanítása. Mindenkinek másképp szól az Isten. Ha nem így lenne, nem példabeszédeket mondott volna, hanem utasításokat: tedd ezt, tedd azt! Ezért nem veszem késznek, amit megmagyaráznak a Szentírásokból.
A művésznő vallja, a tehetség isteni adomány: „Ma már nemigen beszélünk a képzeletről, mert azt szinte kiirtják, ki akarják irtani az emberből. Épp azt, ami isteni. S a tehetség, a művészi tehetség is az.”
Véleménye szerint „nagyon sokat ártott nekünk, de az egész világnak is a vagyonosodás, a földi dolgokhoz való mértéktelen ragaszkodás. Nincs egyensúly a mai életben, és emberekben a szakrális dolgok és földi dolgok kérdésében. Valami nagyon nagy csoda kellene, hogy visszataláljunk a jó útra. A jó út szerintem az, hogy az ember meg tudja élni, amiért teremtve van. Nem hiszem, hogy szomorúságra, fájdalomra, szenvedésre lettünk teremtve. Nem hiszem ezt. Érzem, hogy a Jóisten minket nagyon szeret, s akkor örülne, ha boldogok lennénk.”
Petrás Mária imádsággal kezdi a napot, de ez a csángóknál természetes szokás lassan kiveszőben van rohanó világunkban. Természetesen érinti népe sorsának helyzetét is. Rámutat: „Az én kicsi népem nagyon sok mindenen áthaladott, s úgy érzem, már a kereszten van. Hogy feltámadás mikor lesz, csak az Isten tudja. Márpedig az ember ideje nem azonos az Isten idejével. Hiszek abban, hogy a rossz halálra van ítélve, s elmúlik. Így múlik el majd népem felől is a baj, az akadály. S még a földi feltámadását megérem.”
petras_maria_konyvenek_bemutatojan_a_varmegye_galeriaban_002 Mély hitéről megvallja: „Én nagyon kapaszkodom abba, amit Jézus mondott… Ha az ember megél dolgokat, s erővel imádkozik, akarattal, akkor nincs szüksége mások által közvetített üzenetekre, meg fogja kapni ő maga a választ a kérdéseire, s az üzenetet is meg fogja kapni… Amit kérek az Istentől vagy a Szűzanyától, s amit kapok a kérésemre, az másra nem tartozik, az egyedül az enyém. Ez a csodálatos, mint ahogyan nincs két egyforma ember, úgy két egyforma kapcsolat sincs az Istennel.”
A csángó hagyományokról, szokásokról elárulja, „ha gyermek született, vagy haldokolt valaki, akkor béhoztak a szobába több szénát, azt leterítették tiszta lepedővel, s ott történt meg az első és utolsó lépése az életnek: a születés és a halál… Az ágy tisztán megmaradt a visszamaradóknak… Ennyire tiszteletben tartották az embereket, a tárgyakat, nagyon tapintatos volt a régi ember. Született nemesség volt bennük.”
Petrás Mária felelősen ápolja Istentől kapott tálentumát, s hiszi, hogy csak Isten segítségével képes a lelki, szellemi szépség felmutatására. „Ha a Jóisten ad egy szikrát, akkor az erőt is megkapja hozzá az ember…”
A Szervátiusz Klára által vezetett beszélgetés Petrás Mária mély és titokzatos hitéhez, s annak forrásaihoz juttatja el az olvasót. Hit-keresőknek és mélyen hívőknek kincs és ajándék a most megjelent Emeld fel, Uram, kicsiny népemet című kötet.

Frigyesy Ágnes
A szerző felvételeivel

 

babba-maria-meghivo-1babba-maria-meghivo-2

A Demetervin, a Tokaji Borbarátnők Társasága, és a Vármegye Galéria a Mádi Szüreti Napok keretében bemutatta Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész kiállítását 2011. szeptember 23-án. A tárlatot megnyitotta: Tolvaly Ferenc író.

 

A 23 éves Erdély Művészetéért Alapítvány újonnan nyíló E-Galériájában (Budapest V. Falk Miksa u. 8.) 2011. november 22-én Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész adventi galériaavató megnyitóját tartottuk.
A kiállítótermet átadta: Rogán Antal polgármester, a tárlatot megnyitotta: Tolvaly Ferenc író, közreműködött: Sipos Mihály és Kardos Mária.
angyalok

Böjttel, imádsággal és Mária erejével

Petrás Mária adventi kiállítása Budapesten

A 23 éves Erdély Művészetéért Alapítvány 2011. november 22-én megnyitotta új Galériáját Budapesten, a Falk Miksa utcában. A zsúfolásig megtelt E-Galériában Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész adventi szobrai fogadták az érdeklődőket. A galériaavató megnyitóján Rogán Antal polgármester adta át a kiállítótermet, a tárlatot Tolvaly Ferenc író nyitotta meg, Sipos Mihály Kossuth-díjas előadóművész közreműködésével.

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével győzték le a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni – mondja Petrás Mária.2011-nov-14-037

Majd így folytatja: – „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.

Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Petrás Mária a Bákó megyei Diószénben született, nyolcgyermekes csángó földműves családban. 1990 nyarán jött először Magyarországra egy csángó küldöttség tagjaként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére.  1990 óta folyamatosan és aktívan részt vesz a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. 1990 óta él Magyarországon. Mintegy 170 belföldi és külföldi kiállításával bejárta a világot. 2006-ban Szervátiusz Jenő- és a Magyar Művészetért díjjal jutalmazták.2011-nov-14-051

Frigyesy Ágnes

A szerző felvételeivel

 

A 25 éves Erdély Művészetéért Alapítvány E-GalériájaTulipános Szent Család

(Budapest V. Falk Miksa u. 8.)

tisztelettel meghívja Petrás Mária keramikusművész

Adventi kiállításának megnyitójára,

  2013. december 3-án 17 órára.

A tárlatot megnyitja:

Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke.

 Közreműködik: Sipos Mihály Kossuth-díjas előadóművész

Meghívó 1

 

 

2013. december 3-án az E-Galériában megrendezésre került Petrás Mária Adventi kiállítása.

A kiállítást támogatta a Bethlen Alapítvány.

http://www.bgazrt.hu/data/files/217104728.bmp

 

 

 

 

 

Petrás Mária kiállítás Miskolcon. 2013. december 5.

MEGHÍVÓ

 

Kiállítás megnyitó az E-Galériában

 

 

 

             2013-ban a népművészet és közművelődés kategóriában Petrás                             Mária nyerte a Prima Primissima díjat!

                                                   Gratulálunk!

 

1549493_734606389894798_151285683_n

 

 

A kiállítás 2014. május.15-ig látható Esztergomban a Prímás Pincében.

 

 

 

 

 

 

 

 

Budapest, 2015. november 25., szerda (MTI) – Petrás Mária csángó származású keramikusművész és énekmondó adventi témájú kerámiáit, valamint Petrás Alina magyar motívumokkal díszített munkáit mutatja be az a kiállítás, amely szerda este nyílt meg Budapesten, az Erdély Művészetéért Alapítvány E-Galériájában.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a megnyitón hangsúlyozta: Petrás Mária személyisége és a kiállításon látható munkák bizonyítékok arra, hogy a csángó hagyomány, kultúra és művészet integráns részét képezik az egyetemes magyar nemzeti kultúrának.
“Művészileg egyszeriek és megismételhetetlenek, miközben az autentikus csángó valóságot hordozzák magukban. Műveit nézve magunkénak érezzük a csángó világot, holott sokunknak nincs ilyen származása” – mutatott rá Semjén Zsolt.
A politikus szerint minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen értékek hordozója. “Egy sajátos értékgazdaság, amit csak és kizárólag az adott nemzet adhat az egyetemes emberiségnek” – fogalmazott, majd hozzátette: egy nemzet eltűnésével az emberiség válik szegényebbé, ezért is tartja elsődleges célnak a magyar kultúra és hagyomány megőrzését, amelynek szerves része a csángó művészet is.
Petrás Mária adventi kiállításán a Szent Családot, Madonnát, angyalokat, valamint Árpád-házi szenteket ábrázoló kerámiákat mutat be, míg Petrás Alinától életfa-, tulipán- és napmotívumokat megjelenítő munkák láthatók. A tárlat december 20-ig tekinthető meg.
Az Erdély Művészetéért Alapítvány 2011-ben azzal a céllal hozta létre az E-Galériát, hogy a fővárosi közönséget is megismertesse az erdélyi művészek alkotásaiva

l.Petrás Mária és Alina - MTI Fotó Czimbal Gyula (1)

2016. november 25-én az E- Galériában  megrendezésre került Petrás Mária és Petrás Alina Adventi című kiállítása.

Megnyitotta: Semjén Zsolt – miniszterelnök helyettes, Magyarország nemzetpolitikáért felelős  tárca nélküli minisztere

Közreműködött: Döbrentei Kornél – költő, 2015 évi Szervatiusz Jenő díj kitüntetettje

Petrásmeghívóbelső (2)

Márton Áron emlékérmet kapott Petrás Mária.

Petrás Mária csángó népdalénekest és keramikusművészt Dr. Juhász György
irodalom- és művelődéstörténész, a RETÖRKI tudományos főmunkatársa
méltatta.
Márton Áron-emlékérmet kapott a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum.
 
Petrás Mária Bethlen Gábor-díj

 

 

 

 


Fatal error: Uncaught exception 'wfWAFStorageFileException' with message 'Unable to verify temporary file contents for atomic writing.' in /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php:52 Stack trace: #0 /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php(659): wfWAFStorageFile::atomicFilePutContents('/var/www/custom...', '<?php exit('Acc...') #1 [internal function]: wfWAFStorageFile->saveConfig('livewaf') #2 {main} thrown in /var/www/customerwebs/madipannon/varmegyegaleria.hu/www/wp-content/plugins/wordfence/vendor/wordfence/wf-waf/src/lib/storage/file.php on line 52